Vers

A halott

A halott             Koosán Ildikó    Kórbonctan gyakorlaton fehér sapkában, köpenyben álltunk a boncasztal körül mi hallgatók. Előttünk egy idős nő feküdt kitárulkozva meztelen; mi életerős fiuk,         leányok, ö azt hiszem, nyolcvanévesen. Mi bohókás tervekkel teli vártuk az estét, rokonok, [… Tovább]

Vers

Halottak napja elé

(2017)   Parányi darabokra töredezett hiányod, és most tetőtől talpig mardos, lélegzetemből is kilopták a levegőt, a kínzó törmelék összevissza vagdos.   Vajon hol vagy? – Te, kinek ujjlenyomata a csészém peremén maszatol, még  bársonyos altod is fázós testemben dalol… [… Tovább]

Vers

Halottak napján

„Köröttem mindenütt békés keresztek, s mély nyugalom beszédes csöndje hallgat…” -Juhász Gyula-             Szíveken térdel a fájdalom,s a „halottak bölcs hagyatéka:ha a szeretet él, nincs halál.”A fáj a gyász, tartozékaa hiányzol – így felvállalom –érzésnek. [… Tovább]

Vers

Halottak napja

     Porló testük kőpalástján bánatunk szolgálói: mécsesek sírnak, krizantémok bólogatnak emlékeinkre.   Szellemük kondítja a csend üvegharangját, létük káprázata hiányuk-féltőn átremeg rajtunk.   Holdból, Napból, csillagok fényével figyelnek, miközben élőbben, mint az élők átsétálnak vigyázó szemeinken.  

Vers

Mint ahol halott van

  Kihalt a sajnálat, kidőlt keresztjét tapossák útszéli lim-lomokban.      Zsebre gyűrt tűzfényben vergődik a nap         gyászruhát ölt, mint ahol halott van.   Miért ejt kétségbe a szipogó hold,      haláltusa hulló csillagokban,        [… Tovább]

Vers

A halott napja

  Mulatni kellene, keser?n ríni, fejfákra borulni gyertyafényben, múltjainkat csontig felülírni, bók-könnyekkel minden évben.   Hát akkor igyunk a hallottakra, nyakaljunk, nyeledjünk egyre többet! Égjen el az összes régi kotta, mely rátok íródott a csöndben.   Vajh lesz-e még kéz, [… Tovább]

Vers

Akik már nincsenek – Halottak napja 2011

Az ?sz minden levélkönnyét elhullatta,kopáran állnak már a büszke fák,sírok közt ködöt görget a hajnal,de egyre több hanton fehérlik virág.Október vége busongó, könnyes évad,ilyenkor itt érezzük kedves holtjainkat,idézve mindent, mi már a múlt– szerelmet, mi csúful sírba hullt,szül?t, ki megtett [… Tovább]

Vers

A halottaim

  A halottaim   Akik többé nem érintik kezem és soha többé nem suttogják azt a nevet, melyet rám aggattak valamikor. Hol van már az a kor? Körbeölelte sok szomorú f?z, ellepte föld, befedte hó, felélte t?z és csak én [… Tovább]

Vers

Halottak napja 2010.

Lassú lépt? délutánbólogat az ?sz után,elmerengve ballagok– most reátok gondolok –itt belül oly elevenlejátszódik életem:mind, ki fontos volt – igen –már csak emlékkép nekem,elt?ntek (tán nem is voltak)csak álmomban nem oly holtak. Párom, édes kedvesem,fölötted csak f? terem,édesapám drága lelkeitt [… Tovább]

Vers

Halottak napja

Néma gyász… üzlet az elmúlás… pár szál virág s megváltást remélsz…   Három szálat ötszázért! Leértékelt halál! Tessék, tessék! Itt megfelel?t mindenki talál. százasért egy gyertyaláng… szól a SZERV, haladjunk tovább! és futunk sírról – sírra emlékezünk rohanunk emlékezünk rohanunk… [… Tovább]

Vers

Halott vágyak

  Halott vágyak   Fekete alakod közeleg az éjben, Halott vágyak csillognak szemében. Álmodott szerelmet, H? lányt,gazdagságot, De szerelme a bánat lett, S nem lelt szabadságot.   Megálmodott engem, S most eltaszít, Már nem látod könnyes szemem, A düh, s [… Tovább]

Vers

Halottak napja

    Bánatom fehér szolgái: mécsesek sírnak helyettem, könny? lángjuk ide-oda – mint lelkem benn -, leng a szélben.   Porló testük k?palástján krizantémok bólogatnak. A csend üvegharangjában, néma ingás, elleng a Nap.   Halálukat felidézem, mely szeretetükb?l kizárt; innen [… Tovább]

Vers

Halott Angyal

  Vállukon lógó törölköz?kkel, Halott angyalok takargatják, Meztelen cselló fenekük, Míg párás tükreik foncsorján, Próbálkoznak el?maszatolni. Az alkalomhoz ill? arcaik, Azt mondják b?nös a világ, Jókedvükért nem fizet eleget,   Idegenek hasán kente szét, Szívemb?l a mohón falt vért, Sürgetett, [… Tovább]

Vers

Halott merengés

kép: Papp Norbert- A hajnali város felett… (Üvegen szikrázó langyos napmeleg kedvhozónak.)     Múló pillanat…   A langyot szél röpíti tova, A fényparányokra árnyak terülnek, szokatlan nyugalom marad.   A háló bekeríti udvarát, az üvegszemcsék szívemre hullanak.   Rég [… Tovább]

Vers

Halottnak látszom

*     Kintről halottnak látszom, Bentről a szerelem mindent átitat, Hogy megvakuljak, s csak bámuljak, Nem jutott eszembe. csendes áhítat   Remete énemben, Kevesen ölelnek igaz kezekkel, Saját lombot növesztek, Kis csemete gyökere szívemben. reákörmölt sebekkel   Rejtekhelyem bent [… Tovább]

Vers

Halottak napján

  Szorgos munka folyik, szerszámok suhognak, szomorú szemekb?l dús könnyek potyognak. Csendes itt a munka, nem hallatik nóta, emlékek falvában úgy múlik az óra.   Minden kapavágás beszédes tisztelet, félbeszakadt álmot hirdet az üzenet; elmúlt életeket bevésett költemény, repedezett, ódon [… Tovább]

Vers

Halottak napján

Köd telepedett az égre, indulunk a temet?kbe. Lábunk alatt csörg? avar, f?, fa, virág halni akar. Megyünk búsan, fájó szívvel, régi álmok emlékivel. Várnak-e ránk? Nem tudhatjuk, de a szívünk megnyugtatjuk. Hogy ott voltunk, láttuk ?ket, t?lünk korán elmen?ket. Láttuk [… Tovább]

Vers

Kölcsönhalott

Megfürödtem. Megfürödtem az ? vízében. Megfürödtem, és a s?r? sár szívemr?l lepattogott.  A halott ott állt mellettem, de az arcát  nem fordította felém. Az ? vizében fürödtem , mégsem  kérdeztem t?le semmit, és ? sem kérdezte miért jöttem.  Csak álltam  a folyóban, és a hullámok tornájárafigyeltem. Mint akinek elkészült a szíve.  A folyót erd? ölelte körül. A tájat, az öröklét csendjének „párálló mértana” megigézte.  Igen megfürödtem, és az önáltatás  sara, mint elhasznált fazékról a zománc lepattogott.  Így készültem el. És most helyettem beszél, ami eddig belülr?l figyelt.    Kép: Tony Moore

Vers

Halott vagyok?

Halott vagyok: lélegz?, él? halott. Halott vagyok?   Halott vagyok: lélegz?, él? halott. Kinek kitéptek létéb?l néhány boldog pillanatot.   Halott vagyok: vánszorgó halott. Szegként szúrják át lelkemet, ki nem mondott mondatok.   Halott vagyok: lélekben halott. Elrabolt t?lem az [… Tovább]

Vers

Halottak napjára

Halottak napján kinn a temet?ben, Krizantém díszlik a k?rengetegben.   Ki fedél alatt nyugszik, örök pihen?ben, Gondozója gyászol a lelkében mélyen.   Némelyik helyen, hervadt virág hanton, Néhol meg pazar koszorú a tartón.   Virít a sok színes, mint egy [… Tovább]

Vers

Halottak napja elé

  Hogy szerettük őket…  Csókot osztogató ajkuk helyén,  most a végtelen szunnyad, álmokat kergető  tekintetükre, csillagpor ül, sóhajuk elhalt, fájó emlékükre, bús csokrunk kerül.        

Vers

Halott apjához

  Halott apjához   Birkóznék apámmal, (de már soha), fognám a kezét és összetörném, hasára ugranék, sz?rét tépném, nyakát megkarmolnám, lesném, mit bír. Meddig türelem, honnét álszentség, hol van határ, ahonnét elvisel, ahogy ráugrok, karmolom, tépem, összetöröm; pedig csak megfognám [… Tovább]

Vers

Befejezhet? halott

Legyen a hajnal tökéletes, sérülés nélküli táj. Mint egy öngyilkos kör, hogyha bezárul a részekb?l valami összeáll. Bejut a szívbe a vérágakon, a mindenség lüktet? ered?je. Vibrál, szétáramlik és átalakul, mint a kristály úgy mutatkozik meg. A halott így lesz [… Tovább]

Vers

Halottlátó

Kipp– kopp, kipp– kopp, ajtóm koppan, reszket kezem, félve moccan. Halkan nyitom, árny betoppan, szell? süvít, gyertya lobban. Kipp– kopp, kipp-kopp, padlóm reccsen, apró lábak lépnek csendben. Könyvek, függöny, minden lebben, gyermeksírás, sikoly bennem. Kipp-kopp, kipp-kopp, bántó képek, falra kúszó [… Tovább]

Vers

Godot-ra mindhiába

a házasság nem tartotta be ígéretét senki sem mondta többé hogy szeret csukta az ajtót a hajópadló nagyot reccsent lába alatt pókháló lengett a sarokban halott színészt siratott a taps fejjel lefelé himbálóztam egy színházi függönyön a deszkákon apám ordított [… Tovább]

Vers

Kórisme

    Mint valami burokban lebegő csodabogár, héjba zárva, ahol nincs levegő, hová hazajár a félsz, és csak egy feladat maradt, életben tartani önmagamat. A mocsárban, hol a semmi hagyott én vártalak, de oda senki le nem kúszhatott csak dögbogarak, [… Tovább]

Vers

Petőfi megtalált verse

Régesrég jár énrólam egy monda. Iskolában azt tanítják rólam: harcoltam a szabadságért hajdan, kerültem is emiatt nagy bajba; Segesvárnál ott a csatatéren, hazámért hullajtottam a vérem. Holttestemet sehol nem találták, ott a mezőt bármerre kapálták. Azt terjesztik rólam sok-sok éve, [… Tovább]

Vers

Hőkatlanban

Hőkatlanban    Koosán Ildikó   E felfűtött katlan-délutánban minden árnyék gazdátlan öleb, töpörödik testetlen magányban, kihalástól vajh’ ki  védi meg?   Esőre vágyom rendületlen, zárt redőnynél fényre szomjazok, gonosz a nyár, azt is észrevettem tíz bimbóból mind a tíz halott. [… Tovább]

Vers

A tavaszi tisztás

Elviselni a tavasz báját Bezárt tudaton át Át felbontott vonatsíneken s ha zsenge ibolyák közt elcsúszol velem egy percre akkor elfordul az ég a fák árnyát ránk borítaná szemedben a tenger elcsitulna – de csak egy percre s robbanó tudatom [… Tovább]

Vers

Vacogó világ

Kránitz Laura Életelemző című verse nyomán Fagyottra hűlő ágyak,tetszhalottá merevedő vágyak,fogak mögött csikorgatott búcsúszavak,télre tél jön, valaki megölte a tavaszt.   Alvadtra tépett utolsó szívdobbanás,az érzelem magának saját sírokat ás,hervadt kórókat csokorszám hord rá a szél,tétova kezek keresőn nyúlnak a [… Tovább]

Vers

Te vagy mégis

Evokáció Radnai István verssoraira „magad vagy kit restellsz összerakni s a tépett dallam lépte belőled szakad ki”. – Radnai István    Te vagy, ki úgy érzed, vétkeid, feledhetetlen múltad, bűneid, száz kudarctól halott céljaid furcsa, megvénült rabjaként rég’ halott ősök [… Tovább]

Vers

alienationem

    Meghalok benned, s te porrá törsz bennem. Savként marjuk egymást, egyazon mederben. Vadhúsok nőnek. Fájó, duzzadt, semmivé váló rügyek. Nem lesznek érintések. Nem lesznek vágyak. Csak sértések, vádak, ténytelen ügyek. Nem lesz már te, s nem lesz az [… Tovább]

Vers

A nincs korog (Jagi emlékére)

      Az ordító nincs csak úgy sajog,szinte harapnak belülről a sóhajok,amikor úgy érzed, mindenből elég,többé sehol sem akad számodra menedék.Ott még a Nap is csak egy iszonyú sötétfolt, a vágyott jövő temetetlen holt,talán még virrasztanál az élet ravatalán, [… Tovább]

Vers

Taorminai epizód /átdolgozott változat/

saját fotó Taorminai epizód               Koosán Ildikó   Szórt fényű köznapi égbolt az öböl felett, szűk, fehérre fakult utcák, erkélykert, ámpolnadíszek kókadoznak   a fülledt délután albumlapjain,    a tömeg hirtelen kettéválik,  a szó csendszünetjelei szorosra zárnak, halottaskocsi zökkent [… Tovább]

Vers

Széppoétika hozott anyagból

Sokáig úgy voltam, hogy szépnek kell lenni, mert volt valami elvont képem az emberről, „ami” szép, s erről tananyag, sem a megélt valóság el nem téríthetett, „cselovék éto velikolépno” – hangzott a „mélyből” a méltóság szárnyas igéje, mielőtt inni ment a színész, én meg a [… Tovább]

Vers

Szobrok

az ő ez te ott anyám állés itt a nagymama szegényhűvös hiányok mint márványszobrok sorsom főterén   talapzat nélkül mintha élnekörbeáll a sok halottkör kör mögött és nincsen végeelevenen foglyuk vagyok   megpróbálok kitörni futnide átölelnek nem lehetés hallom amint [… Tovább]

Vers

Búcsúzásféle

Jagos István Róbert emlékére   Ugyan, mit mondhatna a lélek, amikor halottá dermedt egy ember, talán mert a létbe belefagyott, mert hideg volt az élet és magához édesgette őt egy tűzforrón lángoló pokol? Ugyan, miféle szavak lehetnek itt vigasztalók, mikor [… Tovább]

Vers

Episztola a névtelen régészhez

Régebbi Aquincumi Költöversenyen nyertes versem Episztola a névtelen régészhez                             Koosán Ildikó     Régi idők kutatója!   Te vagy, ki az emberiség örömére faggatva néhai tört darabokból a mintha egészet, nyugtalan lelkeden pergeted át ama ősi világot, [… Tovább]

Vers

Máról-holnapra

Túlcsorduló étvágy az ínség…)))     Számok, csekkek bűvöletében égsz el. Ilyen a sors. Utálod,mégis számba veszed őket.Ahogy ők rád kényszerítik magukat. Hol sikolyos sellőnyi öröm, soványa fizetés, ott derékaljnyi semmi marad, üres kőbölcső életek világra jötte előtt,vagy ébenfekete koporsóba vert utolsó szeg, elvetélt [… Tovább]

Vers

Kiszáradt kereszt

  Elvetettük rég a hitetlenségnek meddő magvait. Borostyánnal benőtt templomainkban senki nem lakik. Száraz kórókból verünk keresztet – a hithez nem, de – fejfának elég. Mások lopott  hitéből merítve  indítunk új kereszteshadjáratot. Pókhálókba ölöm a légyröptű bánatot, „Isten bennem él” [… Tovább]

Vers

Pillanat – képek

  Mendegéltem amerre az út vitt bokámig ért a tegnapi fájdalom a sarki lámpa rég elvesztette fényét az a vén ringyó körmét rágva várt… tenyerén ringatta a rohadt magányt   villamoson emberek – már fékezett mikor a lány elébe kéredzkedett [… Tovább]

Vers

Vágyakozás

Te csúf, nagy, fekete madár, télhozó hangod tova száll. Szürke ég alatt, szél suhan, sápadt szívvel,szomorúan. Gyászruhás, károgó csapat, búsan hallgatom hangodat. Pipacstól izzó réteket! Nem fagyott, kopár kerteket. Harsogó zöldet, aranyat! Nem dermedt, halott madarat. Szivárványt, azúr ég felett! [… Tovább]

Vers

Leszállópálya

  Oly szomorú lettem akárcsak egy gyermek, lábamra lép a tömeg de egyedül vagyok, alig van barátom, s ha volt is – már halott. – Lelkem ciszternája túlcsordul a könnytől, ám mégis mosolygok, nem sírok sosem, fekete madaram  itt kering [… Tovább]

Vers

*Ecce homo

Erdős Laci fotóművész Hair című fotografikájához (…de a Hair c. film/zene hangulatához, üzenetéhez, és aktuális létérzéseimre is…)   csak fut az idővel forog a mában   ebben az elvadult zajos világban homlokán falfehérek a bűn- és bánat-szántotta mélyedések és a [… Tovább]

Vers

Palackposták Nakonxipánból

        —Gulácsy Lajos megtalált naplólapjai–– (Pethes Máriának és Kovács József Hontalannak)   az eső Dante-tercinát dobolva forró ablak-lelkemről visszapárolog úgy nem vagyok senkinek a foglya hogy Űrt őriznek bennem komondorok nem találkoztam soha Beatricével -de ismerem- a [… Tovább]

Vers

ÉLT NEGYVENNÉGY ÉVET

  Az van, amit vártál: sír, zúg minden molekula. Mögötted. Egyenes és ellentétes igazságok suttognak a valóságról. Sokk. Találgatások ütköznek, s térnek magukhoz vissza. Egy a közös mindben. A tudat.  Halott vagy. Az van, amit vártál, de már nem lesz [… Tovább]

Vers

BOSSZÚ

Poligráf-líra   Egyelőre csend. Úgy tűnik, túlélem… Most azt se bánnám, ha rám szakadna az ég. (megérdemelném) Ezt nagyon elszúrtam. Csak tartsak ki még… (jót tenne egy extra alvás) * Eljött az ideje, hogy alaposan rád ijesszek. Forrt bennem a [… Tovább]

Vers

árvult almafánk

– szó-varázslat: „pástétom, felhőátvonulás, fogaskerék, vastag” szavakra –   (ballada – halottak napja után)   kattogó fogaskerékké lesz az elme a feltörő emlékek nyomán belesüvít a csendbe ahogy egy fekete varjú károg búsongva a megcsontosodott vastag kérgű almafán amelynek ágai [… Tovább]

Vers

Vándornapló

Itatós szívta föl az alkonyt Sötét lett hirtelen Csönd nőtt az ordasok köré s e csönd itt van velem Eddig gyötört a járás kínja Most mellém ül Pihen akár az eb mely árnyat hajszolt Ülünk a semmiben és mégis minden [… Tovább]

Vers

November

Minden halott az enyém. És minden veszteség. Belőlem szakít, ki elmegy, a mondhatatlan helyre; az elhagyott hely én vagyok: átjátszható kerítés – életem fő műve, és mégis őrzés. Míg vagyok, tudom: empátiát nem várhatok attól, aki Örökéltű, leheletétől sem várhatok, [… Tovább]

Vers

Régi Adyk

  Pia fraus A költő nem hazudhat, kevés ehhez az önszerelem,  s nincs az az eszme, Petőfi, póz, se Ady,  aki effélét érdemelne. Igazság van,  prófétája szegény, jó, ha nem kereszten végzi,  díjazhatják, átkozzák, helyére teszik: a semmi  mellé koronként, [… Tovább]

Vers

Őszutó

Bús, bánatos a kert, színe fakó, halott. Őszigába hajlottak a virágfejek, koldusként nyúl kelyhük meleg napfény felé, kis halálraítélt, törékeny életek. Fátyolt ölt magára szemérmesen a Nap, narancsopál fénnyel az égbolt közepén, csendesek az estek, a tücsök sem zenél, vért [… Tovább]

Vers

Együtt lélegezni

Vágyaim a nyár dalára ringnak, de minden szólam halott áldozat; itt az ősz jár, rőt levelek hullnak, még hallom sírni a hullámokat…   Ballagok a nyirkos avar-ágyon e sárgult elmúlásban, s köszönöm a tenger kékjét, mely már ködös álom, de [… Tovább]

Vers

Az ismeretlen

Poligráf-líra Az ismeretlen                Koosán Ildikó   nem  írta rá a sors ki volt s miért,ősz vette körül,  az éj takarta;hullott levélként terült a padra,érte virraszt most az esőverte tér alkalmi tócsákba gyűjtve könnyeit;kiért, miért is, oly mindegy ma már,hiszen halott ez az árvaházi [… Tovább]

Vers

a Vándor naplója

itatós szívta föl az alkonytsötét lett hirtelencsönd nőtt az ordasok körés e csönd itt van velem eddig gyötört a járás kínjamost mellém ül (pihen)akár az eb mely árnyat hajszoltülünk a semmiben és mégis minden így lett teljeshogy megszűnt önmagaa bennem-lakó [… Tovább]

Vers

Töredékek

Kopogtál – ajtót nyitottam csak a szél fetrengett a köveken pille szállt bokorra halkan reccsent egy fűzfaág bennem is kettétört a tegnapot tartó rózsaág * Kiáltottad – megyek a szél elhozta hangod én rajzoltam arcomra napot te csillagot küldtél de [… Tovább]

Vers

Az a szép,fényes éjszaka

Úgy jött,mintha ember volna, kit annyi lélek,oly rég várt, sírása lágyan átkarolta, a hideg,fényes éjszakát. Pólyája halotti gyolcs volt, anyja öle királyi trón, mennyei altató hangzott. Íme,az Ember a sárgolyón! Jött fényben,ragyogva,lenni, hozta a szeretet magját, hírdette,hogyan kell élni, de [… Tovább]

Vers

„Szoktatom szívem a csendhez”

 „Kivül-belől leselkedő halál elől” hiába menekültél, a sínek között már mindig ott lapul, de könyvespolcomon megbújik  a halhatatlan Óda, minden szerelmek örök hordozója,  és hiába, hogy „Ötven, jaj ötven éve – lelkem visszadöbben – halottjaim is itt-ott, egyre többen –„ [… Tovább]

Vers

Iszlamátum

  A béke ölében piciny iszony, és ölünk, ölünk. Napra nap. Bizony.   A csönd utána olyan iszonyú, de minden gyilkos hívő és hiú.   Miféle fájás és miféle tűz, ami a lángnyelv imájába űz?   Miféle őrült szándékkal  taszít [… Tovább]

Vers

Időtorony

Lépcsőn fekszem, vagy általlépek,szemembe sütnek ijedt fények,ott lapulok a hajlatokbanrepedésekbe idomultan. Mint a por. Nem! Annak árnya,a lélegzések vitorlája,beszűrődő alig napokösszezúznak, halott vagyok. Nem is, annak miazmája, gyűrű, a Hold karimája,olykor látszom – viharidő,süssön át egy május-eső. 

Vers

Hamvaiból éled

Illusztráció: Zsolnai Tímea azonos című gyapjúképe Már fény töri át szobám ablakát, minden hajnalt megszépít, megáld. Pirkadatkor végre felderül bánat-szürke álomból a csönd. Otthonom sem puszta ház csupán, tűnik a sok, sötét látomás. Közel hajol hozzám a végtelen, könnyeimen fényemlék [… Tovább]

Vers

Körbekörbe

Fotó : Kok Annamária Évszak keringő   fekete varjakból képkeretlassan a tavasz űz el teletminden mi eddig megfagyottolvadva vált majd alakot fekete varjakból képkeretrügyekre mosolygó fellegektűzforrón hirtelen jő a nyártavasznak híre se hamva már fekete varjakból képkeretgyümölcsök zsibongva érjeteknyarat siratva [… Tovább]

Vers

Tanya-halál

a bánatát csokorba kötötte az ősz     szösz-selyemfű bomlik mint sűrű ökörnyál a bánatát csokorba kötötte az ősz a szálerdő már bóbiskol tavaszra vár utolsó levelét veri le az eső   amerre ellát a szem az avar fölött csipás [… Tovább]

Vers

Ne várj

Ne várj többet az égig érő fáktól,ne várj, ha szédít rügyfakasztó mámor.Elég a csókja, teste, óvó karja, érett gyümölcsét csak neked ringatja. Ne várj többet, ha gyarló mód csak várod, ne várj, ha feladni készülsz az álmod. Aki új hittel ébredni nem képes, sovány [… Tovább]

Vers

nyár-temető

ma az vagyok ki csendben ül egy én-alak itt legbelül ma senkiért és senkinek  nem zúgnak alattam sínek ma nem lehet mert megveszek szemem sarkában fellegek karomban pihen a halott nyár két karja lóg arca hideg már üveges szemében én nézek [… Tovább]

Vers

Csend van

    Fellegpárnák alatt lebeg a múlt szirma, ráncos szoknyában szunnyad a jégvirág a harangok némán lógatják fejüket, míg újra zokog a búcsúztatás. Csend van… Erdőkben meztelen lépked a tél, tölgyek feslett kabátjairól gombokat szaggat a szél. Olyan végtelen és [… Tovább]

Vers

Pillanat

Próbáltad már megfogni a pillanatot? Mikor tenyeredben érzed – már halott. Máskor meg azt tapasztalod, hogy beleragadtál. Az már egy másik pillanat – megint becsapott. De majd most… Most boldog vagyok – gondolod,  miközben sunyin ott vigyorog a sarokból a [… Tovább]

Vers

A VÖRÖS DOMB LEGENDÁJA

    A VÖRÖS DOMB LEGENDÁJA                          1.     Odalenn a sziklamélyben Tajtékot vet a Tybiskus, Aki fentről alátekint Halkan mondja: Jézus Krisztus.   Átellenben összecsobban A Nagy Ág sebes vizével Habra hab dől hófehéren Fülsiketítő zenével. [… Tovább]

Vers

Újholdkor

  furcsa álom lepett meg az éjjel,régi kedves kérdőn nézett rám,barna szeme csillogott mint akkor,csak az arca volt rideg halott.beszélgettünk úgy, mint sok-sok éve,bevallottam, hogy beteg vagyok;vigasztalt: a bú, a baj is múló,minden földi kín csak átmenet,lelke sajdult hirtelen meg [… Tovább]

Vers

A VÖRÖS DOMB LEGENDÁJA

    A VÖRÖS DOMB LEGENDÁJA                          1.     Odalenn a sziklamélyben Tajtékot vet a Tybiskus, Aki fentről alátekint Halkan mondja: Jézus Krisztus.   Átellenben összecsobban A Nagy Ág sebes vizével Habra hab dől hófehéren Fülsiketítő zenével. [… Tovább]

Vers

Egyszer…

Az idézet: Mészáros László: Nem mondtam el című verséből való     „Egyszer csak betelik a sírással az ember.” hátán a kereszt karján a félelem reszket a fekete éjek mind varjakká lesznek sárban vajúdik a holnap halott a szó az [… Tovább]

Vers

szerepjáték

nézd az eget ezt a lassú monoton óceánt a felhők egysíkú ágyát ahogy ringás nélkül összegyűjti a bodrokat és haragot dagasztat belőlük régi elfeledett istenekkel feküdj hanyatt és hidd felette lebegsz mint elmozdult világ árva gyermeke ki nyugodni térne szíve [… Tovább]

Vers

Sírvers

Halott levelek  fejfáira miféle sírvers  illik?   Míg zölden  lógtunk, belesimulva  a tömegbe, remekül éltünk  megannyian.   Most, hogy  egyedi, tarka gúnyát öltünk,  örömünk végetért.   Levettettünk a porba,  ahonnan nincs  más út, mint a komposzt, hiába mutatott más írányt [… Tovább]

Vers

Putu

Hatévesen ismertem meg Putut. Épp anyámat akarta megmászni amikor rájuk nyitottam. Még fél évig próbálkozott, amíg anyám össze nem jött a haverjával. Sok mindent mutatott nekem a Putu. Kezdve a kártyatrükköktől, egészen az obszcén dalokig. A „pinád szőrét megtekerem” volt [… Tovább]

Vers

A FÉLELEM FITOGRÁFIÁJA

Illusztráció: „Gombafonalak” — Buday Ádám fényképe Golyótűz szaggatta sebek a lét falán: most ez a rend, mit az ősgonosz igazgat. Isten országáról hallgat a halottak arcán a csend. Zihál a fény. A sötétség leple alatt a félelem gombaszálai beszövik az [… Tovább]

Vers

A semmi sálja

Pilinszky János: Késő kegyelem c. versének átírása.     „Mit kezdjen” az, ki tetszhalott,a szíve rég jéggé fagyott,üresen kongó templomátölelő hit nem járja át.               „Kit” múzsa se csókol homlokon,      magány méláz a csontokon,és oly üres ott legbelül:a semmi sálja [… Tovább]

Vers

Lét-fösvény

  Fáradt vagyok. Lent hagyom ma a redőnyt.Nem kell most világos, mert bántja szemem,s úgysem fedhet fel nekem oly szeretőt,aki már váráskor izgat. Istenem,lásd elpihentetném kiélt vágyaim.Csendet. Pszt. Komolyan nem érdekel. Hallod?Nem szándékozom túl lakom rácsain,idebent várom fejemre a hantot.Temess [… Tovább]

Vers

Kérdések, kételyek

  Elvonulni a viharok elől -tudom- egyszerűbb lenne,de vihar-e az, ami készülbenne, s benned.S tudod-e, milyen lehet az, ha mindent elpusztít,vagy te elpusztítasz.   Önfeledt-e az a mosoly,mikor a nap rád süt,vagy árnyat borít rádszikrázó csillagokonéjbe fordult vággyal.Megbocsát-e aki békül,vagy kezet nyújt [… Tovább]

Vers

Csapdába ejtett pillanatok

Tankák 1.   Nádszálak falán átbújt nap fénye vibrál a tavon. Őszi ajándék. Békaszerelem virgonc fiát balin kergeti. 2. Megroggyant tetőkerekeskutat bújtat,Emészti múltját.Mélyén őszi falevél, törött korsó jól megfér. 3. Vadregényes táj.Párálló folyón játszika nap selymes fénye.Vízitök lapuk alattapró küszök [… Tovább]

Vers

Olvad a Himalája

Fotó: szepkepek.hu       Csillagok fényét koldulomelhagyott, árva gyermekként.Egy urnába bezárvapor és hamu lettél,míg lelked valahol az univerzumban szárnyal.Olvad a Himalája,nem juthatsz el magaslatára…  Ki-ki megérdemli sorsát.Én most ezt…Anyám halott.Ez a mai bizonyosság.Azt mondták, hasonlítok rá.Remélem, nem tévedtek.Mégsem lehet többé [… Tovább]