Böröczki Mihály - Mityka : MÁTRA

A magyar táj tenger-zöldje,
egyik vég a Zagyva-árok,
másikán a hegy-világot
lezárja a Tarna völgye,
itt él országunk magassa,
Kékes és a Galya-tető,
s csupa szépség, csupa erő,
ahogy kedvvel tör magasba,
s megitatják a hegy alját,
dél felől a szőlős lankák,
a források vize óbor,
és mindből a Tisza kortyol,
örök öröm, nincsen titka,
vízesés is gazdagítja,
s kiszínezték arculatát,
hamuzsír és üveghuták,
dombja, völgye ránk örökölt
bükkös, cseres-gyertyános-tölgy,
s száraz szívvel zeng az avar,
tanult nyelvén, ami magyar.

Legutóbbi módosítás: 2019.11.04. @ 22:05 :: Bereczki Gizella - Libra
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.