Juhasz Magda : Halottak napján

Köd telepedett az égre,

indulunk a temet?kbe.

Lábunk alatt csörg? avar,

f?, fa, virág halni akar.

Megyünk búsan, fájó szívvel,
régi álmok emlékivel.
Várnak-e ránk? Nem tudhatjuk,
de a szívünk megnyugtatjuk.
Hogy ott voltunk, láttuk ?ket,
t?lünk korán elmen?ket.

Láttuk ?ket, zörg? csonttal,
ny?t ruhákban, siralommal.
Szájuk mozdul, néma szóra:

– Imádkozni, de jó volna.

Hol hagytátok az imákat?
Földi lények, földi árnyak!
Hová lettek a zsoltárok?

Nincsenek már?!  Csak virágok?
És a hervadozó ?szben,
reszketünk a temet?kben.

 

Legutóbb szerkesztette - Juhasz Magda
Szerző Juhasz Magda 33 Írás
Kicsit korán születtem, de fő az, hogy még itt vagyok, és most éppen itt köztetek. Fogadjatok szeretettel a verseimmel együtt. Versek? Talán azok. Majd együtt eldöntjük.