M. Fehérvári Judit : Gyerekversek

*

Hintaló-város

Gyakorlat páros rímre

 

Hintaló-város

híd alól álmos

nyáron át lenge

tavasszal szende

folyón át nyárlány

hegyeken hóhát

felbukkan ködben

rálépsz a szélben

széna közt illat

felhőkkel illan

fénypihe lángja

kunyhódban lámpa

imbolygó lépte

röppen a szélbe

csillagos égre

völgyben a rétre

elhagyott kőre

szemednek őre.

 

Körhinta

 

(Ajánlás: Minden felnőttnek, aki szívében őrzi gyermekcsodáit, s minden gyereknek, aki mesehintákon himbálózik a holdvilág szempillái mögött észrevétlen hintaréten.)

 

 

Pörgünk, forgunk megszédülve,

rálépünk a csillagrétre,

álmaink is tovaszállnak,

visszatérnek, ránk találnak.

Pörgünk egyre tűzcsóvaként,

fonódunk majd gyermekláncként,

átlépjük a messzi dombot,

megfogjuk a kis galambot

hósapkáját szűzi nyárnak,

ifjúságát tél fiának –

Elengedjük, tovább lépünk,

völgykatlanban dobban léptünk,

de távolabb hív már a tánc,

kezünk nyújtjuk, húz a lánc

– koszorúja életünknek,

gyermekláncfű létünknek.

Majd fellegek közt pengő hanga,

bíborfejét eltakarja,

(selyemfüst a lábacskája,

pitypangpamacs orrocskája)

megfognád, hogy övé légy,

de a hinta tovább repít.

Életvirág a körhinta,

sziromerdő-felhő rajta,

s eltitkolja, letagadja

mesebimbóját az égen,

melyben Te is ültél régen.

 

Varázsigék

 

(Zsófinak)

 

Esőcsepp lennék széllel áldó,

Fejed fölött teremtett, s rád találó.

Megmutatnám születését fűnek, fának,

kezedbe adnám kulcsát e világnak

 

Napsugár volnék fénnyel szálló,

Arcod barázdáit elcsitító.

Elkerülne gond és bánat,

csak tavaszi réten suhanna lábad.

 

Szín, ha lennék, kék volnék,

új felhőket rajzolnék,

sárgát, szürkét, zöldet meg lilát,

Neked adnám Holle anyó párnáját.

 

Legutóbb szerkesztette - M. Fehérvári Judit
Szerző M. Fehérvári Judit 168 Írás
2010. karácsonyáig középiskolai történelem-orosz- magyar-tánc -és drámapedagógus voltam, aki akkor egy művészetoktatási intézményben próbálta átadni mindenféle tudását. Ez volt életem második munkahelye. Az első, a volt alma materem, egy Vegyipari Szakközépiskola, mert az egyetlen napig sem űzött alapszakmám általános vegyész. Akkor, 2010 év végén elhatároztam, hogy belevágok az ismeretlenbe... Jelenleg pedagógiai szakmódszertani cikkeket írok egy újságnak. Az irodalom felüdülés és kikapcsolódás, rejtvény és néha megoldás is, de sajnos egyre kevesebb időm van rá, s minél inkább belemélyedek, annál inkább rádöbbenek minden hiányosságomra. Ez néha aztán földhöz is vág... Meg a gravitáció... Ennél többet nem szoktam elmondani magamról, s ezt is azért tettem, mert ma ilyen kedvemben voltam... Debrecen, 2012. március 31.