Úgy menj, mint égen a sápadt, hulló csillagok.Csöndben, hogy ne halljam meg léptedet,Táncolj velem egy utolsó utáni táncot,S csak utána mondd azt, hogy ég veled Úgy menj, ahogy ujjaim közt pereg a homok,Apályként, lassan, zaj nélkül fogyj el,Ha tehetem, néha [… Tovább]
Szívemben fehér lap hever, mint a vászon, Üresen várva rám, hogy megfessem, Rákenem hát titkos, legnehezebb gyászom, Hogy lelkem végre szabad lehessen. S ha nincs már ecset, ami új színeket ont, Majd párát lehelek az ablakra, Csupán egy vonal [… Tovább]
Görcsös kézzel téped a rózsa szirmát,marokra gy?röd és sárba veted,meztelen kézzel simítod tüskés ágát,s befonod vele fájó lelked.Nem érzel fájdalmat,nem látsz már álmokat,vér nem serken sebeiden,nem vársz már holnapot, a múltat álmodod,s álmod már végtelen.Jajong kezedben a virág,nem védik tüskéi szirmát,b?rödbe [… Tovább]
Holló László pályázatra Lassú harangszó járja a puszta markán kinőtt házak szelíd közét. Otthonok fehér arcain pihen a véget ért dologidő. Ma komor szik, tovább szigorú kunhalom. Táj. Akkor mosolyogva várt még bennünk’ a fűkócos harsány [… Tovább]
(Gyerekvers) A szerkeszt? el?szava: nem a megszokott stílusa a szerz?nek. Viszont maga az egyszer? letisztultság. Tavasztündér álma röppen, táncát járja holdfénycsöndben. Zeng? hárfa húrja ontja, dallamszárnyát mind kibontja… Tavasztündér boldog tánca: lelkünk boglyas bolydulása
Minden, amit a vak képzelet szül benned, lázas hajnalok égi társa, cserben hagy az, mint dőre álomkép bódult varázsa Ábránd-felhők talmi örömén, ha átlép, ledobja fátylát, napba néz, rőt ágait, ki metszi termőre, a vágy, vagy a kéz [… Tovább]
* bár megkövezhetem terjeszthetem a bűnöm teremtve szélkorbácsolt ereklyékbe temetve hiábavalóságosságomban cseppentve szívembe ha gonosz vagyok – meghurcolnak ím jó indulattal festetett emlékek imát ajándékozó szívemben lélek mindenségességemben romlott árnyékokból kilépek ha jó szándék ölel – meghurcolnak mozdulatlan [… Tovább]
Apám, hogy meghaltál, szokatlan volt t?led, mert hogy számoljak el a délutánjaimmal, amikor ugyan nem vagy itt, de elgondolhatom, mint oldod meg bajom, ha este elmesélem neked; egy ideje anyámmal is így vagyok, pedig t?le csak jöttek rendületlenül [… Tovább]
Szokatlan hangon szólal meg az Egyesült Államok egyik legnagyobb poétája, Emily Dickinson egy új amerikai regénybenââ?¬Â¦ Szokatlan hangon szólal meg az Egyesült Államok egyik legnagyobb poétája, Emily Dickinson egy új amerikai regényben, amely a költ?n? buja gondolatait tárja az [… Tovább]
Dr. Szilágyi Ferenc gyomai származású író, költ?, irodalomtörténész volt. Életének 82. évében, elhunyt dr. Szilágyi Ferenc. A gyomai származású író, költ? a nyelvtudományok kandidátusa, az irodalomtudományok doktora . Körösi Csoma Sándor- és Csokonai-kutató. Több mint harminc nyelv- és irodalomtörténeti [… Tovább]
(Szeretettel szerz?társamnak, OPI-nak) Lámpafény az esti ködben –Egy halvány sugárelmerengvemessze menne,– bár rám vetülne –de csak körbejár. (Néha éjjel betakara remény halk szava.Alszik az Isten.Nem megyek haza.) Lámpafény az esti ködbenkékbe bújna,földre jönne,hozzád érne,csillagokig elrepülne,most élete fáj. (Diderg? angyalokjárnak a [… Tovább]
Lassan nyílt az ajtó… – Békéssy Barna, az emberiség barátja — szerette, ha így emlegették a kávéházban — unatkozva ült széles tölgyfa íróasztala mögött. Tollával játszott, gondolatban pedig mással. Hetek óta nem volt ötlete, pedig annyira akart írni [… Tovább]
Gyengeség alatt a látens ?ser? –Izzó magmaként fortyog a félelemBármikor kitörni kész, ha elj?a bátorsághoz szükséges küzdelemLávaként felégeti – vad szeszély –s nem alszik ki a gyávaság parázsa –A jöv?t megélni nem kis veszély,kell hozzá a vakmer?k tanácsaTombolj hát, er?, [… Tovább]
Mezítláb jár a remény, lyukas kabátját eltépik a fagyok. Elmúlását magára húzza, sóhaj és sár a viharsarok.
* Mint ismert, a Fővárosi Nagycirkusz és a Parlament épületének belső felújítását a kivitelező vállalat kooperálva kívánja lebonyolítani. Első ütemben a Nagycirkusz munkálatai indulnának, ez alatt a négy nap alatt a Nagycirkusz ideiglenesen a Parlamentben folytathatja tevékenységét. Hogy ne legyen [… Tovább]
Már minden hiába. Minden a múlté. Hiába idézem, minden már másé. Tova a remény a ragyogás a képzeletbe fúló múló látomás. Ajkam ejtené, hogy Isten véled elmém törölné a hazug képet! De, lábam megremeg s a kezem is [… Tovább]
Sorsunk szűkre szabja lehetőségeinket, nyesegeti vágyainkat, keserő szájízt teremt sokszor még az édes szép szavak kimondásakor is, a boldog pillanatokba szomorúságot lop alattomos módon, könnyeket csal szemedbe.* Ilyenkor halkan megkérdezed /már hányszor tetted/: — Mi lesz velünk? Mit akarunk? [… Tovább]
Ha a gyermenek a születésnapja van, akkor körülötte forog a világ… 🙂 – Boldog szülinapot, Atika! – Nem vagyok Atika! – morogtam vissza, nem épp udvarias pofát vágva. Na persze, Édesanyától azonnal meg is kaptam a magamét. – Nem illik [… Tovább]
Néphagyományok útján * Pápay Arankának szeretettel „Happ, happ farsang, itt kötik az ártányt, nem adják a máját, csak a szalonnáját. Itt is adnak, amott is a jámbor házaknál. Adjon az Úristen ennek a gazdának két szép ökröcskét, [… Tovább]
Anyagtalan er?vel burkolva újra Leomló kényelmét Sz?kre sz?tt ruhában Poros partvonal Szótlan vasárnap Ülünk és ámulunk Mintha a kosárban Megvett tárgyak blokk’ádja Belepné szürke lett Kéz kezet most alapon Ingujjam t?rve be Csóró semmiségek S?r? viaszteste Lopott tüzel?n Ellipszis erd?b?l [… Tovább]
Még gyerek voltam, anya főzött, a konyhaajtó nyitva volt, utánam szaladtak a gőzök. Megállt egy szürke Moszkvics a ház előtt, Jancsi bácsi rohant szákért a szín alá, emlékszem, majdnem fellökött. – Apád akkora halat fogott… Hol van a szák? [… Tovább]
– Kamillának, Jankának – Ott, hol a Csibék hintáznak,kinyílott sok pipitér.Kis pipikr?l e teretúgy nevezik: Pipi-tér. Közelben él egy bajadér,gyakran látni a téren.Bánata, hogy a haja dér,meg?szült egészen. Pipitérek közt bodobácsegy fa felé araszol:”Vigyázz, a fán fakopáncs!”Katicabogárka így szól. Szép [… Tovább]
Illan a tél, olvad a hó, Langyos a lég, simogató . Duzzadó rügyet csókol a fény , Ibolya ül a bokrok ölén. Kertedben már serken a f?… Óh március ! Te gyönyör? ! Suttogó szell?, kis bohó, Aranypilléknek [… Tovább]
Kedves, legyen ez az éjszaka más! Ne azt érezzük ami bennünk külön-külön él, annyiszor összehangoltunk, csúcsra juttattunk, hanem ami kett?nk közt van: a teret. Volt annyi ölelés, annyi köztes állapot. De elborzaszthat a rettenet, ha id?vel méred: [… Tovább]
* Esti pára jő ködbe öltözik a táj sápad a Hold is orcád libben táncra kél emléked viszi a szél.
Már teli képpel bámult rád a Hold. Elnehezültél. Én, rád hízottan, farfekvéssel vártam a Rákosi kort. Tudom, féltél t?lem, az eljövetelt?l, és nem foglalkoztatott, lesz-e tejed. A kerekre hízott sárga sajtot nézted és fizika-szívott tengerek harminc centije húzott ki engem [… Tovább]
Alvó szőke nő – Földi Miklós festménye. Vasárnap van. Ma elmaradt az óra álmokat szaggató téboly-sikolya, a kötelesség-vekker a szokott időben mégis széttépte szemhéjamat. Kell egy perc, hogy elüljön bennem a – Szentég, elaludtam! – szívdobogás. Vasárnap van. [… Tovább]
A fáradt Nap kései Kicsorbultak az éjszakában Partedlire freccsent az igazság A gyermek fél Homályban táguló szemem Könny remény Teljes a Hold Udvarba zárt Eb csaholt Mi elveszett Csak most ne fájjon Fogd a kezemet Induljunk, mindegy-hova Sötétben villámlik Szemedben [… Tovább]
Tudom kinek írok, csak azt nem, hogy minek. Van bennem bőven szürkület és vannak borúsabb éjszakák, még maradt bennem züllött lázadásaim faragta szűz parázs. Érzem az ajkaimra táncoló dallamot, ahogyan csiklandoznak a szavak, s mint mindig, ha [… Tovább]
Lelkem konyuló ág. Olyan attilás. Pénteken jöttél mindig. Vettem tulipánt. Te dolgod lett volna. Sokadszor. Hiába. Vártalak. Az ablakon préselt jégvirág.
Tartalom másolása nem engedélyezett!