Nagy Horváth Ilona Szerző
Vezetéknév
Nagy
Keresztnév
Horváth Ilona
Vezetéknév
Nagy
Keresztnév
Horváth Ilona
4 hónap 4 hozzászólás

Talán elindulsz te is, majd vörösbe játszol, mint a távolodó csillagok, és sose beszélek majd neked a konvergenciáról, ahogy köréd sűrűsödik a gondolat. Ha nem mozdulsz, nem érinthet, szabad vagy, mint a nyár vagy lehunyt szemeken a finom eső. Ha [… Tovább]

4 hónap 1 Komment

Talán elindulsz te is,majd vörösbe játszol, mint a távolodó csillagok, és sose beszélek majd neked a konvergenciáról, ahogy köréd sűrűsödik a gondolat. Ha nem mozdulsz, nem érinthet, szabad vagy,mint a nyárvagy lehunyt szemeken a finom eső. Ha majd mélyül a [… Tovább]

8 hónap 11 hozzászólás

Arra gondolok, látsz engem valahonnan, figyelsz az elhagyott gyárépületek közül, ahogy ott állok ebben a mogorva télben, és semmit se látok, semmit se hallok egyedül. Hogy érzed a nyomást a homlokom mögött, érzed ezt a burokba zárt összeszoruló semmit, hogy [… Tovább]

10 hónap 10 hozzászólás

/talán a vadfügefához/         Magam jó dolgok mellé álltam. Velem volt az Isten, ahogy tőlem telt, kitaláltam. Nem volt sose jóságos, sem fehér szakálla, ahová a világ rogyott, nem volt soha lába. Gyertyát ha gyújtottam, nem imbolygott [… Tovább]

1 év 17 hozzászólás
E /

Letette a telefont. Arra gondolt, ez is az a helyzet, amit nem így kellett volna kezelni.  Ez az a helyzet, amikor valahol ott belül ki kellett volna húznia magát, állát a természetesnél egy centivel feljebb szegni, s azt mondani, ezt [… Tovább]

1 év 9 hozzászólás

      Ma lefognám folyton rohanó gondolataink, érvénytelen mellékutakra tértünk, félelemből, s mert így volt egyszerűbb. Megráznám magam, ne rejtsen semmit az ágköz. Mint fösvény diófák, álltuk az őszt, csak leveleink hulltak évről évre. Mennyi madarat ringattam hiába… Mennyi [… Tovább]

1 év 15 hozzászólás

Valóság. Apró lárvák véletlenszerű tekergése a hetes mosatlan tányér alján. Gyógyszer a nyelvemen, ha nyomás alá kerülök,  ne dobja szét koponyám a gondolatok egyre gyorsuló kattogása. Cetli, ami figyelmeztet, hogy van kutyám. Vállamban a fájdalom  nyugtalan jambusai. Ceruza, amivel tekintetet [… Tovább]

1 év 20 hozzászólás

Látni szeretném, míg olvasol, mint fakad mosoly ajkad komoly-szép szegletén…   –  az első úttörő sorok. Látni szeretném. Látni szeretnélek. megrészegít-e újra a közeled, tudom, hogy igen. Nyomodban háromszáztizenötmillió koldus, ennyit dobbant a szívem. Azóta. Hogy minden csókban neved harapom. [… Tovább]

1 év 4 hozzászólás
Ma

    Kifut a film, ha csak nézel. Mintha léteznék, álmodj meg magadnak, – vézna magnószalag a bokrok ágain – vállad ívén lobogva fennakadnak elnyűtt vágyaim. Nézd, a nap áll a horizonton, létezel, ma még megálmodlak, Lélegzet. Utoljára bontom fénynek [… Tovább]

1 év 106 hozzászólás

VÁLTOZÁS! CSATLAKOZIK A PRÓZÁS RÖNTGEN!   Nagyrabecsült Héttorony!   Arra gondoltunk, hogy a Kedves Szerző kérésére az általa erre kijelölt versét (legyen úgy heti egy) szerkesztőtársammal, Kovács Ágival, nyilvánosan kibelezünk, kibeszélünk oly módon, hogy egymástól függetlenül, átvilágítjuk, kivesézzük, véleményezzük, majd [… Tovább]

Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.
Lektorok csoportja