Szerelem

  ‘A teherkocsik fagyos tetején mint kis egérke, surran át a fény’ s mint kit megmérgezett az alkony surrog csendben a fák ágain áthajló ködszárnyú képzelet mit szeretnél miért vacogsz? a Hold kerek taposóakna felrobbanhat de ma szelíd az este [… Tovább]

Telihold lebeg, gyufa lángol, fénye megperzsel, a csillagok, mint üvegszemek ragyognak, szemedben kósza szerelem táncol, csélcsap kívánság lobban, esőcsepp remeg, habkönnyű, harmatos, hűvös az álom, ücsörgünk ketten a világhálón.    

A szerelem lassú es?, a szív megtelik, kiönt. Tisztára mossa az udvart, átcsobog rajtunk a csönd.   Vannak, kik tavakat sírnak, együtt fázzák a vágyat. Bennem lépteid nyomán gejzír fakad, ha kívánlak.   Mellkasomon fekszel: esik. Szemed kérlel –  maradok [… Tovább]

Hopp, megálljunk! Futásunk itt     célba ért.    Varjú károg tar ágaknak    a hegyén.    Egyhangú táj. Hófelh?kkel    terhes ég.     Mint ki ezzel sokszorozza    idejét,    kifújva magad rám nézel,     rád meg én.    Két nyár tükre, a szerelem    összenéz.     Együtt [… Tovább]

dalolni volna jó lélekteli változás-e ha tiszta egyensúlyban ringat az ég belelátok a felhőkbe és tenger alá kitörlöm-e harmadik szemem sebes folyású virágait vagy egyszerűsödés elengedései a szerelemé

Nagy László – Ki viszi át a szerelmet című verse nyomán   Ki tartja fent tovább az égbolton a Napot,a termés melegét adó biztos holnapot?Az epedő vágytól belefogyott Holdatki vigasztalja telivé? Hát az összes csillagot?Fénylő ragyogásuk ki garantálja?Ki áll ki [… Tovább]

„Gubbaszt telihold ég tetején: nagy ezüstkorong – múló remény”     Kátrányt izzadó aszfalt az éj.Nyártempóban csak tücsök zenél.Csendet ringat ezer lombos ág.Kábultan forog a szédült világ. Gubbaszt telihold ég tetején: nagy ezüstkorong – múló remény –lassan felhő kúszik, és [… Tovább]

Kép: Tanyi Enikő: Üvegfestés képe     Százfele bomlik az esteli fény, idereppen egy isteni lény, távoli égfele hív, lágy-puha lelke beszív.   Rebben az éj szeme, sóhaja lágy, most csendesen árad a vágy,  hű szerelem remegőn vár, tavasz illata jár. [… Tovább]

Nyúlnak az árnyak, a lelkek sóhaja hallik,    angyali hangok ringnak az ég peremén.  Orgonaillat kúszik az ablakomon, hűlt szerelemnek a kínja belengi szobám.   Fekszem az ágyban, senki se lakja a szívem, látom a múltat, vágy-teli arcod sejlik.   [… Tovább]

Melıh Cevdet Anday, török költő verse, (1915-2002) Klein Magda (1950-2016) nyersfordítása alapján, örököse: Klein János engedélyével készült átirat. Éjjel kijövök az utcára hogy beszélgessek veled Felszabadultan boldogan és hiszem hogy holnap újra lesz éj És újra megtalállak Szeretem a madarakat [… Tovább]

Barátom, a képről eszembe jutsz, ami eddig lomos kapualj, képzeld, telis-tele zene, hiszen itt zongora magasodik, megismerkednék vele.   Barátom, húgod keze nem pöttyös már, határmezsgyén szerelmesebb egy elválás, ebből szakítás nem lesz, legfeljebb bátyámig érő szeretetem.   Barátom, errefel [… Tovább]

Magas rezgésű érzés: ez szerelem. Béke. Szeretetnek belső örömeibe térő. Mint tükörég vágyteli éjeken. Holdat leső, kútból felhúzott vödör. Önmagunk teljességében megtartó sötét leple. Mint arany tallér, vetül alvókra; álom-járó húnyt szemekre. Tükörhold lélekfürdőjében időzünk, miközben vágyakat merünk; eltűnni mernek-e [… Tovább]

    Arcod szépen metszett élét  néztem hajnalig,  az álom elkerült,  de megtalált a reggel, mely most is korábban érkezett. Mint mindig, amikor nálam jársz.   Moccanni sem merek, éberen őrizve álmodat, tébolyultan szuszakolnám vissza a lepergett homokszemeket, ám az [… Tovább]

( veled ) nélküled az idő üres téboly fuldokló hiány ha nem lélegzel mellettem ha nem öleled karjaiddal mezítelen lelkem átlebegsz velem valami holnapba  jó szeretve lenni veled rejtve virrasztva ahogy vagy aki vagy isten ember szerelem   térképet rajzolok [… Tovább]

MésziFotó: Jégbe zárva     még tél és fehér mindenüttőszbe fakult szerelemelvermelt vágyakfaggyal ölelkező ágakmerengéssel teli sötét éjszakák  a bimbó fakadásról álmodikszellősimogatást remél a tájjégbe zárt szívem várja így– mielőtt meghasad –a kiszabadulást

  Éltem színpompás őszből lassan télbe fordul, a vidám nyár emléke még élénken él szívemben, de ifjúkori tavaszom illatai már megkoptak, ereimben meglassúdott vérem, szívem lassú, nyugodt palotásra váltott víg csárdás helyett. Nem szövök merész álmokat, nem vágyom a Holdra, [… Tovább]

    Feltűnt, hogy nincs is illata a művirágnak, és a népünk nemes kertjébe kóró tévedt? Hogy silány gyümölcsökön is kártevők rágnak, s a gaz már emészti a várost, erdőt, rétet?   Ez egy ilyen ország – jusson néha eszedbe [… Tovább]

Hunyd be szemed, ma kérge van a sötét égnek. Kavarog az álom, cifra tánc, hangos nász… Dobbant, feslik, kiszakad, könnyű ágakon leng az est. Moha nő a csillagok köré, nádak kígyóznak vállunkon. Édes gyönyör hullámzik alattunk, felettünk. Fogy a levegő, [… Tovább]

Megtelik a világ színes madárdallal, széles jókedvében csivitel a hajnal, minden rezzenetlen, fű, fa bokor hallgat, utánozhatatlan röpte van a dalnak, gyönyörű ívére ráfeszül az ember, s tele lesz az égbolt kéklő szerelemmel.

(A húsvét utáni hetedik vasárnap) A mindenségig elvezet a nyom, a hetedik, jelölt vasárnapon, a terjeszkedő gyűlölet helyett jön világra az élő szeretetet, az égbolt végül megtelik veled, a csillagokat egybe lükteted, és lélegezni kezd valami jel, de nem parancsol [… Tovább]

1. Fölébredek. Jaj, lágy semmittevés – a rádióból földemet verik, s a három percbe zsúfolt hírverésoldozgatja az álom görcseit. Mint aki mindent márványkőbe vés,úgy szónokol az éter bölcse itt,honnan e rám tukmált fölismerés,hogy én is higgyem, ha már ők merik? [… Tovább]

Amikor álmatlanok az éjszakák,s nyoszolyákon gyűrött lepedőtsimít az idő, odakint dús faágrejtekéből holdmadár bújik elő. Várja a fényt, az ezüst ragyogást,mely a hold szeméből csörgedez,s földet érve lassan eléri tollát,amit e vágy újra, s újra megsebez. Miközben énekel száz könnyethullajt, átkos szerelem [… Tovább]

    Nézd Kedvesem a teliholdatszerelemhintóként, hogy lebeg, látod, vágyunk csillaggá olvad,s felnyársalják lándzsás hegyek. Bíbort izzó lüktető vérünknásztáncot nem jár az érfalon,egyre fakulóbb reménységünksárgán folyik a holdudvaron. Látod Kedves, gyengülő fényünkhalványkék most márvány eres,hiába bont nyoszolyát éjünk,ha nem súgod [… Tovább]

Illusztráció: saját kép. Címe: Máglya. Anyaga: vászon-olaj, mérete: 50 x 40 cm. Meghallgathatod lapozható, hangos könyv formájában is, a saját honlapomon! http://dezsoili.com/lilith/index.html   1. bármit csinálok belemerülök elmém nagy gonddal bezárja a kaput gyászos Lilith-sorsra ha kerülök felveszem lábamra a [… Tovább]

    Ó ha már ismerhetnélek… Bár itt lennél a zsebemben. Nem kéne mesélnem semmit, S nagy harcok árán szeretnem. Honnan jöttem, mi a tervem, Csak rád nézek s Te tudod már. Érted zátonyra is futhat A kudarccal teli bukott [… Tovább]

válogatás   Radnai István   Lehangulat   őszi szél rendül az ághegyén ujjain megbicsaklik a fény mogorva őszi szél kuszálta húrok pókok vonója alatt kisimulnak   halkul az élet rekedt tücskök fiatal vágyak őszes üstök ébredéskor már andalodom és elmélázok [… Tovább]

Delacasse Bencze Erzsébet: VÁGY – akril       Szent Iván éjszakán fantomok járnak, szellő motoz fülemben. Ágyam felett puha a csend, takaróm alatt örökzölden hömpölygő vágy. Sűrűsödik az est, párnámon ring képzeletem… Telistele az ég, csillagok gyúlnak máglyák hegyén. [… Tovább]

    Elterült a délután a tűzfalakra festve,Nem jön még az alkonyat és messze még az este.Indulnék már hazafelé, hopp, hisz az már nincs is,Jó lesz itt a szemközti rút kocsma, a Valencsics.  Ha kérdezik: gond nincs, kezem nem remeg,  De csalfán [… Tovább]

s újra felmelegszik ujjam a szelíd, halkan búgó élet-zongorán.       Szürke sziluettek az utcán, messze rebbenő szűrt fény, elpihen, halkul a szűk tér, az ablakon túli város tavaszi  télben mereng.   Szívemben szerelem jár, s te nem  vagy [… Tovább]

2013.07.25.   Kínpadra kívánkozik a tegnap, de titok, megfejthetetlen, csenget a nedves hajnal, zajló, torzó világ kattan   a lassan lendülő napban, olvasom a híreket, nyárfa engedi ágát, kívül zakatol a forgalom, belül éji    borzongás. Zizzen, zörget  az ősz, [… Tovább]

  Emlékkönyv neked. Mindössze ennyit adhatok. De hidd el, ezek nem csupán üresen fehérl? lapok.Oly oldalak, melyek teli vannak vággyal és reménnyel,egy lehetséges élet áll el?tted tisztán és még fehéren. Emlékkönyv ez, mely üzen majd a holnapnak.Könyv, ami emléket állít [… Tovább]

  Ameddig élek, érzem hiányod. Örökké emésztem magam ezért. Leheletnyi szerelemre vágyok, feloldozásra bűnös percekért,   hogy jólessen az árnyhűs ölmeleg, örömtitkok, parányik, zümmögők, ha jössz s a távolság megtelik veled álmodozón az őszi delelőn.   Nem kell kérnem, hogy [… Tovább]

Amikor lapra kerülnek majdaz ujjaidból elhaló cirógatásokcsak szállnak repdesnek a félkövérek-garamondokszóltam én az ember ó egeka szót szó majd tett követetta város aszfalt atlasza még pár percig bíromaz utolsó levelemet Istennek íromgörgetem a sárból és vérb?l gy?rt ganajtborral teli pohárralátkozom [… Tovább]

*       (Kortsmáros Zoltán és társai II. performance-a)     Ne a sötétbe gyere a fényre lépcső ívére felfelé húz a tér térhuzat   huzattalan ne unj ne untass opál nyugalom ringását érezd térj be üvegízű tengeráram hullámterébe [… Tovább]

Bolyhos pázsiton sétál a szerelem, éledő lombok között oly csábosan, jácint parfüm terjeng lent a városban, csókot hint eléd a tavasz kedvesen.   Virágruhát húztak magukra a fák, rózsaszín és fehér selyemből valót, fedezd fel körötted a varázslatot, mert ha [… Tovább]

  1   Elszánt csavargó, bámész hitetlen, elkényeztetett bűnös kéjnő a szerelem. Annak szenteli életét, hogy mutogassa combját, mellét, s ajkán a léha mosolyt. Arra hivatott, hogy napfogyatkozásként megfakuljon, csúfot űzve mindenből, részeg őrjöngésével koromsötétbe burkolva a félhomályból leselkedő szemeket. [… Tovább]

Te voltál a van, illúzióm maradsz, bár húsvér láttalak. Ez hogy lehet? Miért vagy ábránd, miközben csak éled közöm sincs hozzá napjaid? Igazból is jut végre, nincs helyem a veled teli messzeségben, akkor magamban tartalak, s e képzelt helyzetet tétován, [… Tovább]

Szép mesék tudója lennék, a szerelem is gyerekség: mende- monda.   Mint lelencek, éhes-lesve vágyom teli levesedre: félnek, falnak.   Nem éget az, ami csók volt, szívem körül száz fehér hold- korong kering.   Egyedül sodródva – buta, de egyforma [… Tovább]

Zeng? http://www.youtube.com/watch?v=vQVeaIHWWck   Titok Bakkné Szentesi Csilla, 2011. augusztus 9., kedd, 21:01         Hangjegyeket hord a Hold ezüstl? fátylán, nem sejti a jöv?t ami bizton vár rá.   Mintha benne ringna csillagos ölében, úgy issza a holdfényt [… Tovább]

csupaszság öt   Jó, nem a „pasi” utáni vágyat dobnám el, engedném hadd röpüljön… inkább mindazt mi bennem régóta fölösleges, a szerelemről egy s mást már értek, lám végre beismerem, nem bácsiba vagy szerelmes sosem, csakis az érzésbe, hihető, hogy [… Tovább]

Fiatalon, vadul, csikóhevességgel vágtatott szél úrfi sötét fellegekkel.Cibálta f?zlányok fésületlen haját,fütyülve kergette tanyasi út porát. Az égi bárányokat szertekergette, majd vidáman újra csomóba terelte. Körbetáncolta a zsúpfedeles tanyát: megpihent delelni, nem repült már tovább. Elcsendesedett és lapos pillantással játszani kezdett [… Tovább]

  Bekebelez a nagy magány, Gátlással teli sötét világ. Homályos fortély, különleges varázs, Elalszik a t?z, nem izzik a parázs.   Könnyek s merengés telepedik tovább, Éjszín? fellegek táncolnak már odább. Zöld látomás, természetes álom, Gondolatban játszom, s ezt kiabálom: [… Tovább]