Koday László azonos című festményéhez Meseerdő közepébe’ tavacska nyílik az égre. De milyen tó? Ha látnátok! Partján bokrok, vadvirágok! És a színe? Csodaszépnek festi az est: kobaltkéknek, ahogy illik a mesébe öblöcskékkel kicsipkézve. Az öblökben békalencsét ringat a [… Tovább]
/Az illusztráció Koday László munkája./ Megy a szekér nagy zörögve, négy bús ökör húzza nyögve. Bakon ül egy vén boszorka, rezes orrú öreg Borka. A nagyapó észreveszi, ki a borát ízlelgeti. Kezében egy csorba bögre, ezzel lépett [… Tovább]
Saját festmény. Homlokába sz?ke tincs, a jó versr?l g?ze sincs! Nem sikolt, ha egeret lát. Még könnye is nevet. Ha én mondom, nem mese: kedvesség a kedvese. Azt hiszi a toll radír, hanyatthomlok módra ír. [… Tovább]
Tartalom másolása nem engedélyezett!