Vers

A halott

Elolvasta:
92
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

A halott

            Koosán Ildikó

 

 Kórbonctan gyakorlaton fehér sapkában,

köpenyben álltunk a boncasztal körül

mi hallgatók. Előttünk egy idős nő feküdt

kitárulkozva meztelen; mi életerős fiuk,        

leányok, ö azt hiszem, nyolcvanévesen.

Mi bohókás tervekkel teli vártuk az estét,

rokonok, barátok őt talán rég elfeledték,

 

lelkét az isten megszánva magához vette,

kiterítve előttünk mereven csak a teste,

tudásunk  göröngyös útján dísztelen stáció.

Bocsánatkérést tőlünk is megérdemelne

míg belső szervei közt kór után matatunk.

Benne anyát láttunk, testvért, szeretőt,

fejet hajtunk magunkban mielőtt távozunk.

 

október 28.

 

Vers

Halottak napja elé

Elolvasta:
56
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }(2017)

 

Parányi darabokra töredezett hiányod,

és most tetőtől talpig mardos,

lélegzetemből is kilopták a levegőt,

a kínzó törmelék összevissza vagdos.

 

Vajon hol vagy? – Te, kinek ujjlenyomata

a csészém peremén maszatol,

még  bársonyos altod is fázós testemben dalol…

*

A gyűlölt csend vesz körül nap mint nap,

de hiszem, egyszer újra megtalállak.

 

 

 

Vers

halotti maszk

Elolvasta:
51
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

ha én lennék Dante halotti maszkja

te vonásaim örök Beatricéje

gyűrnéd időtlenné magunkat

Vers

Halottak napja elé

Elolvasta:
49
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }(2015)

 

Nem múltál el,

újraszületsz az összes percben,

a világmindenség peremén,

 frissen kaszált mező egén,

és milliószor-milliószor bennem…

Vers

Halottak napján

Elolvasta:
59
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }“Köröttem mindenütt békés keresztek, s mély nyugalom beszédes csöndje hallgat…” -Juhász Gyula-

 

 

 

 

 

 

Szíveken térdel a fájdalom,
s a “halottak bölcs hagyatéka:
ha a szeretet él, nincs halál.”
A fáj a gyász, tartozéka
a hiányzol – így felvállalom –
érzésnek. Élet ajándéka.

Égi csend a temetőn lépked,
s az angyalok dala ünnepel.
Sírhalmokon a fények aprók,
arcokon megnyugvás, gyász-lepel…
A hitem Istenben megébred.
Léptem apám sírjához vezet.

Nem könnyű ám megérinteni
lélegzetvételben a jajszót,
mint valami közömbösséget,
elrejteni fájó szívhangszót…
A reménybe kell kapaszkodni,
hallgatva az esti harangszót!

Leteszem szeretetem jelét
apám sírhalmára gondosan.
Mécses-melegén virágillat.
A meghitt perc potyog rongyosan,
legszebben hallom az ütemét
árva szívemben vérfoltosan.

Mit jelez a halottak napja?!
Sosincs búcsúzás, van öröklét!
Csak egy nap ez év romladékán,
többi nap írod az évkönyvét,
a mait, minek nem vagy rabja,
s megálmodod a lelked vesztét.

Méltó módon fogd hát a pennát!
Születéskor megírod halálod…
Bennem megreked a fáj-végszó,
most nézve égő fénynyalábot,
hangtalan markolom a keresztfát.
Nem érzem az égi távolságot…

Az idézet Gősi Valitól van

Vers

Halottak napja elé

Elolvasta:
54
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

 

Tegnap meglátogattalak,

vittem csokrot is,

 „gazt”- te így mondanád-,

s megcsókoltam szürkén

   sóhajtó fejfád.

 

Vers

Halottak napja, holnap

Elolvasta:
58
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

Ma nálad jártam,
szívemben csend dobolt,
mécsest gyújtottam,
hideg az éjszaka,
most van telihold… 

Vers

HALOTTAK NAPJA

Elolvasta:
43
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

HALOTTAK NAPJA

Mint rég ajtóra,

földre tapasztom fülem.

Hallom hangjukat

 

Vers

Halottak napja elé

Elolvasta:
146
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }(2013)

 

 

 

Eggyel többen lettek,

nemrég Anyám is itt hagyott,

 görbült szájjal nyüvöm

ezt az önző színpadot…

 

 

Vers

HALOTTAK NAPJA

Elolvasta:
45
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

HALOTTAK NAPJA

Mint rég ajtóra,

földre tapasztom fülem.

Hallom hangjukat

 

Vers

Halottak napja

Elolvasta:
47
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

 

  

Porló testük kőpalástján

bánatunk szolgálói:

mécsesek sírnak,

krizantémok bólogatnak

emlékeinkre.

 

Szellemük kondítja

a csend üvegharangját,

létük káprázata

hiányuk-féltőn

átremeg

rajtunk.

 

Holdból, Napból,

csillagok fényével

figyelnek,

miközben élőbben,

mint az élők

átsétálnak

vigyázó szemeinken.

 

Vers

Mint ahol halott van

Elolvasta:
50
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

 

Kihalt a sajnálat,

kidőlt keresztjét tapossák

útszéli lim-lomokban.     

Zsebre gyűrt

tűzfényben vergődik a nap        

gyászruhát ölt,

mint ahol halott van.

 

Miért ejt kétségbe

a szipogó hold,     

haláltusa hulló csillagokban,       

miért fekszenek

gyermekeink le éhen       

könnyel szemükben,

mint ahol halott van.

 

Magát vádolja az ember,

mint jég-verte vetés

balgaságát kiraboltan.

Felszaggatott életek

dús magvain,       

ki mond imát,

mint ahol halott van.

 

Miért telt az erszény,

hol üres a szív,       

s jajkiáltásra

már vissza se dobban.       

Összenőtt a kéz

a harangkötéllel,       

csak temetünk…

mint ahol halott van.

 

Vers

A halott napja

Elolvasta:
54
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

 

Mulatni kellene, keser?n ríni,

fejfákra borulni gyertyafényben,

múltjainkat csontig felülírni,

bók-könnyekkel minden évben.

 

Hát akkor igyunk a hallottakra,

nyakaljunk, nyeledjünk egyre többet!

Égjen el az összes régi kotta,

mely rátok íródott a csöndben.

 

Vajh lesz-e még kéz, mely értem kinyúl?

És lesz-e Az, ki velem kapar?

És lesz-e oly kényes, ki úr,

kit a halál szaga sosem zavar?

 

Jó barátom, Te hiába jönnél,

halottam – itt – ma csak nekem van.

Kéz a kézben vájok le mélyre –

magammal magamban.

 

Vers

Halottak-napi pillanatfelvétel

Elolvasta:
47
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }két fa mint csupasz combok

 

 

fekete-fehér pedig virított régen

színes még bennem fakó a képen

ha meg is ereszkedik a büszke mell

hozzám az emlék forrósága felemel

 

nem földr?l-ágyról sírhantod alól

ahol egy bús vakond árvácskát szagol

de érzem még a párás öled illatát

emlékeztet fagyos temet?virág

 

két fa mint csupasz combok

elszórják ünnepre a lombot

és ág tövén üres a fészek

szél surran kabátomra félek

 

lobog hajad halottak napi mécse

dereng a fénye füstje száll az égre

mit számít hogy lépted egykor sántított

most kezembe simul a görbe bot

 

színes ruhád volt végig gombos

lefejteném rólad a hantot

bolondos mondhatnád még kerget?zve

s kapaszkodsz az elnyíló id?be

 

egyetlen kép maradt hátlapján nincsen dátum

nemcsak dereng? temet?i éjben sejlik

ahol az es?verte fák a könnyük ejtik

agyam rögzítette el?hívja a fátum

Vers

Akik már nincsenek – Halottak napja 2011

Elolvasta:
48
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

Az ?sz minden levélkönnyét elhullatta,
kopáran állnak már a büszke fák,
sírok közt ködöt görget a hajnal,
de egyre több hanton fehérlik virág.
Október vége busongó, könnyes évad,
ilyenkor itt érezzük kedves holtjainkat,
idézve mindent, mi már a múlt
– szerelmet, mi csúful sírba hullt,
szül?t, ki megtett mindent értünk,
gyermeket, kiért megszakadt szívünk,
nagynénit, testvért és barátot
– mindenkiért egy-egy szál virágot
most képzeletben én elültetek
(jó lenne itt a földön együtt lenni
– újra veletek).
?sz dereka fájdalommal teljes,
elsiratunk mindenkit, ki kedves,
s már az égi mez?ket tapossa
– az emlékezet mégis visszahozza:
egy pillanatra itt érezzük újra

– míg gyertyáinkat a jeges szél fújja…

 

 

 

Vers

A halottaim

Elolvasta:
38
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

 

A halottaim

 

Akik többé nem érintik kezem

és soha többé nem suttogják azt

a nevet, melyet rám aggattak valamikor.

Hol van már az a kor?

Körbeölelte sok szomorú f?z,

ellepte föld, befedte hó,

felélte t?z

és csak én a hervadtan viruló,

az úton felétek rohanó

?rzöm még, mint gyermek az

els? ölelés emlékét.

 

Vers

Minden halott

Elolvasta:
52
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

darabokban
hevernek
álomcsókolta vágyaim
nem mozdulok
bennem minden halott
kívül süket csönd
súlya akár a fekete föld
szívemnek feszül

Vers

Halottak napja

Elolvasta:
56
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

Néma gyász…

üzlet az elmúlás…

pár szál virág

s megváltást remélsz…

 

Három szálat ötszázért!

Leértékelt halál!

Tessék, tessék!

Itt megfelel?t mindenki talál.

százasért egy gyertyaláng…

szól a SZERV, haladjunk tovább!

és futunk sírról – sírra

emlékezünk

rohanunk

emlékezünk

rohanunk…

 

a gyertya már megint elaludt

egy százasért nem ég

te jó ég!

de mit is vártam

üzlet ez Kemény

de hol a remény?

és a megváltás…

 

Megváltás!

szól rám egy hirdetmény:

Kötelez? sírhely megváltás!

Intézte már?

a tábla rám kiabál…

Király!

Emlékezünk!

a magunk módján…

 

s elmélkedünk…

2 óra utazás

5 perc emlékezés

hatezerért jutányos ár!

nem hiába…

Üzlet a halál!

 

Engem majd szórjanak szét

ha lehetne…

csak ne menjek

senkinek a szemébe…

és az idegeire így Halottak napján…

Vers

Halott az öröklétben

Elolvasta:
62
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }In memoriam Finta Béla

Te tudtad…

mi ketten sohasem búcsúzunk.

A végtelenbe zárt árva szívünk

együtt már békésen nyugodt.

Rózsád szívemben él? mosolyod,

mint az ég kékje itt ragyog.

Ma érted mond imát

minden, mit Isten teremthetett:

a harmatos Föld, a Nap, a Hold,

a tengerbe hulló megkésett Csillagok.

Fénybe borul az él?k temploma,

s megkondul a harang…-,

temet?be szorult néma sikolyokban

a b?n csendben meglapul.

A  lélekhang könnyeidben

földi boldogságot hozott,

s az öröklét titkaiban tovább bolyong…

Vers

Halott vágyak

Elolvasta:
45
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

 

Halott vágyak

 

Fekete alakod közeleg az éjben,

Halott vágyak csillognak szemében.

Álmodott szerelmet,

H? lányt,gazdagságot,

De szerelme a bánat lett,

S nem lelt szabadságot.

 

Megálmodott engem,

S most eltaszít,

Már nem látod

könnyes szemem,

A düh, s a bánat

elvakít.

 

Ajkaid hidegek lettek,

Melyek remegve

csókoltak hajdanán,

Szemeid eljegesedtek,

Néznek de

nem találnak rám.

 

Szeretlek, s bár már

lelked megfagyott

Én mégis megpróbálom

felébreszteni,hisz

A szíved nem halott.

 

Gyönyör? szemeid,

Angyali arcod látom,

amint felém közeleg,

T?r szeli ketté szívem,

S lassan meghalok

Veled.

———————————————————

Néhol ragrímelsz, máshol viszont gyönyör?, tiszta rímeid vannak. Az írást egy igen kellemes ritmusú sorral indítod, meglesz tehát itt a verszene el?bb vagy utóbb, hallásod, érzéked van, ez nagyon fontos. 

Tehát az els? sorod igen jó ritmussal indul, a második sorral viszont csacsisággá teszed az egész versszakot. 

Az alalnyod ugyanis a versbéli kedves alakja a szövegértelmezés szerint. Egy alaknak (hacsak nem tekintjük szlenges szónak), hogyan van szeme, hogyan álmodik… stb. 

A harmadik szakaszodat a sok e hangzó teszi komikussá, mekeg az egész. 

Aztán ott van még ez a teátrális stílus. Halál, halál, halál. Annyiszor sütöd el, hogy teljesen erejét veszti, immunisak leszünk rá, pont ett?l a nagy hatni akarástól vész el a dráma. 

Összességében tehát: ne akarj ránk ekkora hatással lenni, hidd el, hogy a kevesebb sokkal több lehet. 

                                                       

Vers

Halott öregasszony döglött macskával

Elolvasta:
54
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }*

Tegnap dermedt halálba, bőre viasz pergamen,

álmos macska nézi még félve mozdulatlanságát,

néha morrant egyet, karmol az ágyvégen,

aztán mosdik tovább, virrasztva az éjszakát.

Nyúzott jószág, korban, mint gazdája,

tort ülhetne már felette is a vén kaszás,

unalmában a láncos órát bámulja,

megszokta, nem zavarja a kenetlen nyikorgás.

 

Lebeg az éjszaka, elmúlik egyáltalán,

vagy már halomba borítva a voltot örök?

A tegnapra nem jön holnap, holnap-után.

Erekben megdermedt a vér, fekete rögök.

Döccen majd az óra, ha ellensúly koppan,

ujjnyi port terít lustán mindenre az idő,

csontra száradt foszló szőrök csomókban

hullanak egy döglött macskából, etető

híján, s míg bűzük nem zavarja az élőket

nyugalmuk ajándék a semmibe zárva.

Vers

Halottak napja

Elolvasta:
53
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

 

 

Bánatom fehér szolgái:

mécsesek sírnak helyettem,

könny? lángjuk ide-oda

– mint lelkem benn -, leng a szélben.

 

Porló testük k?palástján

krizantémok bólogatnak.

A csend üvegharangjában,

néma ingás, elleng a Nap.

 

Halálukat felidézem,

mely szeretetükb?l kizárt;

innen nézve beláthatom –

?k túl látják a láthatárt!

 

Azoké a holtak napja,

akik életet szeretnek,

szívük közepén ?sökkel

szellemhangon beszélgetnek.

 

S belátják a lehetetlent,

amin már túl a sírlakók:

arcukon, ajkukon mosoly,

él?k és halhatatlanok.

Vers

Halottak napja 2010.

Elolvasta:
47
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

Lassú lépt? délután
bólogat az ?sz után,
elmerengve ballagok
– most reátok gondolok –
itt belül oly eleven
lejátszódik életem:
mind, ki fontos volt – igen –
már csak emlékkép nekem,
elt?ntek (tán nem is voltak)
csak álmomban nem oly holtak.

Párom, édes kedvesem,
fölötted csak f? terem,
édesapám drága lelke
itt dobog h?l? szívembe’,
nagymamám, s mindaz ki még
derítette életét, annak,
aki egykor voltam,
tenyeremben színes múltam
szorongatom: ‘el ne rebbenj,
emlékeim pilléje!
itt a helyed örökre!’

Kezemben pár szál virág,
fejem fölött száraz ág,
kopár ujja nyúl utánam
– jelet rajzol lelkemen –
gallyak között bú terem,
lassanként megérkezem,
virágomat elhelyezem
(belecsempésztem a szívem)
gyertyát gyújtok – égi lángot
– ragyogja be a világot –
érezzétek: értetek
égnek most a mécsesek!

A nap immár lemerült,
körém sötétség feszült,
azaz nincsen teljes sötét:
pici lángok itt szerteszét,
apró fények milliárdja
integet az éjszakába,
visszacsillan éj palástja,
csillagokkal így üzen,
pislog égi réteken
már csak álmaimban szóltok
bennem itt él édes hangtok’
nyugodjatok! én most megyek…

(de csokromba jól elrejtve
szívem itt hagyom veletek)

Vers

Halott Angyal

Elolvasta:
47
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

 

Vállukon lógó törölköz?kkel,

Halott angyalok takargatják,

Meztelen cselló fenekük,

Míg párás tükreik foncsorján,

Próbálkoznak el?maszatolni.

Az alkalomhoz ill? arcaik,

Azt mondják b?nös a világ,

Jókedvükért nem fizet eleget,

 

Idegenek hasán kente szét,

Szívemb?l a mohón falt vért,

Sürgetett, aztán id?t kért,

Eldobtam, a talált gyöngyöt,

Velem üvölt, mert ez színház,

Magával bújik épp most össze,

Én félve, még egyedül alszom,

Már nem szólok, bánt a hangom,

 

Üvölts te tehetetlen, éhesbeteg!

Csendemért én gyógyszert szedek,

Mindenki üvölt, ha fáj a maga kínja,

Zuhanunk, szemünk eltakarva,

Támasz voltam, most elvetett mankó,

Kútba ejtett apró, vízbefúlt fényes érme,

Sürgetve, aztán id?t kérve,

Halott angyal csal így lépre.

 

Ez Húsvét, ma ünnep van,

Gazdátlan keresem önmagam

Törött tükörben, néhai arcok,

H?tlen szerelmet gyászolok,

Vágyam kevés, csak két dolog,

A Minden vagy a Semmi,

Menj utadra halott angyal,

Vagy engem hagyj elmenni.

 

Vers

Halott merengés

Elolvasta:
51
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }kép: Papp Norbert- A hajnali város felett…
(Üvegen szikrázó langyos napmeleg kedvhozónak.)

 

 

Múló pillanat…

 

A langyot szél röpíti tova,

A fényparányokra árnyak terülnek,

szokatlan nyugalom marad.

 

A háló bekeríti udvarát,

az üvegszemcsék szívemre hullanak.

 

Rég nem vártam a csodát, most mégis búra változik

e légies üresség bennem.

 

Valami elveszett.

 

Hiába keresed a tűnőt, hiszen meglehet, hogy ez egyszeri szárnyalás

színek toppanása.

 

Az embert színek alkotják,

szürke és fehér,

aztán kevés napsugár,

naphajlongó lendület sárguló feszülete.

 

S pír, mely észre térít, és vállalod önmagad, sok

szürkével.

Vers

Halottnak látszom

Elolvasta:
50
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }*

 

 

Kintről halottnak látszom,

Bentről a szerelem mindent átitat,

Hogy megvakuljak, s csak bámuljak,

Nem jutott eszembe.

csendes áhítat

 

Remete énemben,

Kevesen ölelnek igaz kezekkel,

Saját lombot növesztek,

Kis csemete gyökere szívemben.

reákörmölt sebekkel

 

Rejtekhelyem bent a mélyben,

A testem eltakarja,

A lélek betölt minden rést,

Melyen a bűn beszivárog.

szívem facsarja

 

Ezért látszom halottnak,

Hol gyötrelmemben ölelek,

Fájdalommal csókolok,

Örömkönnytől fuldoklok.

szerelemmel szeretek

Vers

Kihunyt csillagok halott fénye

Elolvasta:
47
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }… de már sosem, te sem, és én sem…*

 

 

Elhittem, mert hinni akartam –

holt betűkben, halott szavakban

azt, ami nem is volt része,

de belehittem minden igébe,

s nem érdekelt, hogy lelked kész-e,

nem kérdeztem, hogy jönni félsz-e,

csak elhívtalak,

azt remélve, hogy új alak

teremthető egy félálomból,

de hiába szólt a fohász,

hiányzott valami kovász,

a genezis lám, nem újrázható,

a mindenség sem mindenható,

zárt terek vonzását nem lehet

kikerülni, a terheket

nincs mód elhagyni, s hiába

lenne szabad gyököd a világra,

szoros kötések nem jeleznek,

laza hatások talán lesznek,

de nem húzhatsz másik páncélinget,

 az utadra hintett

jancsiszögek úgyis felsebeznek,

és koptatják az idegszálakat,

míg körbefolyik örvényes áramlat.

 

Elhittem, mert hinni akartam –

de már tudom, hogy amit magamban

létezni véltem, a vágyó képzetek

nem voltak valók, csak a képzelet

elvarázsolt kastélyában jártam,

és csodával rokon hatást kívántam,

hogy Ádámként varázsoljon a vágyam,

s legyen műhelyem egy sajátos Éden,

és teremtsek egy új Évát a létben,

aki nem a bordámból bújt elő,

de saját jogán lenne a teremtő

megújított alkotása,

a réginek nem a klónos mása,

de új világ újított varázsa.

 

Elhittem, naiv képzelet

ütött reám egy vízjelet,

kihunyt csillagok halott fénye,

halott csillagok kihunyt léte,

ez maradt, s még lehet hitem –

ha elfelejtem, amiben hittem,

holt betűkben és halott szavakban

eltemetett elnémult dalban,

sápadtra fogyott egykori fényben –

de már sosem, te sem és én sem.

Vers

Halottak napján

Elolvasta:
52
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

 

Szorgos munka folyik, szerszámok suhognak,

szomorú szemekb?l dús könnyek potyognak.

Csendes itt a munka, nem hallatik nóta,

emlékek falvában úgy múlik az óra.

 

Minden kapavágás beszédes tisztelet,

félbeszakadt álmot hirdet az üzenet;

elmúlt életeket bevésett költemény,

repedezett, ódon kövekbe írt regény.

 

Hangtalanul ölel gyermektelen magány,

apátlan ifjúság, sorsfordító talány…

– S emlékekben kutat sok gyászoló elme,

gyertyák fénye borul a temet?kertre.

 

Vers

Halottak napján

Elolvasta:
56
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

Köd telepedett az égre,

indulunk a temet?kbe.

Lábunk alatt csörg? avar,

f?, fa, virág halni akar.

Megyünk búsan, fájó szívvel,
régi álmok emlékivel.
Várnak-e ránk? Nem tudhatjuk,
de a szívünk megnyugtatjuk.
Hogy ott voltunk, láttuk ?ket,
t?lünk korán elmen?ket.

Láttuk ?ket, zörg? csonttal,
ny?t ruhákban, siralommal.
Szájuk mozdul, néma szóra:

– Imádkozni, de jó volna.

Hol hagytátok az imákat?
Földi lények, földi árnyak!
Hová lettek a zsoltárok?

Nincsenek már?!  Csak virágok?
És a hervadozó ?szben,
reszketünk a temet?kben.

 

Vers

Halottak napjára

Elolvasta:
46
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

Halottak napján kinn a temet?ben,

Krizantém díszlik a k?rengetegben.

 

Ki fedél alatt nyugszik, örök pihen?ben,

Gondozója gyászol a lelkében mélyen.

 

Némelyik helyen, hervadt virág hanton,

Néhol meg pazar koszorú a tartón.

 

Virít a sok színes, mint egy tarka mez?,

Mégis a nagy fehér, ami szembeötl?.

 

Van aki csokrát hivalgón helyezi,

Van aki pár szálat, szerényen leteszi.

 

Sokan motoszkálnak portát takarítva,

De temet? néma, mintha kihalt volna.

 

Senki sem szólít, hogy csendet kérünk,

Némaság az úr itt, mély tiszteletül.

 

Odébb az úton dübörg? forgalom,

Itt megkövült élet, békesség, nyugalom.

 

Tenger a  virág, tenger a fájdalom

Sóhajok hídja ível át holtakon.

 

Csíp?s szél futkos. Sírok közt tekereg.

Apró lángot borzol, mi világol felettek.

 

Olvasót morzsol öreg néne, mormol.

Fia megel?zte, bár ? lett volna soron.

 

Gyorsan sötétedik. Lángok sem rebbennek.

Számtalan ?rködnek holt lelkek felett.

 

 

 

 

Vers

Kölcsönhalott

Elolvasta:
47
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

Megfürödtem.
Megfürödtem az ? vízében.
Megfürödtem,
és a s?r? sár
szívemr?l lepattogott. 

A halott ott állt mellettem, de az
arcát  nem fordította felém.
Az ? vizében fürödtem , 
mégsem  kérdeztem t?le
semmit, és ? sem kérdezte
miért jöttem. 

Csak álltam  a folyóban,
és a hullámok tornájára
figyeltem.
Mint akinek elkészült a szíve. 

A folyót erd? ölelte körül.
A tájat,
az öröklét csendjének „párálló
mértana” megigézte. 

Igen megfürödtem,
és az önáltatás  sara,
mint elhasznált
fazékról a zománc
lepattogott. 

Így készültem el.
És most helyettem beszél,
ami eddig belülr?l figyelt. 

 

Kép: Tony Moore

Vers

Halott vagyok?

Elolvasta:
49
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Halott vagyok:
lélegz?, él? halott.

Halott vagyok?

 

Halott vagyok:
lélegz?, él? halott.

Kinek kitéptek létéb?l
néhány boldog pillanatot.

 

Halott vagyok:
vánszorgó halott.
Szegként szúrják át lelkemet,
ki nem mondott mondatok.

 

Halott vagyok:
lélekben halott.

Elrabolt t?lem az élet
egy remény-gondolatot.

 

Halott vagyok:
lelkemben fúj a szél.

Szívemben most is
érintésed zenél.

 

Halott vagyok:
de élni akarok újra.

Bízni a jöv?ben –
nem gondolni a búra.

 

Halott vagyok:
álmodok mégis.
Csak szemed öleljen át
a felébredésig.

 

Halott vagyok:
pillantásod simogat talán.

Újra ott lehetek így
az élet hajnalán.

 

 

Dunaharaszti, 2009. október 13-14.

 

Vers

Halottak napja elé

Elolvasta:
49
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

 

Hogy szerettük őket…

 Csókot osztogató

ajkuk helyén,

 most a végtelen szunnyad,

álmokat kergető

 tekintetükre,

csillagpor ül,

sóhajuk elhalt,

fájó emlékükre,

bús csokrunk kerül.

 

 

 

 

Vers

Halott apjához

Elolvasta:
45
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

 

Halott apjához

 

Birkóznék apámmal, (de már soha),
fognám a kezét és összetörném,

hasára ugranék, sz?rét tépném,
nyakát megkarmolnám, lesném, mit bír.

Meddig türelem, honnét álszentség,
hol van határ, ahonnét elvisel,

ahogy ráugrok, karmolom, tépem,
összetöröm; pedig csak megfognám –

ha nem áldozott volna fel engem:
nem hagyott volna: él?knek prédát.

 

Vers

Befejezhet? halott

Elolvasta:
46
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

Legyen a hajnal tökéletes,
sérülés nélküli táj.
Mint egy öngyilkos kör,
hogyha bezárul
a részekb?l
valami összeáll.

Bejut a szívbe a vérágakon,
a mindenség lüktet? ered?je.
Vibrál, szétáramlik és átalakul,
mint a kristály úgy mutatkozik meg.

A halott így lesz befejezve.
Akár egy régóta íródó mese.
Megfújom pokoli trombitámat,
és amit érzek, kap majd
egy m?köd? nevet.

 

Kép: Rufino Tamayo

Vers

Halottlátó

Elolvasta:
45
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

Kipp– kopp, kipp– kopp, ajtóm koppan,
reszket kezem, félve moccan.
Halkan nyitom, árny betoppan,
szell? süvít, gyertya lobban.

Kipp– kopp, kipp-kopp, padlóm reccsen,
apró lábak lépnek csendben.
Könyvek, függöny, minden lebben,
gyermeksírás, sikoly bennem.

Kipp-kopp, kipp-kopp, bántó képek,
falra kúszó rémes rémek.
Elvinnének halott lények,
ne hagyd Uram! Ne hagyd, kérlek…

Vers

Halottnak hitt szavak

Elolvasta:
195 534
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

Ahogy a hínár alatt

makacs kagylóban

megbújó

félénk gyöngyszemek

titkát sem tudja más,

csak a tengerek,

úgy rejti titkomat

lelkem tengermélye,

mely minden kínt

hosszan rejteget.

 

S  a fájó,

bús titokban fogant

néma gondolat,

mielőtt végsőt hördül,

halálos kín alatt

még megszüli kárhozott,

véres magzatát,

nem bánva már,

hogy nem érti őt

a gúnyos, rút világ.

 

Utolsó sóhaja alatt

zihálva megszületnek

a halottnak hitt szavak,

s féltett titkomról

feloldozást remélve,

esengve vallanak,

ahogy lassan, ernyedten

a szürke, gyűrött

papirlapra hullanak,

s bennük új életre kél

 

a tűnő gondolat.

 

Vers

Godot-ra mindhiába

Elolvasta:
198
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

a házasság
nem tartotta
be ígéretét
senki sem
mondta többé
hogy szeret
csukta az ajtót
a hajópadló
nagyot
reccsent
lába alatt
pókháló lengett
a sarokban
halott színészt
siratott a taps

fejjel lefelé
himbálóztam
egy színházi
függönyön
a deszkákon
apám ordított
szedjem össze
magam
de a részek
szétgurultak
elvesztettem
szegény fejem
ölembe vettem
anyám helyett
hajam simogattam

Vers

őszi gondolat

Elolvasta:
237
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

kevés a remény
sorvadó tagok
hiába ősz
és hűvösebb idő
nem segít ima
Isten nem figyel
kit érdekel
ha eggyel több halott

Vers

Halottak napja előtt…

Elolvasta:
196 636
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

 

Árnyas fák alatt

csendes örök pihen?,

gyertyás temet?.

   

Máskor oly sötét,

most gyertyafénybenúszó

csöndes temet?.

   

Elmegyünk, mert kell,

mert menni,  szokássá vált,

de szívünk üres.

   

Üres szívünkön

nincs mutogatnivaló,

bezárjuk hát jól.

 

 

 

Vers

Kórisme

Elolvasta:
426
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

 

 

Mint valami burokban lebegő

csodabogár,

héjba zárva, ahol nincs levegő,

hová hazajár

a félsz, és csak egy feladat maradt,

életben tartani önmagamat.

A mocsárban, hol a semmi hagyott

én vártalak,

de oda senki le nem kúszhatott

csak dögbogarak,

és köztük én sem voltam éktelen,

felszóltam – s velem szólt a szégyenem.

Gyere, vigyél el… kértem anyámat

is naphosszat,

pedig akkor már halott volt, nálam

sokkal halottabb,

és irigyen gondoltam a végre,

vártam, hogy a mát csendre cserélje.

De tudod mindvégig mosolyogtam

mint egy bohóc

a porondon – ha a nép felhorkan

ahogy hajcsomót

marokkal szórtam és messze néztem…

parókám alatt izzadt a szégyen.

 

Vers

Temetőink – Kiskunmajsa

Elolvasta:
440
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }(Kiskunmajsa)

 

 

Ide temettük,
ezerhétszázhatban
az első halottat.
Aztán jöttek sorban…Ma
bátyám sírjánál állok.

 

 

 

Vers

Petőfi megtalált verse

Elolvasta:
345
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

Régesrég jár énrólam egy monda.
Iskolában azt tanítják rólam:
harcoltam a szabadságért hajdan,
kerültem is emiatt nagy bajba;
Segesvárnál ott a csatatéren,
hazámért hullajtottam a vérem.
Holttestemet sehol nem találták,
ott a mezőt bármerre kapálták.
Azt terjesztik rólam sok-sok éve,
– tudja minden iskolás betéve -,
eltűntem és hősi halott lettem,
ott és akkor leheltem ki lelkem.

Nos most Barguzinból írok néktek,
ide hurcoltak a muszka népek,
itt pedig én új életre kelvén,
mert hát végül is én költő lennék,
költő nem pusztul el zajos harcban,
lelkem tüze újra ömlött dalba.
Alekszander Petroviccsá lettem,
Annuskába is belé szerettem.
Kisfiunk is született rá évre,
itt halok meg, itt lesz síremlékem.

Vers

Hőkatlanban

Elolvasta:
276
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

Hőkatlanban

   Koosán Ildikó

 

E felfűtött katlan-délutánban

minden árnyék gazdátlan öleb,

töpörödik testetlen magányban,

kihalástól vajh’ ki  védi meg?

 

Esőre vágyom rendületlen,

zárt redőnynél fényre szomjazok,

gonosz a nyár, azt is észrevettem

tíz bimbóból mind a tíz halott.

 

Jósolják, de mégsem jön a váltás,

kenyérharc és ínség várható;

kérdés, ott fönn van-e megbocsájtás,

vagy az átok magunktól való.

 

 

 

    augusztus 12.

 

Vers

A tavaszi tisztás

Elolvasta:
264
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

Elviselni a tavasz báját
Bezárt tudaton át
Át felbontott vonatsíneken
s ha zsenge ibolyák közt elcsúszol velem
egy percre akkor elfordul az ég
a fák árnyát ránk borítaná
szemedben a tenger elcsitulna
– de csak egy percre
s robbanó tudatom szárnya messze szállna
át fertőző nyomor vonalán
át fehér álruhák ostoros börtönén át
át halál gyertyák múlt-tüzén…
tán meg sem áll?

Jégből épült e Birodalom
felhőkből nyúló – felhőket szúró
porcelán kemény sima üvegköltemény
Zárt ajtók kulcsát sosem adtam át
sosem dobogott át ablakán
emberi szív forró mosolya
‘Igen’-nel döntsd le alkonyatát
többé a hajnalt ne fujtsa halottá
a napkelte éneke ne hasadjon prizmákká
olvadjon a jég
dőljön a kastély tomboló tengered közé
s szemedben a hajnal
ibolya-szirmot ontson ajkunkra.

 

2010-03-15

Vers

Vacogó világ

Elolvasta:
499
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Kránitz Laura Életelemző című verse nyomán

Fagyottra hűlő ágyak,
tetszhalottá merevedő vágyak,
fogak mögött csikorgatott búcsúszavak,
télre tél jön, valaki megölte a tavaszt.

 

Alvadtra tépett utolsó szívdobbanás,
az érzelem magának saját sírokat ás,
hervadt kórókat csokorszám hord rá a szél,
tétova kezek keresőn nyúlnak a semmiért.

 

Véres lábnyomok pöttyöznek a havon,
valaki az égről lelopni készül a Napot,
minden fényre halálos árnyék vetül,
egyáltalán beszél itt még valaki Emberül?

 

2017. 09. 29.  

Vers

Te vagy mégis

Elolvasta:
864
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Evokáció Radnai István verssoraira

„magad vagy kit restellsz összerakni
s a tépett dallam lépte belőled szakad ki”.

– Radnai István 

 

Te vagy,

ki úgy érzed, vétkeid,

feledhetetlen múltad, bűneid,

száz kudarctól halott céljaid

furcsa, megvénült rabjaként

rég’ halott ősök emléke vonszol

bezápult, bomló, halódó sorsból

a remény alig-villanó,

gyér fénye felé!

Te vagy mégis,

ki másoknak fényt adsz,

ha mosolyra váltod könnyeidet,

és fejed a földről a végtelen égre

– fohásszal értük –

fölemeled!

 

Fotó: saját, Jáki templom

Vers

alienationem

Elolvasta:
861
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

 

 

Meghalok benned,
s te porrá törsz bennem.
Savként marjuk egymást,
egyazon mederben.
Vadhúsok nőnek.
Fájó, duzzadt,
semmivé váló rügyek.
Nem lesznek érintések.
Nem lesznek vágyak.
Csak sértések, vádak,
ténytelen ügyek.
Nem lesz már te,
s nem lesz az én,
és mi sem leszünk,
csak halott remény.

 

Vers

A nincs korog (Jagi emlékére)

Elolvasta:
610
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

 

 

 

Az ordító nincs csak úgy sajog,
szinte harapnak belülről a sóhajok,
amikor úgy érzed, mindenből elég,
többé sehol sem akad számodra menedék.
Ott még a Nap is csak egy iszonyú sötét
folt, a vágyott jövő temetetlen holt,
talán még virrasztanál az élet ravatalán, hol
szomjas öleléseket kínzón itatnak sós
könnyek, sokak látszatéletét szemlélve
magaddal hitetted, nekik jóval könnyebb,
de többnyire nem, és ez az egész olyan (kibaszottul) istentelen!
Ziháló ködöd homályába vész a rád mért idő,
lélegzetvisszafojtva vár a tüdő, röpke attitűd ő.

 

Hullacsillagok tetszhalott fénye virraszt, minden tompa,
elterül, majd föld alá fekszik a megszakadt szívverés,
ez annyira, de annyira otromba! Rövid és kevés.
Ahogy a nincs magából kifordulva korog.
Magára hagytad a viszontlátás örömét. Kit küldök majd a sörömért?
Hogyan jár köztünk az utolsó cigaretta körbe? Hát az adomák?
Egyedül hogyan lesz a többi este görbe? Ki eszi meg velem a maradék vacsorát?
Csak egy elnémult gyász kikerekedő szeme néz meredten tükörbe.
Gazdátlanná vált ihletek maradnak utánad, le nem írt szavak.
Ki tudja?  Kereste egyáltalán valaha,
valaki a lélek rengésének epicentrumát, ami téged döntött romba?
A csend hallgatása tüntetőleg konok.
Nélküled síri csendben lüktetnek tovább a papírokra vetett sorok.

2018. 02. 10. 23: 55

 

Vers

Taorminai epizód /átdolgozott változat/

Elolvasta:
704
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }saját fotó

Taorminai epizód

 

            Koosán Ildikó

 

Szórt fényű

köznapi égbolt

az öböl felett,

szűk,

fehérre fakult utcák,

erkélykert,

ámpolnadíszek

kókadoznak  

a fülledt délután

albumlapjain, 

 

a tömeg

hirtelen kettéválik, 

a szó csendszünetjelei

szorosra zárnak,

halottaskocsi

zökkent vissza a mába, 

józanodik a perc,

józanodnak a napi tervek;

 

lám, aki ott nyújtózik

a koszorúk alatt,

nem vágyik immár

a Nagyságos Élet

talmi kegyeire.

 

2018. július 25.