Jöjj el hozzám éji némaságban, töltsd be álmaim beszél? csendjét, simogasson szemed ragyogása, akár a sz?z napfény, könnyes szemmel térj vissza, ó, hisz már annyi év eltelt. Édes álom, keserédes álom, a mennyben kellett volna ébrednem, ám illúziót [… Tovább]
Letaroltam a város számtalan virágát, gyökerestül téptem pirosat, sárgát, hazahoztam, elültettem őket, itt nőnek innentől kezdve egy festékes vödörben, miután hátadon hoztad a koszlott fotelt, mit valaki kitett háza elé, mert neki már nem kell, de nekem mégis megtetszett, vonultunk [… Tovább]
Szürke volt a macska, ami átment az úton előttem, kér egy feketét, kérdezte mellettem egy férfi, ellen- és rokonszenves volt egyszerre, a szürkét sem kértem, mondtam, s kezemet kabátom zsebébe dugtam, vigyázzon a jóléttel, lengette meg nyakkendőjét a szélben. Csak [… Tovább]
* Évezred eleji leltár, 6. Tétel: ÚTBAN VOLT MINDEN HAGYOMÁNY A háború után frissiben hatalomra került „demokráciába” takarózó proletárdiktatúrának útban volt minden hagyomány, nem csak az ünnepeink. Főleg a falvak évszázadok óta kialakult érték és szokásrendje [… Tovább]
Üdvözöllek téged és Téged!Csak egy kevés helyet kérek!A szavaknak, melyek bennem vannakHa nem írom le, mind meghalnak Mert elveszhet minden egy perc alattMíg az öröklét ígéret hívogatAdd te is a szavad! – Cserébe!Ha túlélnek minket, már megérte!
A külvilág hangos, tolakodó, er?szakos: tévéreklám. Az Én már akkor se maradhat magára, ha nagyon akar. S akkor sem foglalkozik mélyen magával. Nem is ért?je önmagának, hisz sosem tanult magára figyelni, ügyelni. Meghal végül úgy, hogy alig tud magáról valamit. [… Tovább]
Az asszonyt semmi sem téríti vissza férjéhez annyira, mint a házasságtörés, amelyben csalódott, (Étienne Ray) Hol ezüst hold kiséri lábod, hol pletykás patak halad, – a bűnt csínytevésnek [… Tovább]
cigarettaparázs életem fel-felizzik néha végtelen lélekfüstbe halva el fájón, úgy mint ködbe süllyedő tájon lassan homályba vesző élek tudom egyszer én is elégek ám te szikra, a parázs múltja s jövője lángot gyújtasz újra – hiszem – e porladó világban, [… Tovább]
Néha meglátogat a sátán kedves mosollyal álarcán, átölel szerelmesen, megkisért szellemesen, isteni csókkal az ajkán várja – szóra nyíljon a szám, s kimondjam, csak ?t szeretem. Addig simogat-tüzel lelkesen, lánglehelettel, mégis édesen, én felgyulladok, majd elkárhozom.
Ha hívogatnak már a megfakult emlékek, ha az elmúlt rosszak végre csodaszépek, ha a régi álmok szemedbe nevetnek, ha a kemény nóták egyre csendesebbek, ha egyre gyűl a ránc szemed környékén, ha egyre több a könny egy szomorú film [… Tovább]
* Téli este, az autóbuszra várva, a havazás elől beszorultunk a kis falusi vegyesboltba. Igazi téli idő volt. Bent a boltban kellemes meleg fogadott, égett a tűz a kis dobkályhában, és gőzölögtek az átázott kabátok. Hiába verte le az [… Tovább]
Magduska Az id? telt, várakozáskor egy hónap már fájdalmasan hosszú tud lenni, de ezt nem tették szóvá Blázsovicsék. Csak sóhajtozott Magda néni, és olyankor a konok aptya szeme is furcsán bepárásodott. Margit megkérdezte a szomszédot, hogy hogyan lehetne érdekl?dni [… Tovább]
vagy négy éve írtam hirtelen szómenésemben Viccelsz? ugyanmost vinnél? hogyan? tedd le kaszád pihenjnem sürget most senkivagy azt mondták neked,?t ma kell elvinni?fekete csuhádat dobd le ide mellémmegtalálod kés?bbmost faggasd ki elmém nem tudsz rólam semmitcsak egy tétel vagyok,a könyvedb?l [… Tovább]
Aznap éjjel, a kompon Jegygy?r? az asztalon A gigantikus komp szinte észrevétlen ringatózással szeli a habokat. Egyedül a rosszul rögzített nyílászárón besüvít?, h?vös szél emlékeztet rá, hogy tengeren vagyunk, egyébként olyan az egész, mint egy elegáns díszlet, buszülésekkel. [… Tovább]
Kezek és fények. Csend és káosz. Hívatlan vendég: örökölt átok. Virág és kárhozat: vérz? áldozat. Elfoszló lélek: az élet mámora. Sötétl? fények: fekete füst, jajszó. Tovat?nt lélek: rablánc, levetett béklyó. Végtelen éjszaka, az öröklét kapuja. Csillogó semmiség: az élet [… Tovább]
vonatok vonatokbús dallamú édes gyilkosokszívem hozzátok aludni tér nyár volt talán májusa bolond virágáruskántál:kett?t egy százasért virágom virágomegyedül e-világonfejem ezüst szirmaidra hajtom lassan leszáll az estminden zúzott k? engem kereskacagva kitárom ajtóm heverek a végtelen szalagjánkezemre [… Tovább]
* 2. Öreg Demeter büszke lenne rá Büszke lenne nagyobbik unokájára az öreg Demeter, ha élne. Büszke lenne rá, és joggal, hogy gyermekeinek olyan indítást tudott adni, hogy abból elegendő jutott az unokáinak is. Már amelyiknek. Pedig [… Tovább]
(meghallgatom) hogy’ locsoghat sajgó szerelemről ajkad és bánatról melyet halálosnak érzel, ki meg nem alkottad eldobható múltad vagy ha igen, akkor markolod két kézzel s veszteni nem bírod ha lesz erőd hagyni lelki s földi kincsed mit a múlt [… Tovább]
1. Ülök a folyó habzó kövén, ujjaim közt’ konok homok szitál. Az aranyló szemek, mint sorsom pereg, s köröttem szunnyadóőszi táj. Tétován, riadtan meg-meg állva, vállamra karvalyszárnyú alkony ül. S mintha az ég csillagot dobálna, a lomha vízre [… Tovább]
Embriópózba présel az ég.Didergő dárdákat döf beléma végtelen.És álmom valóságba lógó lábaa halandók szűk ritmusáralép velem. Meg a te tébolyodra. Te, akia ma koldusát a tegnapál-trónjára ülteted,és a leplezett rés helyérea pénzre váltott űrt veted. Mondd minek kell a fül [… Tovább]
Ha eljössz-újra összeraksz.Mi lennék-mindig szétszeded.Kongó cserépbe ültet a zsivaly.És csúf, mi együtt szép lehet.Nem vagy itt. Úgy kellenél!Undok kétségkordon körbevesz.Az apály mocskos szert zenél.Nem tár sós számra az ölretesz. Most nem kella költ?i képek csontos csomóitfésül? tinta,sem a magányba szédít? [… Tovább]
– fordítás- Egy fa mögött a kihalt holdsápadtan búsul a réten –a magányos fát szél lengeti –s én az ?rület jeleit érzem. Suttogva oson itt egy árnyék …egy ember… ennyi, ennyi ?…s most egymásnak esünk elvtársak:én jóllakott, ? éhez?. [… Tovább]
Tavaszod hó alatt.Álmok nélküled – mint földre gyűrt avar.Lassú, puha ködbeneltéved a hajnal.Rigócsőrbe dermedt reggelek,gémber kéz őrizte szeder-íz,kávé mellé nem zizzen az újság(nyirkos papír soha nem zenél),eltűnt fenyők hegyénszarkák csak sejlenek,mindenhol megtalálaz ízületbe sajgó csöndhideg. Egy árva citromfű-árnyékelég volna…
Mindenki megtudhatja hogyan fogják a kecsuák a rozmárt. Miután a varázsló bekeni korommal a fejét és két hétig nem köszön a törzs egyetlen tagjának sem, a harcosok kopaszra borotválják a fejüket és nagy tüzet raknak. Eközben a n?k vízb?l, kukoricalisztb?l [… Tovább]
* A 70-es évek elején történt. Karácsony körül, már nem emlékszem pontosan. Hideg volt. Mi Szent István parkiak szokás szerint a padon ücsörögve, történetekkel szórakoztattuk egymást. Én a hegymászó élményeimet meséltem, mások a lányokról csevegtek. Unatkoztunk. Egy srác [… Tovább]
Még alszom az ágyban, mikor csókot ad egy testrészemre, mi kilóg épp a paplan alól, s már nem hallom, ahogy bezárja az ajtót. Fizikai munkát végez egy építkezésen, keményet, illő, hogy meleg ételt bőséggel tegyek eléje, mikor hazajön későn, fáradtan, [… Tovább]
Ez D.T. egy novellájának a parafrázisa. Sirályok sírtak a haltól hemzsegő víz fölött, a parton szegény Dylan Thomas felnyögött. ősi dalnoki köntösben, rézgombos mellényben nagyapja a temető vaskapuját nézve a kőangyalok és szegény fakeresztek felé bökött, s egy görnyedt ember [… Tovább]
A háború szele A borbély apósa idegesen járt le-fel a konyhakredenc, és az ajtó közt futó “rongysz?nyegen”. – Édesapám, üljön le, már szédülök – fogta meg fejét a lánya. – Ha az USA segít, ide soha nem ér [… Tovább]
Bibike édes hölgy, gyönyör? puli-kutyus fej?, nagymama korúan is vonzó, mint Liza Minelli, ha akarja, fényes szem?, csinos dáma, de ha kell, elbújik, ehhez csak kopott kend?, „barhet" pongyola kell, trampli papucs s rosszkedv? arc – menten úgy beleöregszik a [… Tovább]
* Csíkmenaságról került a városba évtizedekkel ezelőtt, amikor Géza fiát kinevezték egyetemi tanárnak. Eljött vele, hogy ne legyen egyedül. Legyen, aki gondját viseli, hisz nem volt mellette asszony. Agglegény maradt. Málnási néni hozta magával az egyszerű székely asszony minden [… Tovább]
Tartalom másolása nem engedélyezett!