Hónap: 2010 február

Szívemben fehér lap hever, mint a vászon, Üresen várva rám, hogy megfessem, Rákenem hát titkos, legnehezebb gyászom, Hogy lelkem végre szabad lehessen.   S ha nincs már ecset, ami új színeket ont, Majd párát lehelek az ablakra, Csupán egy vonal [… Tovább]

Holló László pályázatra     Lassú harangszó járja a puszta markán kinőtt házak szelíd közét. Otthonok fehér arcain pihen a véget ért dologidő.   Ma komor szik, tovább szigorú kunhalom. Táj.   Akkor mosolyogva várt még bennünk’ a fűkócos harsány [… Tovább]

(Gyerekvers) A szerkeszt? el?szava: nem a megszokott stílusa a szerz?nek. Viszont maga az egyszer? letisztultság. Tavasztündér álma röppen, táncát járja holdfénycsöndben. Zeng? hárfa húrja ontja, dallamszárnyát mind kibontja… Tavasztündér boldog tánca: lelkünk boglyas bolydulása

Minden, amit a vak képzelet szül benned, lázas hajnalok égi társa, cserben hagy az, mint dőre álomkép bódult varázsa   Ábránd-felhők talmi örömén, ha átlép, ledobja fátylát, napba néz, rőt ágait, ki metszi termőre, a vágy, vagy a kéz   [… Tovább]

* bár megkövezhetem terjeszthetem a bűnöm teremtve szélkorbácsolt ereklyékbe temetve hiábavalóságosságomban cseppentve szívembe ha gonosz vagyok – meghurcolnak   ím jó indulattal festetett emlékek imát ajándékozó szívemben lélek mindenségességemben romlott árnyékokból kilépek ha jó szándék ölel – meghurcolnak   mozdulatlan [… Tovább]

  Apám, hogy meghaltál, szokatlan volt t?led, mert hogy számoljak el a délutánjaimmal, amikor ugyan nem vagy itt, de elgondolhatom, mint oldod meg bajom, ha este elmesélem neked;   egy ideje anyámmal is így vagyok, pedig t?le csak jöttek rendületlenül [… Tovább]

(Szeretettel szerz?társamnak, OPI-nak) Lámpafény az esti ködben –Egy halvány sugárelmerengvemessze menne,– bár rám vetülne –de csak körbejár. (Néha éjjel betakara remény halk szava.Alszik az Isten.Nem megyek haza.) Lámpafény az esti ködbenkékbe bújna,földre jönne,hozzád érne,csillagokig elrepülne,most élete fáj. (Diderg? angyalokjárnak a [… Tovább]

Gyengeség alatt a látens ?ser? –Izzó magmaként fortyog a félelemBármikor kitörni kész, ha elj?a bátorsághoz szükséges küzdelemLávaként felégeti – vad szeszély –s nem alszik ki a gyávaság parázsa –A jöv?t megélni nem kis veszély,kell hozzá a vakmer?k tanácsaTombolj hát, er?, [… Tovább]

Mezítláb jár a remény, lyukas kabátját  eltépik a fagyok. Elmúlását magára húzza, sóhaj és sár a viharsarok.

  Még gyerek voltam, anya főzött, a konyhaajtó nyitva volt, utánam szaladtak a gőzök. Megállt egy szürke Moszkvics a ház előtt, Jancsi bácsi rohant szákért a szín alá, emlékszem, majdnem fellökött. – Apád akkora halat fogott… Hol van a szák? [… Tovább]

  Illan a tél, olvad a hó, Langyos a lég, simogató . Duzzadó rügyet csókol a fény , Ibolya ül a bokrok ölén. Kertedben már serken a f?… Óh március ! Te gyönyör? !   Suttogó szell?, kis bohó, Aranypilléknek [… Tovább]

    Kedves, legyen ez az éjszaka más! Ne azt érezzük ami bennünk külön-külön él, annyiszor összehangoltunk, csúcsra juttattunk, hanem ami kett?nk közt van: a teret.   Volt annyi ölelés, annyi köztes állapot. De elborzaszthat a rettenet, ha id?vel méred: [… Tovább]

*       Esti pára jő ködbe öltözik a táj sápad a Hold is orcád libben táncra kél emléked viszi a szél.  

Már teli képpel bámult rád a Hold. Elnehezültél. Én, rád hízottan, farfekvéssel vártam a Rákosi kort. Tudom, féltél t?lem, az eljövetelt?l, és nem foglalkoztatott, lesz-e tejed. A kerekre hízott sárga sajtot nézted és fizika-szívott tengerek harminc centije húzott ki engem [… Tovább]

Alvó szőke nő – Földi Miklós festménye.     Vasárnap van. Ma elmaradt az óra álmokat szaggató téboly-sikolya, a kötelesség-vekker a szokott időben mégis széttépte szemhéjamat. Kell egy perc, hogy elüljön bennem a – Szentég, elaludtam! – szívdobogás. Vasárnap van. [… Tovább]

A fáradt Nap kései Kicsorbultak az éjszakában Partedlire freccsent az igazság A gyermek fél Homályban táguló szemem Könny remény Teljes a Hold Udvarba zárt Eb csaholt Mi elveszett Csak most ne fájjon Fogd a kezemet Induljunk, mindegy-hova Sötétben villámlik Szemedben [… Tovább]

      Tudom kinek írok, csak azt nem, hogy minek. Van bennem bőven szürkület és vannak borúsabb éjszakák, még maradt bennem züllött lázadásaim faragta szűz parázs. Érzem az ajkaimra táncoló dallamot, ahogyan csiklandoznak a szavak, s mint mindig, ha [… Tovább]

    Lelkem konyuló ág. Olyan attilás. Pénteken jöttél mindig. Vettem tulipánt. Te dolgod lett volna. Sokadszor. Hiába. Vártalak. Az ablakon préselt jégvirág.