Váradi József : 11.) Több hegymászó élete egy kötelen múlott

149 Őszikék 21. század — Témaképet az alkotó beleegyezésével használtam illusztrációként. SZVET TAMÁS & TAKAHASHI ATSUKO: ONTAKESAN Emlékmű, 2014 ikebana (virág, kerámiában); kő; kézzel készített kötél – Mino Washi papírból • installáció • 20×30×300 cm. Mino-Washi Museum • Gifu Prefecture, Japan • foto: Fumiko Otsuka

 

 

Sok olyasmit láttam életemben, ami semmi hatással sem volt rám. Úgy gondoltam. Még bosszankodtam is ezen. Illetve, azzal hatott, faggattam magam, miért nem volt eléggé érdekes? Ilyen egy közönséges emlékmű is. Akiket érdek fűz ehhez, azok úgyis emlékeznek. Akinek semmi érdeke nincs, általában elég érdektelenül mennek el az ilyen helyek előtt. A talapzat alatt nincs senki. Az emlékoszlop felett sem látni bármilyen lebegvényeket. Mellette, talán, amikor a gyerekek kergetőznek, akkor van valami élet. A legzavaróbb, ha nagyon sokat olvastál utad széleiről, mégis itt állván az oszlop előtt, semmi nem jut eszedbe, róla. Ha tényleg nincs senki, akkor valami madár teszi tiszteletét. A feliratban mondják, emlékére. Honnan tudhatnák, nekem milyen emlékeim vannak azzal a dologgal kapcsolatban? Figyelmeztetnek. Emléknek lennie kell. Lásd, és ne feledd, imhol állsz. Vagy nem feküdhetnék én is kényelembe süppedve. Az előírt emlék párnái között? A kényelem nem borítaná nemtörödömségbe az agyam. A figyelem felkeltése nagyon lényeges. Hanem az érdekeltek, felkeltek? Nem tudom, minek az egész? Az égből mikor tekintenek éppen erre a kőre, hogy vezessék a látogatottság lajstromát. Ha koszorút helyeztek el, már megalakul a szemlész egylet, hogy mikor lehet óvatlan szalagot csenni, ha még felhasználható. Mikor lehet virágot elemelni, ha nem fonnyadnak el túlságosan. Mitől jut eszükbe az embereknek, hogy éppen egy emlékmű környékén okozzanak kárt?

Van egy sír. Van rajta egy kő. Lehet fejfa, vagy aminek látom. Fejpárna. Kőpárna, felirattal vagy az sem. Ha nem sír, mert nem sír senki érte? De, mert nem nyugszik senki az alatt, akkor arra emlékeztet, hogy valaki itt ment erre. Merre? Fel a havasra, vagy le a völgybe. Ide utat kellett volna építeni, vagy várost akartak telepíteni. Robbantották a követ, valakit oda temetett. Vagy nem ért senkihez sem, csak szanaszét szóródott. Valakiket szerteszét. Ide bányát akartak nyitni. Itt gyárat akartak kezdeményezni. Ide emberi dolgokat gondoltak, de harc árán vesztek oda. Lőttek, vagy őket lőtték, már ki tudja. A környék tele van kővel, s a kövek mindig emlékeznek. Ide vasutat akartak építeni, a hegyet is össze akarták törni. A köveket kiszedték, elvitték, és csodálkoztak, hogy azok a maguk akaratából visszajöttek. A kő akkor is emlékszik, ha a hegyben van megkötve. Akkor is emlékszik, ha kirobbantják. Akkor is emlékszik, ha apróra törik. Vagy ha megkötik. A kő emléke a legállhatatosabb. Mert a kő a legállhatatosabb emlékű. Mondhatnám kötött emlékű.

Nagyon jó ez a kép. Ez a tervezet, vázlatos, de tetszik. Igen, minden emlékműhöz egy kikötött kő szükségeltetik. Ha jönnek szalagot csenni, vagy virágot elemelni, az automata bekapcsol, a kötést a kövön megengedi, s az odalapítja a lopakodót. S mikor három kórteremben való együttes heverés után, a tolvaj mégis hősiesen kimúlik, akkor kell neki, illő emléket állítani. Emlékezzél rá, hogy a más virágára ne fájjon a fogad. Emlékezzél rá, hogy a más emlékszalagját ne emeld el. Ne tegyél kárt, bárki emlékére állított műben. Szeretettel üzeni az emlékedet babusgatók egylete. Ezt ne feledd.

Ha nem nyúlsz az emlék művéhez. Most te is itt lehetnél. Ennek lenne értelme. Ha nem loptál volna. Ha nem okoztál volna kárt. Ha nem orozol virágot. Ha nem rontod a kegyeletet. Betartod a parancsokat.

Üsse kő. Szófogadó.  

 

•Forrás: Őszikék XXI.század. Művészet –irodalom. Válogatott versek, esszék és novellák. Online antológia. 2016. Hódmezővásárhely

 

Utólagos kiegészítés:

On Saturday, September 27, 2014, at around 11:53 a.m. Japan Standard Time (UTC +9), the Ontake volcano erupted with a VEI of 3 or 4. There were no significant earthquakes that might have warned authorities in the lead up to the phreatic eruption—caused by ground water flashing to steam in a hydrothermal explosion. The Mount Ontake volcano eruption was an extremely rare phenomenon which made it difficult to take precautionary measures. Sixty-three people were killed; five bodies remain un-recovered. The Japan Self-Defense Forces began carrying out helicopter searches for missing people after the eruption. Location Gifu and Nagano Prefecture… (2014. szeptember 27-én, szombaton, helyi idő szerint délelőtt 11: 53-kor Japánban (UTC +9), az Ontake vulkán 3 vagy 4 – es erősséggel tört ki. Nem voltak olyan jelentős földrengések, amelyek felkészítették volna a hatóságokat, hogy a vizet a fúvási nyomással járó kitörésig tartsák vissza, amellyel a talajvíz nagy kárt okozott a hidrotermális robbanás során. A Mount Ontake vulkánkitörés rendkívül ritka jelenség volt, ami megnehezítette az elővigyázatossági intézkedések meghozatalát. 63 ember halt meg; öt testet eltűntnek nyilvánítottak. A japán önvédelmi haderő eltűntek után kutat, és elkezdte helikopterekkel biztonságba helyezni a bajbajutottakat. Az esemény helye Gifu és Nagano prefektúra között /sajtóközlemény azon a napon/)…

 

– *** –

 

 

Legutóbb szerkesztette - Váradi József
Szerző Váradi József 25 Írás
Tisztelt vendéglátóim, most arra gondoltam, hogy váratlan igényű feladat ért. Talán diákkoromban, volt az egyik irodalmi vetélkedőn ilyen feladatunk. Mutatkozzunk be? Csak aki belevág, érzi és látva – látja a kihívás próbáját. Ismerőseim közül többen olvassák az önök könyvtárát. Ha lehetne, én is benéznék. Magamról, hát sok minden történt velem. 1950 – ben születtem Marosvásárhelyen. Balkézzel könnyebben esett az írás, ezt az iskolában nem szerették, hát kín – keservesen megtanultam mindkét kézzel. A nagyapám írógépén, aztán egy hiányos betűkészletű szövőgépen írtam. Ennek változatos következményei voltak. Rajztagozatos, majd matematika osztályban iskoláztam, minden arra mutatott, hogy a családunk férfifoglalkozásai nyomába lépek, építész leszek. A szakorvos hümmögése megingatott önbizalmam hömpölygésében. A matematikán simán felvettek, pedagógiát és didaktikát, nyelvvizsgát és beszédhiba javítást tanultam. Aztán negyvenkét évet tanítottam, változatos összetételű és igényű iskolákban. Matematikán kívül, adatkezelést, és szövegszerkesztést is tanítottam. Tankönyv írásra, szerkesztésre csalogattak barátaim, a tankönyvek mellé példatár is készült. Nem lett átütő sikere. Több újságban szóltam ifjúsági kérdésekben, szakmai továbbképzésről, művészkedésekről. Első elbeszéléseim a színjátszó csoport vezetője tanácsára írtam. Nem volt túl nagy sikerem, mindenki a matematikus gondolatát és a kifejezésrendszerem vették górcső alá. 1990 után mértékegység lexikont tettem asztalra, s újabb példatárakat. Ez időben kelt elbeszéléseim a magyarországi amatőr irodalmárok közösségeiben forgottak, Ausztráliában, majd Kanadában tetszettek. Lassan négy kötetet mondhatok magaménak. Két kötetem elektronikus alakban, kettő nyomdai munka eredményeként. Más munkáimmal együtt az OSZK – ban fellelhető. Jelenleg a sepsiszentgyörgyi Műszaki Társaság és az irodalmi Kerekasztal tagjai közé tartozom.