Esszé

Istenvarázs

  Szirmot bontanak a jégvirágok, élőszövetekként, növekszenek. Az ablak, mint kifeszített vászon: az égbolt átlátszó üveg. Isten alkotta mű: természeti játék, ajándék: a percnek varázsa, játékos pillanat, Istenvarázs… Minden virága, szirma múlandó csoda: nézd, ez itt ősvilág, burjánzó ősrengeteg. Itt [… Tovább]

Esszé

Kassza

Egy kis adalék az unortodox pénzkezeléshez. Fiatal házasok voltunk, ez az eset olyan 73-74 körül lehetett.   Feljött egy haverom, és invitált a 2-300 méterre  levő sörözőbe. Mondtam, hogy oké, menjünk, és kértem a nejemtől egy százast.   A sörözőben [… Tovább]

Esszé

5.) Mezővárosi Istenlesen

77 Őszikék 21. század — Témaképet az alkotó beleegyezésével használtam illusztrációként. NAGY ATTILA Műterem (fotó)   A képen látható: középen a Vásárhelyi Vénusz (uszoda előtti) szobrom második bronz öntvénye, jobb oldalon a Dionüszosz szobrom félkész gipsz állapota, valamint Vénusztól balra [… Tovább]

Esszé

7.) A virágzás titokteljes pillanata

93 Őszikék 21. század — Témaképet az alkotó beleegyezésével használtam illusztrációként. PAPAGEORGIU ANDREA Virágzás olaj, farost 90 x 90 cm Forrás: Őszikék XXI.század. Művészet – irodalom. Válogatott versek, esszék és novellák. Online antológia. 2016. Hódmezővásárhely Letöltés: 2017.09.28.      

Esszé

3.) Az állatok barátja

Őszikék 21. század — Témaképet az alkotó beleegyezésével használtam illusztrációként. HÉZSŐ FERENC Állatbarát olaj 100 x 70 cm   Volt ahol, mert ahol nem volt, arról nem mondhatok semmit. Hanem itt esett meg az, amiről szólok, itt a nagy semmi [… Tovább]

Esszé

2.) Könyörgés a napi nyugalomért

Őszikék 21. század — Témaképet az alkotó beleegyezésével használtam illusztrációként. ERDŐS PÉTER Naplemente aratáskor olaj 80 x 140 cm     Édesanyám, most újból üzenek magának. Ma délelőtt egy hatalmas géppel dolgozhattam. Nagyon jól ment minden. Ettől ezután megengedik, amíg [… Tovább]

Esszé

6.) Alias Don Q

87 Őszikék 21. század — Témaképet az alkotó beleegyezésével használtam illusztrációként. NÁVAY SÁNDOR Don Quijote — bronz / 40 cm.     A világirodalom órák, s maga a tanárom volt diákságom egyik nagy adománya. A legtöbb foglalkozásunk egy éppen időszerű [… Tovább]

Esszé

Dohányzom

Tizenkét évesen – negyvenhárom éve – kezdtem dohányozni.  Akkor még nem gusztustalan, ízléstelen, goromba, visszataszító képekkel próbáltak hatni ránk, hanem olyan eszközökkel, amikre manapság a törvény teljes szigorával sújt le. Magyarul ha lebuktam, szüleim úgy elvertek, hogy a fal adta [… Tovább]

Esszé

0). Az Őszikék érintése

8 Őszikék 21. század — Témakép: az Antológia tartalmi tükre a MEK listáján BENÁK KATALIN Pályázati munkák, az antológia tartalma Forrás: Őszikék XXI.század. Művészet — irodalom. Válogatott versek, esszék és novellák. Online antológia. 2016. Hódmezővásárhely Letöltés: 2017.09.28.   A pályázat [… Tovább]

Esszé

Cigányság az Égben és a földön II.

… jelentkezik a népmesékben a keresztény vallás ó- és újszövetségi jegyeinek teljes felvonultatása csakúgy, mint a cigány nép sajátságai, s a velük való tapasztalások alapján kialakított üdvtörténeti lehetőségeik.   A magyar népmeséknek (s ahogyan vizsgálódásaim igazolják, más népek népmeséinek is) [… Tovább]

Esszé

Szerelmese II.

… a népmesei szerelmet nem elég felsorolás szinten kezelni, hanem tüzetesebben meg kell vizsgálni az utat, melynek segítségével elérhetővé válik ezen eszményi érzés. Ezért először sorba vesszük a magyar népmesei szerelem útját, állomásait. A szerelem útja és állomásai a népmesékben [… Tovább]

Esszé

Szerelmese III.

Tekintve, hogy a magyar népmesék szerelmei minden esetben hármas szinten történnek, egyetlen szerelemérzésről beszélhetünk, s annak háromféle megjelenítéséről.      

Esszé

Miért írunk verset? 4.

Arról, hogy miért is van szüksége mindenkinek az alkotásra, hogy minden bizonnyal itt is igaz: “a gyakorlat teszi a mestert!” És arról, hogy ki az igazi Mester minden mögött!     Mindenkinek kell!   Havonta kicsurrant, cseppent egy-egy vers belőlem, [… Tovább]

Esszé

Miért írunk verset? 2.

Egy jelentéktelennek tűnő füzetecskétől a végtelen mélységei felé vezető úton elindulunk.   Amit megeszel, az ki is jön belőled!   Na persze nem valami emésztőrendszerbeli vándorlás odüsszeáját akarom ezen a helyen felfejteni, hanem csak azt az egyszerű tételt kimondani, hogy [… Tovább]

Esszé

Széljegyzet a novelláról

saját fotó Koosán Ildikó Széljegyzet a novelláról   Igen, végre össze kell foglalni az eddigi tapasztalatokat, amit jórészt célzott novellák olvasása, értékelése, elemzése kapcsán gyűjtöttem.Szerettem volna megismerni, hogyan építkezik egy novellista írása ahhoz, hogy érdeklődésre tartson számot, lekösse a figyelmet, élvezetes, vagy legalább [… Tovább]

Esszé

Lelkizzünk…

   Có một ngôn ngữ khác là có một linh hồn thứ hai. Ha van egy másik nyelved, van egy második lelked is. Így szól a vietnami szólás-mondás. Vajon egy idegen nyelv elsajátítása elég egy lelketlen embernek, hogy „lelkes” legyen? [… Tovább]

Esszé

Szerelmese I.

Az emberek szerelem megélését, bármennyire is sokszínűnek tűnnek, alapvetően három csoportra szűkíthetjük: 1.= erőteljes testi vonzalom; 2.= romantikus, érzelmes; 3.= intellektuális, praktikus.      

Esszé

Angyalok és bukott angyalok

Pár évvel ezelőtt csodálatos természetfilmet láttam. Bolygónkat mutatja be eredeti állapotában, ahogyan Istenünk megteremtette. Később felbukkan benne az ember, és végigvezeti, hogyan alakítja át saját ízlése szerint ezt a tökéletes alkotást.   Kép forrása:    http://fundman.blog.hu/2013/07/31/megis_mi_folyik_az_olaj_piacan  

Esszé

A kiválasztottság néhány enigmája

Előzetes megjegyzés: (n)→ …←(n) közrefogással jeleztük azokat a nem szó szerint idézett gondolatokat („enigmákat”), amelyeket az írás végén megnevezett, tehetséggel, nagy lelkierővel bíró szerzők, tudós kutatók munkáiban lehet megkeresni.     A teremtéstörténetekben megismerhető hitbéli megfontolások biztosítanak olyan koroknak megfelelő [… Tovább]

Esszé

A tovasodródás koreográfiája

A tovasodródás koreográfiája/ karikatúra/nyári stílusgyakorlat az „egymondatos” szöveg esszévé formálására   Az „egyszer használatosak” hasznosságát főként embergyógyászati vonatkozásban a megelőzés -elvűek kitörő  örömére a semmelweisi gyakorlat egyeneságú folytatásaként értékelték, a XX. század  technikai, gazdasági fejlődés következményének tartották, s az  emberi találékonyság magasabb [… Tovább]

Esszé

Lélektől lélekig

Mondom, kétkedve fogadtam minden természetfölötti magyarázatot, amíg… Idős édesapám ágynak esett,    A logikus szemlélet híve voltam mindig, a kételkedők, a racionálisan gondolkodók táborába tartoztam, nem fogadtam el légből kapott érveléseket. Általában a dolgok tudományos megközelítése érdekelt. Megvallom, gyakran egyfajta [… Tovább]

Esszé

AZ ANGYAL RAJZA

Egy hajnali déjà vu kapcsán     Egy téli hajnalon, a semmi közepén árválkodó buszmegálló tartóoszlopának támaszkodva álltam. Előttem az úton, a kerekektől kigyötört gödörben mocskos hólé csillogott. Valahonnan a magasból egy esőcsepp hullott alá, és a tócsa felszínén koncentrikus [… Tovább]

Esszé

ESSZÉTELENSÉG

Összedobált mondatok Márki István A remete hagyatéka című regénye kapcsán „Az író sohasem olvassa a saját művét.” Ezt ki is mondta? Talán Maurice Blanchet vagy Mallarmé, vagy valaki más (de az biztos, hogy valamelyik múltszázad eleji őrült francia). Ennek a [… Tovább]

Esszé

20000 ESZTENDŐ MÚLVA

Rémálom és dodekaéder.   Talán a láz hozta az álmot. Nagyon siettem valahová. (Hogy hová? Arra persze nem emlékszem.) Időnként ismert helyeken jártam, melyek váratlanul el-eltünedeztek átadva a teret az ismert és ismeretlen világ elemeiből összekeveredett labirintusnak, melyből nem tudtam [… Tovább]

Esszé

JAPÁN SZÍNE

“Olaszország kék, anglia zöld.”     „Olaszország kék, Anglia zöld”, idézte Babits Útinaplójában, John Ruskin angol írót. A szecesszió korszakának írói, és festői közül többen is megpróbálkoztak azzal, hogy egyes földrajzi tájakat, vagy országokat egy-egy színnel jellemezzenek. Friedrich Ratzel német [… Tovább]

Esszé

Előszó a mesékhez

  A mai világban kialakult életformák egyre kevésbé őrzik a családi szeretet, meghittség hagyományát. Mindez általában jellemző, és nem feltétlenül a széthullott családokra. Ahol nem váltak el a szülők, sokszor ott sem érezhető már az összetartozás, az egymásért való önfeláldozás, [… Tovább]

Esszé

MI LETT VOLNA, HA…

Kínai világtérkép 1418-ból! Oswald Spengler A Nyugat alkonyában feltette azt a kérdést, hogy mi lett volna akkor, ha 732-ben a poitiers-i csatában, nem a Martel Károly vezette frankok, hanem az Abdulrahman vezette arabok győznek. Úgy vélte kialakult volna egy „Frankisztán” [… Tovább]

Esszé

EGY VASKOS, FEKETE FÜZETBE

Nevek, nevek, nevek… Jorge Luis Borges egyik novellájának címadó hőse: Funes, az emlékező, aki mindenre emlékezett, amit csak életében megpillantott, felvetette, hogy a világon minden dolognak külön nevet kellene adni. Nem értette, hogy a három óra tizennégy perckor (oldalnézetből) látott [… Tovább]

Esszé

A víz, a föld és a levegő leányai

Számomra az egyik legcsodálatosabb mese, amit valaha olvastam, Hans Christian Andersen Kis hableány c. műve. Időről időre újra átolvasom, és mindig találok benne valamit, ami új értelmet nyer számomra. Kincsesbánya, amelyből mindig újabb drágaköveket kereshetek magamnak. Andersen csodálatos költői képekkel, [… Tovább]

Esszé

Férfi és nő

Valahogy megalkotott minket valamilyen különösen bölcs felsőbb hatalom ilyennek: férfinak, nőnek, embernek.       Valahogy megalkotott minket valamilyen különösen bölcs felsőbb hatalom ilyennek: férfinak, nőnek, embernek. Különbözőek energiáink, eltérőek rezgéseink, mégis mindig keressük, kerülgetjük, figyeljük egymást, vonzódunk egymáshoz, érdeklődünk [… Tovább]

Esszé

A whisky

    A kedves olvasót elöljáróban figyelmeztetném, hogy most ne egy megrögzött alkoholista útmutatásaira számítson. Ez amolyan tanulmány csupán. Lányom jóvoltából — aki már lassan negyedik éve Angliában tanároskodik —, tavaly látogatást tehettünk Skócia több részén. Ezek közt szerepelt Pytlochrill, [… Tovább]

Esszé

Seneca, az anonim keresztyén?

Seneca, az anonim keresztény?       Kedves Olvasóm, barátom, ismerősöm. Nem áll szándékomban megtéríteni téged, bár tudom, hogy ez keresztényi kötelességem lenne („Máté 28:19: Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek [… Tovább]

Esszé

ORLOJ

* Jókora tömeg gyűlt már össze, alig lehet haladni az emberek között. Még nem tudom, hogy mit fogunk látni, milyen csodában lesz részünk. A teret a másik oldalról közelítettük meg. Idegenvezetőnk jól felépített városnéző túratervének köszönhetően egyre nagyobb hatást gyakorolnak [… Tovább]

Esszé

Folytatás következik

      Vannak dolgok, amelyek mintha öröké tartanának, csak a formájuk változik, de a lényegük megmarad.   Már gyerekkoromban mesélte anyám, hogy mikor ő fiatal volt, divatban voltak a folytatásos regények, amelyek vékony füzetekben jelentek meg, mint a hét végi [… Tovább]

Esszé

A szabadság

      A szabadság   nem az, hogy mindenre van lehetőségem, hanem az, hogy mindenről azonnal le tudok mondani, semmihez sem ragaszkodom. Ha mindenről le tudok mondani, semmire nem vagyok kényszeríthető. És nem lehet a szabadságomat elvenni sem, mert ha megbilincselnek, [… Tovább]

Esszé

Miért nem mosolygunk mi, magyarok?

Miért nem mosolygunk mi, magyarok?      Egy rádióinterjúban, egy szerencsés, de elsősorban tehetséges ifjú, aki huszonöt éves korára már mind az öt földrészt bejárta, az Antarktiszról hazatérve – ahol idegenvezetőként működött egy évig -, azt nyilatkozta, hogy a többi [… Tovább]

Esszé

Istenem, ki teremtetted vala…

*        Ülök a képernyő előtt, és aléltan bámulom azt a tengernyi szépséget, mely mások közvetítésével elém tárul. Érdekes a világ! Valakinek megtetszett egy hegyvonulat, lefotózta, én pedig itt élvezkedem. Fel sem kell állnom ebből a székből, ki [… Tovább]

Esszé

Zeneiség, a zene hatása az emberekre

A témát megint Beri Róbertnek köszönhetem! Remélem, sok alkalmam nyílik még arra, hogy a hálámat kifejezhessem.     Bármely neszezést, robajt, csattanást felharmonikusai hiányában érzékelünk, és ezeket rigorózusan kizárjuk a zenei hangzás fogalomköréből, mert a dúsabb hangrezgések felismerésében csalhatatlanok vagyunk. [… Tovább]

Esszé

Ó, lélek

*   Te is tudod, én is. Olyan természetes, oly magától értetődő, hogy soha senki egyetlen pillanatig sem kérdőjelezi meg a tényt, hogy rajta múlik az élet. Mindenki tisztában van vele egészen apró korától, hogy testünk motorja egy takaros kis [… Tovább]

Esszé

Vízi tündérek, kavicsból drágakövek

  A Tisza-tavi Ökocentrum Parkot látogattuk meg. Utunk során elgondolkodtam a természet csodáin.       A vizek óriásait, törpéit, tündéreit felfedezhetjük a legparányibb tócsában, csermelyekben, gyors folyású hegyi patakokban, folyókban, tengerekben és óceánokban egyaránt. A pici patakok forrásainál már megtaláljuk az [… Tovább]

Esszé

A tévedés joga

      A frissen lekaszált rét szélein, a korábbi állapotokról árulkodó bujaságban, szabálytalan sávokban pompázik az érintetlenül hagyott zöldek, valamint a vadvirágok rovardöngésű kavalkádja. Egyaránt hálás tapasztalás ez az emberi szem és fül számára. A békés mozdulatlanságban megpihenő szemlélődő [… Tovább]

Esszé

Mi a művészet?

*   Bátai Tibor doktornak szeretettel     Minél tökéletesebb a művész, annál jobban szétválik benne a szenvedő ember és az alkotó ész; annál tökéletesebben fogja az ész elválasztani és átalakítani alapanyagát, a szenvedélyeket.” (T. S. Eliot) Egy ideje sokat [… Tovább]

Esszé

Térlátás (IN – RIő)

Ha van két szemem, hogy úgy mondjam, szemmel, ami oly fontos látáson túl is…, és egyik jobb mint a másik – magában – mondhatom-é: egyik ószövetségi, és másik lenne az újszövetségi; és én tisztán, térben kívánom látni a téren s [… Tovább]

Esszé

MENEKÜLÉS TRÓJÁMBÓL

Ezzel az írásommal a Comitatus folyóirat „Száz könyv” című pályázatán a második helyezést értem el. Az esszé kategóriát jelöltem be, de valójában egy esszénovella.   A város már ég. Talán még van időm összeszedni pár könyvet. A tetőtérben egy szakadozott [… Tovább]

Esszé

Társam vagy Ellenségem?

… „Hányszor kell megbocsátanom? Talán hétszer?” — Teszi fel a kérdést a férj vagy feleség, miközben minden nap újabb és újabb súrlódásba, nézeteltérésbe kerül társával. Megbocsátani? Hányszor még? Mire Jézus így válaszol: „Nem mondom: hétszer, hanem hetvenszer hétszer.” Milyen könny? [… Tovább]

Esszé

Rabiro-dalom

Matt Wisniewski képe Nem a tényeket írod, hanem ahogyan nézed – ezt hívják irodalomnak, ami ténykérdés. Bár ezt is titkolják, mert tükrözésr?l szólnak, mimézisr?l, de semmi eredetir?l. Nézzed, mit hordtak eddig össze századok. Kérdéseket. Mert sehol sem voltak, hát teremtették [… Tovább]

Esszé

Megbocsátás

  (Mottó: Bocsáss meg nekik, Uram, mert nem tudják, mit cselekszenek!)     Régen történt. Egy rabbi otthonában olvastam olyan képaláírást, ami arról szólt, hogy a megbocsátás üdvös dolog, viszont az emlékezés kötelesség. Nála fogalmazódott meg bennem, hogy ez a [… Tovább]

Esszé

Rosszarcú emberek

    „…Kétségtelen, hogy bizonyos lelki alkathoz bizonyos fizikai alkat és a kett?höz bizonyos világmagatartás, szellemi helyzet és világszemlélet tartozik. És kétségtelen, hogy egyes történeti korok bizonyos típusú embereknek kedveznek, és ezáltal válik bizonyos világszemlélet uralkodóvá. Összefüggés van a testi [… Tovább]

Esszé

Érted is eljönnek a B?völ?k

Vannak letehetetlen könyvek, olyan történetekkel, amelyekben szívesen lennél akár filléres bádogbögre a polcon, csak a szerepl?k közelében lehess. Talán egyszer még a kezükbe is vesznek, végigsimítják oldaladon a festett nefelejcset éppúgy könnyedén, mint amikor ?zike puszit adtál édesanyád arcára: szempillával [… Tovább]

Esszé

Szegénység egy gazdag országban

    Alapvetés   Mint, ahogy egyetlen társadalmi jelenséget sem érdemes pusztán profán, anyagias szempontok alapján vizsgálni, mert ez csak féligazságokhoz vezet, a szegénység kérdéskörének tárgyalása szintén nem választható le egy-egy ország, nemzet saját szellemkincséhez való viszonyának vizsgálatáról. Minden ország [… Tovább]

Esszé

Mi jön a közöny után?

Ez az írás több korábbihoz kapcsolódik. Legközelebb áll hozzá a kontemplációt ismertető téma.   A legcsodálatosabb „hungarikum”, hogy mifelénk rengeteg a tehetség. Ám az alkotói tér nem ettől szűkül folyamatosan. Sőt! Szellemi vezetőink erőfeszítései nélkül az már rég fölszámolódott volna. [… Tovább]

Esszé

Szentencia

*       Ha azt akarod, hogy valamitől igazán elmenjen a másik ember kedve, tedd szabaddá! Adj neki feladatokat, s vezesd be az egymás után következő napok monotóniáját, de tedd ezt úgy, hogy olybá tűnjön, most aztán valóban dicsőség [… Tovább]

Esszé

Mi az esszé?

  Jelen írás az esszé lényegét és megírásának ideális módszerét igyekszik feltárni. A témát Hamvas Béla esszér?l alkotott gondolatival vezetem be. Az esszé értelmezésér?l, az esszéírás mibenlétr?l írt alábbi pontokba szedett gondolatokat Hamvas Béla az Imaginárius könyvek cím? esszéjébe sz?tte [… Tovább]

Esszé

Tánc, mint életérzés és játék

  A gyakorta énekekkel társított tánc, illetve közösségformáló mozgásformák — mint rítusok — egyidősek az emberiséggel és mindenkor a legmegbízhatóbb kapcsolódást biztosították a transzcendens világhoz. Nem véletlen, hogy a kommunizmus elvakult időszakában éppen ezt az alapvető funkcióját veszítette el. E [… Tovább]

Esszé

Ismerkedés a kontemplációval

    Mozgalmas, sokszor túlhajszoltnak vélt világunkban fontossá válhat, hogy minél többen éljünk a legváltozatosabb meditációs formákkal, például próbálkozzunk a kontemplációban megvalósítható jelenléttel. Ez a szavak és gondolatok nélküli — szemlélődőnek mondott — imamód jellemzően csoportos tevékenység, amely egyszerűségében megejtő, [… Tovább]

Esszé

Égi kolduslét

*       „Még ki lehet nyitni. És be lehet zárni. Még föl lehet kötni.”   (Pilinszky János: Infinitivusz – részlet)      Az ember egyénisége minden pillanatban változik, s akár a vázában megcsodált virág, ő is ragaszkodik a [… Tovább]

Esszé

Ráhagyás

Kedves Balázs, egy m? akkor publikálható, ha egynél több ember képes érteni és értelmezni. Vannak esetek, amikor filozófikus gondolatainkat megosztjuk a közzel, de cél a közérthet?ség.   *** “Ha az író nem emeli fel az olvasót, hanem leereszkedik az olvasóhoz: [… Tovább]

Esszé

Szöszök 1. rész

* Létkörforgás    S mint, ahogyan az évszakok is változnak, pörögnek, néha kavarodnak, úgy lesznek érzéseink is másokká. Néha a tavasz bódító közeledtéből egyenesen a hideg, kemény, koppanós télbe fagynak mozdulataink, s szobrokká dermednek lelkünk szépségei. Nem márványos, míves alkotásokká, [… Tovább]

Esszé

Boldogság, te röpke kincs

  Ebben a rezignált, sóhajnyi megszólításban ott a szándék, hogy gondolatainkat egy örök dilemma köré rendezzük, hiszen az örömteli állapot megélése minden ember számára fontos sorskérdés. Akár pusztán érdeklődés, akár az ösztön könyörtelensége hajt a boldogabb létállapot elérésében, szembetűnő egyfajta [… Tovább]

Esszé

Hangyaként élünk

  Hangya módra éljük életünket. Lentr?l, a mélyb?l nehéz feljutni a magassághoz, fenséghez, teljességhez. Tesszük a dolgunkat, ki szorgalmasan, ki kevésbé, de mindig egymás mellett megyünk, küzdünk, gyakran hiába. Egymásra vagyunk utalva, harcolunk a magunk igazáért, talán a másoké is [… Tovább]

Nincs kép
Esszé

Történelem, óh történelem!

Történelem, óh történelem          Ma 2011-05-02 én kimúlt valaki, akinek nevét nem akarom számra venni, sem leírni. Megsz?nt végre lenni! – kiáltják sokan, megszámolhatatlanul sokan, felszabadultan, megkönnyebbülten. A régiek úgy mondták volna; Vasvillával szedték el az anyja alól. [… Tovább]

Esszé

Rásza – tánc az Istennel

    Az Istenmegvalósítás legmagasabb szintje nem a kölcsönös szeretet, hanem a szerelmi viszony. Azok, akik csak a materializmus sz?r?jén keresztül képesek szemlélni (és nem látni) a jelenségeket, ebben éretlen túlzást éreznek, aki viszont már volt szerelmes, pont az ellenkez?jét [… Tovább]

Esszé

Homo politicus

A mai Magyarországon hány valódi politikus van?…* Homo politicus — a politizáló ember jelzője sokunkra elmondható. De kevesebben vannak, aki hivatásként, szakmaként, pályaként választják a politikát. És még kevesebben, akik okosan művelni is tudják.  A politika nem könnyű tudomány. Aki [… Tovább]

Esszé

Lebegés

  Ma a világra egyfajta módon felülr?l, vagy kívülr?l rátekintve az ember felettébb furcsa összképet lát: mintha az emberiség csak lenne, egész pontosan lebegne. Lebegne a semmi fölött és nem egy szakadék fölött, mert a szakadéknak van tere és a [… Tovább]

Esszé

Az értelem fénye

    Olvasom a bölcs filozófusok tanításait, hallgatom tapasztalataikat, próbálom megérteni, ?k hogyan tettek szert mindarra a tudásra, amit közvetítenek felénk. Bizonyára elvonultak a világból, békét leltek, megtalálták azt a vidéket, ahol mindent a természet határozott meg. A nagyvilágtól távol, [… Tovább]

Esszé

Gyermekkezek

fotó: Fóti gyerekek, Majláth Erzsébet Galériájából   Embernek lenni, csak embernek, semmi egyébnek, de annak egésznek, épnek! /Sík Sándor: Ember/   Bükkzsérc árvaháza el?tt haladtunk el. A kis árvák az udvaron játszadoztak éppen. Amikor meghallották lépéseinket, közülük majdnem mindegyik a [… Tovább]

Esszé

M?veltség és pénz

     M?veltség – tájékozottság – intelligencia három különböz? fogalom. Itt most nem részletezném, ezt minden értelmes ember – még az iskolázatlan is – tudja. A ma emberének m?veltségéhez hozzátartozik mindaz a tudás, amit az emberiség évezredes történelme során felhalmozott. [… Tovább]

Esszé

Az id?

     Az id?nek mindent egybevéve, mindösszesen egyetlen haszna van: múlásának köszönhet?en, az ember képes és hajlandó lesz általa eljutni annak belátásához, hogy az életben csupán két értelmes és hasznos elfoglaltság van, a meditáció és az olvasás. A józan és [… Tovább]

Esszé

É j s z a k a

*     Az éjszaka barát. Sötétségével, csendjével, befogadó ölelésével, nyugalmával simít végig a napi tébolyult rohanásban agyonhasznált, neuronok által szétbombázott idegeimen. Megértő mosollyal fésülgeti a kócos gondolatokat, gyomlálja a szokásos ballépésekre ösztönző indulataimat, néha írásra inspirál, olykor meg rádöbbent [… Tovább]

Esszé

A kávé filozófiája

  „Világéletemben mindössze két helyen éreztem igazán otthonosan magam: a könyvtárban és a múzeumban. Valójában a kett? között nincs különbség, mindkett? templom, szentély, melyb?l kincset rabolni nemhogy nem b?n, de egyenesen kötelez? és kívánatos. Ilyen kincsek pedig számolatlan hemzsegnek id?ben [… Tovább]

Esszé

Pamflet barátomnak

(meg Szabó L?rincnek, Danténak, meg persze Platónnak és Leibniznek; esetleg Voltaire is ott lehet) Barátom egykor azt mondta: – N?vel csak lefelé lehet – Szóltam: – Vigyázz, mert ott maradsz, hova magadba’ helyezted. Erre csalódott szemekkel példázott istenn?jér?l: – hiába [… Tovább]

Esszé

Advent

saját fotó *   Ma, advent második vasárnapján négyen üljük körbe a családi ebédlőasztalt. Ritka pillanat. Múlt héten is így volt, akkor még csak egy szál gyertya fényénél költöttük el a vasárnapi ebédet. Ma két lila gyertya kecses lángja ég [… Tovább]

Esszé

A megalázott mesterek nyomában

  Ha a megalázott mesterek nyomában jársz, nagy valószín?séggel ugyanarra a sorsra jutsz te is. A megalázott mesterek olyan tanítók, filozófusok, költ?k, zenészek stb., akikr?l a kortárs, szakmai elit nem vett tudomást, kirekesztette ?ket. Hogy miért nem? Mivel hétköznapi magaslataikban [… Tovább]