Vers

A halott

A halott             Koosán Ildikó    Kórbonctan gyakorlaton fehér sapkában, köpenyben álltunk a boncasztal körül mi hallgatók. Előttünk egy idős nő feküdt kitárulkozva meztelen; mi életerős fiuk,         leányok, ö azt hiszem, nyolcvanévesen. Mi bohókás tervekkel teli vártuk az estét, rokonok, [… Tovább]

Vers

Halottak napja elé (2019)

  Káromkodik, majd vigasztalni kel a Nap, ugye nem lehet, hogy többé soha nem láthatlak? Sűrű hangod bennem tétováz, s az egymásból született álmok, nélküled állok az egyre keskenyülő peremen, Te örök vagy nekem Legutóbb szerkesztette 2019.10.29. @ 11:56 – [… Tovább]

Vers

őszi gondolat

kevés a remény sorvadó tagok hiába ősz és hűvösebb idő nem segít ima Isten nem figyel kit érdekel ha eggyel több halott Legutóbb szerkesztette 2019.10.29. @ 11:56 – Szilágyi Erzsébet

Vers

Godot-ra mindhiába

a házasság nem tartotta be ígéretét senki sem mondta többé hogy szeret csukta az ajtót a hajópadló nagyot reccsent lába alatt pókháló lengett a sarokban halott színészt siratott a taps fejjel lefelé himbálóztam egy színházi függönyön a deszkákon apám ordított [… Tovább]

Vers

A tavaszi tisztás

Elviselni a tavasz báját Bezárt tudaton át Át felbontott vonatsíneken s ha zsenge ibolyák közt elcsúszol velem egy percre akkor elfordul az ég a fák árnyát ránk borítaná szemedben a tenger elcsitulna – de csak egy percre s robbanó tudatom [… Tovább]

Vers

Hőkatlanban

Hőkatlanban    Koosán Ildikó   E felfűtött katlan-délutánban minden árnyék gazdátlan öleb, töpörödik testetlen magányban, kihalástól vajh’ ki  védi meg?   Esőre vágyom rendületlen, zárt redőnynél fényre szomjazok, gonosz a nyár, azt is észrevettem tíz bimbóból mind a tíz halott. [… Tovább]

Vers

Petőfi megtalált verse

Régesrég jár énrólam egy monda. Iskolában azt tanítják rólam: harcoltam a szabadságért hajdan, kerültem is emiatt nagy bajba; Segesvárnál ott a csatatéren, hazámért hullajtottam a vérem. Holttestemet sehol nem találták, ott a mezőt bármerre kapálták. Azt terjesztik rólam sok-sok éve, [… Tovább]

Vers

Kórisme

    Mint valami burokban lebegő csodabogár, héjba zárva, ahol nincs levegő, hová hazajár a félsz, és csak egy feladat maradt, életben tartani önmagamat. A mocsárban, hol a semmi hagyott én vártalak, de oda senki le nem kúszhatott csak dögbogarak, [… Tovább]

Vers

Vacogó világ

Kránitz Laura Életelemző című verse nyomán Fagyottra hűlő ágyak,tetszhalottá merevedő vágyak,fogak mögött csikorgatott búcsúszavak,télre tél jön, valaki megölte a tavaszt.   Alvadtra tépett utolsó szívdobbanás,az érzelem magának saját sírokat ás,hervadt kórókat csokorszám hord rá a szél,tétova kezek keresőn nyúlnak a [… Tovább]

Vers

Halottak napja elé

(2018) Megyek, hiszen az omlott csöndben vársz, hiába int a vasszürke tudat, lelkemben kiabálsz (!) Nincs menedék, veled vagyok egyek, nélküled bosszant a Világ, féltelek csillagvirág…   Legutóbb szerkesztette 2019.10.29. @ 11:56 – Serfőző Attila

Vers

A nincs korog (Jagi emlékére)

      Az ordító nincs csak úgy sajog,szinte harapnak belülről a sóhajok,amikor úgy érzed, mindenből elég,többé sehol sem akad számodra menedék.Ott még a Nap is csak egy iszonyú sötétfolt, a vágyott jövő temetetlen holt,talán még virrasztanál az élet ravatalán, [… Tovább]

Vers

Széppoétika hozott anyagból

Sokáig úgy voltam, hogy szépnek kell lenni, mert volt valami elvont képem az emberről, “ami” szép, s erről tananyag, sem a megélt valóság el nem téríthetett, “cselovék éto velikolépno” – hangzott a “mélyből” a méltóság szárnyas igéje, mielőtt inni ment a színész, én meg a [… Tovább]

Vers

Taorminai epizód /átdolgozott változat/

saját fotó Taorminai epizód               Koosán Ildikó   Szórt fényű köznapi égbolt az öböl felett, szűk, fehérre fakult utcák, erkélykert, ámpolnadíszek kókadoznak   a fülledt délután albumlapjain,    a tömeg hirtelen kettéválik,  a szó csendszünetjelei szorosra zárnak, halottaskocsi zökkent [… Tovább]

Vers

alienationem

    Meghalok benned, s te porrá törsz bennem. Savként marjuk egymást, egyazon mederben. Vadhúsok nőnek. Fájó, duzzadt, semmivé váló rügyek. Nem lesznek érintések. Nem lesznek vágyak. Csak sértések, vádak, ténytelen ügyek. Nem lesz már te, s nem lesz az [… Tovább]

Vers

Te vagy mégis

Evokáció Radnai István verssoraira „magad vagy kit restellsz összerakni s a tépett dallam lépte belőled szakad ki”. – Radnai István    Te vagy, ki úgy érzed, vétkeid, feledhetetlen múltad, bűneid, száz kudarctól halott céljaid furcsa, megvénült rabjaként rég’ halott ősök [… Tovább]

Vers

Kiszáradt kereszt

  Elvetettük rég a hitetlenségnek meddő magvait. Borostyánnal benőtt templomainkban senki nem lakik. Száraz kórókból verünk keresztet – a hithez nem, de – fejfának elég. Mások lopott  hitéből merítve  indítunk új kereszteshadjáratot. Pókhálókba ölöm a légyröptű bánatot, “Isten bennem él” [… Tovább]

Vers

Máról-holnapra

Túlcsorduló étvágy az ínség…)))     Számok, csekkek bűvöletében égsz el. Ilyen a sors. Utálod,mégis számba veszed őket.Ahogy ők rád kényszerítik magukat. Hol sikolyos sellőnyi öröm, soványa fizetés, ott derékaljnyi semmi marad, üres kőbölcső életek világra jötte előtt,vagy ébenfekete koporsóba vert utolsó szeg, elvetélt [… Tovább]

Vers

Episztola a névtelen régészhez

Régebbi Aquincumi Költöversenyen nyertes versem Episztola a névtelen régészhez                             Koosán Ildikó     Régi idők kutatója!   Te vagy, ki az emberiség örömére faggatva néhai tört darabokból a mintha egészet, nyugtalan lelkeden pergeted át ama ősi világot, [… Tovább]

Vers

Szobrok

az ő ez te ott anyám állés itt a nagymama szegényhűvös hiányok mint márványszobrok sorsom főterén   talapzat nélkül mintha élnekörbeáll a sok halottkör kör mögött és nincsen végeelevenen foglyuk vagyok   megpróbálok kitörni futnide átölelnek nem lehetés hallom amint [… Tovább]

Vers

Búcsúzásféle

Jagos István Róbert emlékére   Ugyan, mit mondhatna a lélek, amikor halottá dermedt egy ember, talán mert a létbe belefagyott, mert hideg volt az élet és magához édesgette őt egy tűzforrón lángoló pokol? Ugyan, miféle szavak lehetnek itt vigasztalók, mikor [… Tovább]

Vers

Pillanat – képek

  Mendegéltem amerre az út vitt bokámig ért a tegnapi fájdalom a sarki lámpa rég elvesztette fényét az a vén ringyó körmét rágva várt… tenyerén ringatta a rohadt magányt   villamoson emberek – már fékezett mikor a lány elébe kéredzkedett [… Tovább]

Vers

ÉLT NEGYVENNÉGY ÉVET

  Az van, amit vártál: sír, zúg minden molekula. Mögötted. Egyenes és ellentétes igazságok suttognak a valóságról. Sokk. Találgatások ütköznek, s térnek magukhoz vissza. Egy a közös mindben. A tudat.  Halott vagy. Az van, amit vártál, de már nem lesz [… Tovább]

Vers

Palackposták Nakonxipánból

        —Gulácsy Lajos megtalált naplólapjai–– (Pethes Máriának és Kovács József Hontalannak)   az eső Dante-tercinát dobolva forró ablak-lelkemről visszapárolog úgy nem vagyok senkinek a foglya hogy Űrt őriznek bennem komondorok nem találkoztam soha Beatricével -de ismerem- a [… Tovább]

Vers

Leszállópálya

  Oly szomorú lettem akárcsak egy gyermek, lábamra lép a tömeg de egyedül vagyok, alig van barátom, s ha volt is – már halott. – Lelkem ciszternája túlcsordul a könnytől, ám mégis mosolygok, nem sírok sosem, fekete madaram  itt kering [… Tovább]

Vers

Vágyakozás

Te csúf, nagy, fekete madár, télhozó hangod tova száll. Szürke ég alatt, szél suhan, sápadt szívvel,szomorúan. Gyászruhás, károgó csapat, búsan hallgatom hangodat. Pipacstól izzó réteket! Nem fagyott, kopár kerteket. Harsogó zöldet, aranyat! Nem dermedt, halott madarat. Szivárványt, azúr ég felett! [… Tovább]

Vers

*Ecce homo

Erdős Laci fotóművész Hair című fotografikájához (…de a Hair c. film/zene hangulatához, üzenetéhez, és aktuális létérzéseimre is…)   csak fut az idővel forog a mában   ebben az elvadult zajos világban homlokán falfehérek a bűn- és bánat-szántotta mélyedések és a [… Tovább]

Vers

Régi Adyk

  Pia fraus A költő nem hazudhat, kevés ehhez az önszerelem,  s nincs az az eszme, Petőfi, póz, se Ady,  aki effélét érdemelne. Igazság van,  prófétája szegény, jó, ha nem kereszten végzi,  díjazhatják, átkozzák, helyére teszik: a semmi  mellé koronként, [… Tovább]

Vers

BOSSZÚ

Poligráf-líra   Egyelőre csend. Úgy tűnik, túlélem… Most azt se bánnám, ha rám szakadna az ég. (megérdemelném) Ezt nagyon elszúrtam. Csak tartsak ki még… (jót tenne egy extra alvás) * Eljött az ideje, hogy alaposan rád ijesszek. Forrt bennem a [… Tovább]