Böröczki Mihály - Mityka Szerző
Vezetéknév
Böröczki
Keresztnév
Mihály - Mityka
Ország
Hungary
Vezetéknév
Böröczki
Keresztnév
Mihály - Mityka
Ország
Hungary
7 hónap 2 komment

A biztonság, mint ócska kés, kicsorbul,
és támad a kór, alattomban, orvul,
és földrészeket kényszeríthet térdre,
de nincs szüksége a világútlevélre.

Nagy hangtalan. Kitartón térül-fordul,
s úgy araszol, ahogy a vak vakond túr,
egy ismeretlen számonkérés része,
s mi nem készültünk időben a vészre.

S az élő, mint az elítéltek, reszket,
és vad félelem tölti el a testet,
nincs semmi mód, mi kóros útját állja.

A Golgotára viszi a keresztet,
e ketrecéből szabadon eresztett,
s rászögezve a halál koronája.

9 hónap 1 Komment

Füst borítja, gázok fojtogatják
minden áldott, apró kis darabját,

csak könnybe lábadt kéklő szeme rebben,
míg tétovázva ring a végtelenben,

és végigéli minden poklok rosszát,
amíg az összes kincséért kifosztják,

a gyilkoló kór már nem észrevétlen,
csak eszeveszett emberét nem értem,

ha van gyógyszere, mért nem adagolja,
hisz kettejüknek össze nőtt a sorsa,

a csillagok jászolba szült jövője,
a világegyetem kis csecsemője,

mi kotorászunk a lüktető sebben,
s a láthatatlan doktor tehetetlen.

9 hónap 2 komment

Micsoda mondat a „Jaj, Istenem”,
nem tanultuk, és nem is fán terem,
nem engedi, hogy nyomába eredj,
és egyszerű, akár az egyszeregy,
s úgy habzsolod, mint éh a reggelit,
a sóhajlásod lélekkel telik,
egy nektárokkal töltött üzenet,
az italod lesz és az ételed,
nincs menekvés a lelt mondat alól,
az idő mentén veled araszol,
nincs pótlék, más szó, más jel semmi sem,
csak kiszakítottan – „jaj, Istenem”.

10 hónap 4 komment

Fázott a víz. Megdidergett a felszín,
a fodros vásznon ott ringott ezer szín,
s az Isten kérte meg a vadkacsákat,
hogy tekerjenek nyaka köré sálat,
s a mindentudó, felhő-bojtos égbolt,
új évre várt, és foltosan is szép volt,
s a szél-leányok boldogan terelték,
a nád közé szép kettejük szerelmét,
ott ölelőztek rejtelőzve, halkan,
s én szégyelltem, hogy nászuk megzavartam.

10 hónap 6 komment

(karácsonyi Balaton)

Fény csábolta a Tó szívét,
vad télről álmodott a jég,
de szabadságolt a hideg,
két hattyú úszta a vizet,
s halk loccsuk mintha hallaná,
örömölt hullámolt alá,
a Nap napos volt odafönt,
lent titkos nászt csobbant a csönd,
s hogy rejtve maradjon a jó,
nagy égbolt volt a takaró.

10 hónap Nincs Komment

A tested és a szellemed,
loholva űződ, kergeted,
kezdettől sakkozik veled,
s hogy ne szegje a kedvedet,
szemernyi előnyt ad neked,
még hitetlen is kedveled,
ha elfutsz, utánad ered,
ő alakítja jellemed,
olyan, mint szón az ékezet,
mert vezeti értelmedet,
és kijelöli a helyed,
ismer, s te mégse ismered,
és ellenedre is szeret,
fényt küld és ölelő szelet,
az ismeretlenig vezet,
megszünteti félelmedet,
s a halállal lesz egy veled.

11 hónap 2 komment

 

 

Négy gyertya és egy koszorú,

karácsonyt táró fénykapu,

lilából gyújtasz majd hármat,

az megtérés és bűnbánat,

s hogy lelkedet ne érje kín,

a remélt öröm rózsaszín.

 

Az első holtodig segít,

az megváltás és tiszta hit,

a reményé a második,

mert Jézus abból származik,

majd áldott Szűz Mária jön,

az élő, rózsaszín öröm.

 

S új lila zárja be a sort,

a szeretet, mi sose holt,

s mind föllobban a mártírért,

Keresztelő Szent Jánosért,

mert vele ígéri az ég,

a Megváltó jövetelét.

 

11 hónap 4 komment

 

A hegyláncból úgy lesz egység,
ha zárja a Zemplén hegység,
dombon, lejtőn, gerinceken
ide árvult szőlő terem,
s aszút érlel ez a vagány
a Kopasz-hegy lösztalaján
s a szabadság régtől itt hál,
megóvja a Rákóczi vár,
s békességnek adott jobbot,
két fia, a Hernád, s Bodrog
Füzér, Regéc, Karcsa faluk,
és Pálháza – mind múltba fut,
s ami ezer évig történt,
várak, falvak jelzik önként,
s történelme iderivall,
ölelkező csúcsaival.

12 hónap 5 komment

A magyar táj tenger-zöldje,
egyik vég a Zagyva-árok,
másikán a hegy-világot
lezárja a Tarna völgye,
itt él országunk magassa,
Kékes és a Galya-tető,
s csupa szépség, csupa erő,
ahogy kedvvel tör magasba,
s megitatják a hegy alját,
dél felől a szőlős lankák,
a források vize óbor,
és mindből a Tisza kortyol,
örök öröm, nincsen titka,
vízesés is gazdagítja,
s kiszínezték arculatát,
hamuzsír és üveghuták,
dombja, völgye ránk örökölt
bükkös, cseres-gyertyános-tölgy,
s száraz szívvel zeng az avar,
tanult nyelvén, ami magyar.

12 hónap 3 komment

Úgy mentek el, mint fecskevillanás
a halálosra kékült ősz egén,
s nem ér véget az őrült zuhanás,
csak legördül a szárnyakról a fény.

Böröczki Mihály - Mityka Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.
Minden szerző, aki önállóan is beengedheti a saját beküldött írását, de kérheti a javítást is!