Vers

Galád király

Mi lesz velünk, botor honunk??!!! Mi lesz velünk, botor honunk ? Veszélybe sodrod otthonunk! Galád királyt adál nekünk – Halálra vált az életünk…   A népedet sanyargatod – Ki épphogy él – a sarcod ott! De gazdagodjon egyre mind, ki milliókra [… Tovább]

Vers

Szüret festett egekben

amint katedrálisok hunyt ablakából kihullik csörömpölve az ima   Radnai István: SZÜRET FESTETT EGEKBEN Mottó: “Még egy éjszakát kérek t?led, hogy szavalhassak, magyarul!Ha már az ész nem segítmajd Aranyt s Adyt megérteni,még úgyis, kérek egy éjszakáta bajokon segíteni”Boér Péter Pál: Még [… Tovább]

Vers

Titok maradtál

fotó: Orbók Ildikó *       Egybefutnak nappalok és éjek, számodra már se fény, se sötét.   Csak a szemedben van még élet. Ülök előtted, múltadat kérdem.   Fogod kezem. Emlékek szavakká állnak össze. Újra ifjú vagy és kacér, [… Tovább]

vegyes

Beszédes arc és hang..

Teresa Salgueiro arcáról     a hold ismét a vízre ült, cseng a fül bent, ráhangol az éj, arcán szellemút: éles szemnek gödrében, élj lobogva láng, van fénylő sötét, mi túlvilágról ébredve itt talál, akárha hintáról leszáll,”Te-lány”, Teréz! bong harang-agyam, [… Tovább]

Portré

Ruder Jana

Van egy költőnőnk, aki a tenyerén nyújtja felénk a lelkét.*      Van egy költőnőnk, aki a tenyerén nyújtja felénk a lelkét.    Csupaszon, minden rezdülését láttatóan. Sokszor feledkeztem már versei világába, s tudtam meg titkait, vettem sorra kincseit. Arra [… Tovább]

Vers

Kőbe zárt kesergő

(Halottak Napjára) Kőpalástodon galambok ülnek, mohazöld fátylat ereszt rá a köd. Ma is hallom, hogy sír, hogy reszket a kifeszített csontfehér idő, a félbemaradt csillagmozdulat, kezed tört íve, ahogy aláhullt fáradtan az örök csendre, mikor elragadtak az Istenek, hogy arcába [… Tovább]

Vers

mégis összerakta

                                                        egyetlen mondatot                                                           a nyelved hegyén tartva                                                           juss a túlsó partra                                                           át a túlsó partra                                                           és mondd ki végre ott —                                                           egy magyar mondatot                                                        csak legyen aki hallja                                                  [… Tovább]

Egyéb

Emlék-könnyek

A napot meg sem jegyezte, már nem fontos… * Lassan virradt. A kis ablak átszűrte a reggeli sugarat. Péter nézte a penészes falat, figurákat látott a képzelete. Rajzokat. Ahogy változott a fény, a képek is úgy alakultak. Mozgalmas képek voltak [… Tovább]

Karcolat

A szabadság íze

*   Ma sem tudom eldönteni, hogy Anyám arca, vagy a Nap ragyogott szebben azon az október végi reggelen. Arra meg ötvennégy év távlatából már nem emlékszem, hogy az ébresztés után elhangzó hír forrása a Kossuth Rádió, vagy az Amerika [… Tovább]

Vers

Halottak napján

  Szorgos munka folyik, szerszámok suhognak, szomorú szemekb?l dús könnyek potyognak. Csendes itt a munka, nem hallatik nóta, emlékek falvában úgy múlik az óra.   Minden kapavágás beszédes tisztelet, félbeszakadt álmot hirdet az üzenet; elmúlt életeket bevésett költemény, repedezett, ódon [… Tovább]

Hírek

Elhunyt Szilágyi György

ââ?¬Å¾Mi többet éltünk, mint három nemzedék együttvéve. / Sokat láttunk, sokat hallottunk, sokat tudunk. / Mégse tudunk semmit. / De még itt vagyunk / Sokfelé. Lent és fent. Mindenütt.ââ?¬Â – Szilágyi György: Hanyas vagy?   Hosszú betegség után, 81 éves [… Tovább]

Vers

Őszi kép

Mint palettán a szétfutott színek, ezerfélék az őszi levelek, a zöld a sárga tónusába fut, és esélytelen levél-háborúk csodás világú, zizzenő zaját hajladozzák csoportosan a fák, a levegőnek levél-íze van, s az őszi ízbe fúlva hangtalan, a fák vetkőző ágát [… Tovább]

Vers

Egyszerű igazság

… közös létünk simítón kövez…* Melletted magányos voltam, cédrusfa kopár mezőn, kívül élőn, de belül holtan, semmiként, mégis létezőn,   Nélküled magányos vagyok, erdőben megbújó tisztás, álmodok magamra napot, s megértem, hiába, nincs más.   Nem tudom már, hol a [… Tovább]

Vers

városi este

kazánfekete sz?k palástot szorít a város nyakára az éjszaka, nem segít a csillagfény, a hold is árva egymaga; alattomos, zöldes lé szivárog csatornák posványeres zugaiba  – távol, magas hegyek között szabadabb a szél szava; itt ma árokmélynyi csend ül, fényl? [… Tovább]