Novella

Otthon

Miután megkötöttem az ingemhez harmonizáló nyakkendőmet, elégedetten néztem bele a tükörbe. Minden rendben van, az öltözékem kifogástalan, hajam rendben, frissen borotvált arcom bizalomgerjesztő. Még egy díszmandzsetta, egy utolsó pillantás a cipőmre és mehetek. Ma fontos tárgyalások várnak az irodában, jó [… Tovább]

Vers

Éjféli kimenő

Ezt a verset két nyelven írtam meg, 2016-ban, amikor meglátogattam a Mamám. Öt évig éltem külföldön, nem tudtam, hogy egy nap újra haza fogok költözni, így született meg először angol, később magyar nyelven (igazából Mamám miatt fordítottam le). Noha a [… Tovább]

Vers

Szereteteredet

Ősz hajába tűzött, fekete hullámcsat, a szobában csend, a lélekben rend, csipetnyi fahéj, citrom illat. Időnként látlak az utcán, megjelensz mint hologram, a fejkendőn monogram, várom, de nem szólsz hozzám. Édes délibáb, ahogy jössz felém, de csak a köd ölel, [… Tovább]

Hit

– húgocska –

Érvénytelen v betű ajkáról felvértezetlen vér színű ajkam ha-ha-hó testem ürességed ritmusa a part tengernyi kavicsát tejcukorrá morzsolja a talp elfolyt vizeink színeit mégis fényem ékesíti Legutóbb szerkesztette 2020.02.22. @ 18:43 – Nagy Horváth Ilona

Vers

Esőanyám

Anyám úgy mosta a hegyeket, hogy minden egyes érintése zöldellő réteket teremtett a hideg sziklák közé. Háta ráhajlott a hullámzó erdőkre. A madárdal ilyenkor felolvadt az ágakon. Amikor szomorú volt, a patakok megáradtak és mindig elöntötték az udvart. Nehéz estéken [… Tovább]

Novella

A pókháló

Főztem. Az egyik fogás már forrásnak indult az edényben, a másikhoz épp a hagymát szeltem. Még a szemüvegen keresztül is csípte a szemem, az illata beletekergett az orromba is. Amint szipogva fölfelé néztem, hogy könnybe lábadt szemem kikerüljön a konyhapult [… Tovább]

Novella

“Lélek lép a lajtorján”

– Honnan tudtad? – álmélkodó, piruló kérdés volt, benne a kitárulkozás lehetőségével. – Szamár – mondta gyengéden, kicsit fölényesen, nem számítva a felháborodott, elcsukló hangú „nem vagyok szamár” kitörésre, amelynek végére a becsattanó ajtó tett felkiáltójelet. A jelenet feldolgozása a [… Tovább]

Vers

Apám

  Alig egy-két kép dereng róla: félárvaként minden emlék csúf, kopott, az én hús-vér szülőm hamar eldobott. De a távolból jött valaki, akinek két gyengéd karja tán nincsen, hogy a messzeségből időnként intsen s nem ölel át, csak ha képzelem; [… Tovább]