Havas Éva : Szédült világ

“Gubbaszt telihold ég tetején:
nagy ezüstkorong – múló remény”

 

 

Kátrányt izzadó aszfalt az éj.
Nyártempóban csak tücsök zenél.
Csendet ringat ezer lombos ág.
Kábultan forog a szédült világ.

Gubbaszt telihold ég tetején:
nagy ezüstkorong – múló remény –
lassan felhő kúszik, és kitakar
mindent. Vele érkezik zivatar.

Éji nyugalmat megtör, elzavar.
Komor, fekete, mindent felkavar.
Esőben áznak elhullott álmok.
Párát szürcsölnek szomjas virágok.

Később lelohad féktelen kedve,
a tájat rábízza a jótékony csendre.
A hajnal frissült tánclépésben
szerelemillatot tereget a réten.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Havas Éva
Szerző Havas Éva 370 Írás
Nagyon szeretem a verseket. Időnként írok is, több-kevesebb sikerrel. Nem tartom magam költőnek - igaziból magamnak írok...nem számolgatok szótagszámot...néha csak úgy jönnek a gondolatok, én leírom őket...aztán vagy vers lesz belőlük, vagy papírgalacsin... Éppen ezért mindig van nálam papír és toll, na meg a telefonom jegyzete is teli van kósza gondolataimmal :)))