Hónap: 2007 február

  Jöjj el hozzám éji némaságban, töltsd be álmaim beszél? csendjét, simogasson szemed ragyogása, akár a sz?z napfény, könnyes szemmel térj vissza, ó, hisz már annyi év eltelt.   Édes álom, keserédes álom, a mennyben kellett volna ébrednem, ám illúziót [… Tovább]

Letaroltam a város számtalan virágát, gyökerestül téptem pirosat, sárgát, hazahoztam, elültettem őket, itt nőnek innentől kezdve egy festékes vödörben, miután hátadon hoztad a koszlott fotelt, mit valaki kitett háza elé, mert neki már nem kell, de nekem mégis megtetszett, vonultunk [… Tovább]

Szürke volt a macska, ami átment az úton előttem, kér egy feketét, kérdezte mellettem egy férfi, ellen- és rokonszenves volt egyszerre, a szürkét sem kértem, mondtam, s kezemet kabátom zsebébe dugtam, vigyázzon a jóléttel, lengette meg nyakkendőjét a szélben. Csak [… Tovább]

Üdvözöllek téged és Téged!Csak egy kevés helyet kérek!A szavaknak, melyek bennem vannakHa nem írom le, mind meghalnak  Mert elveszhet minden egy perc alattMíg az öröklét ígéret hívogatAdd te is a szavad! – Cserébe!Ha túlélnek minket, már megérte!

                           Az asszonyt semmi sem téríti vissza férjéhez annyira,                             mint a házasságtörés, amelyben csalódott,                                                                                          (Étienne Ray)            Hol ezüst hold kiséri lábod,      hol pletykás patak halad,      – a bűnt csínytevésnek [… Tovább]

cigarettaparázs életem fel-felizzik néha végtelen lélekfüstbe halva el fájón, úgy mint ködbe süllyedő tájon lassan homályba vesző élek tudom egyszer én is elégek ám te szikra, a parázs múltja s jövője lángot gyújtasz újra – hiszem – e porladó világban, [… Tovább]

Néha meglátogat a sátán kedves mosollyal álarcán, átölel szerelmesen, megkisért szellemesen, isteni csókkal az ajkán várja – szóra nyíljon a szám, s kimondjam, csak ?t szeretem. Addig simogat-tüzel lelkesen, lánglehelettel, mégis édesen, én felgyulladok, majd elkárhozom.

Ha hívogatnak már a megfakult emlékek, ha az elmúlt rosszak végre csodaszépek, ha a régi álmok szemedbe nevetnek, ha a kemény nóták egyre csendesebbek,   ha egyre gyűl a ránc szemed környékén, ha egyre több a könny egy szomorú film [… Tovább]

vagy négy éve írtam hirtelen szómenésemben Viccelsz? ugyanmost vinnél? hogyan? tedd le kaszád pihenjnem sürget most senkivagy azt mondták neked,?t ma kell elvinni?fekete csuhádat dobd le ide mellémmegtalálod kés?bbmost faggasd ki elmém nem tudsz rólam semmitcsak egy tétel vagyok,a könyvedb?l [… Tovább]

  Kezek és fények. Csend és káosz. Hívatlan vendég: örökölt átok. Virág és kárhozat: vérz? áldozat. Elfoszló lélek: az élet mámora. Sötétl? fények: fekete füst, jajszó. Tovat?nt lélek: rablánc, levetett béklyó. Végtelen éjszaka, az öröklét kapuja. Csillogó semmiség: az élet [… Tovább]

vonatok vonatokbús dallamú édes gyilkosokszívem hozzátok aludni tér   nyár volt talán májusa bolond virágáruskántál:kett?t egy százasért   virágom virágomegyedül e-világonfejem ezüst szirmaidra hajtom   lassan leszáll az estminden zúzott k? engem kereskacagva kitárom ajtóm   heverek a végtelen szalagjánkezemre [… Tovább]

Embriópózba présel az ég.Didergő dárdákat döf beléma végtelen.És álmom valóságba lógó lábaa halandók szűk ritmusáralép velem. Meg a te tébolyodra. Te, akia ma koldusát a tegnapál-trónjára ülteted,és a leplezett rés helyérea pénzre váltott űrt veted. Mondd minek kell a fül [… Tovább]

Ha eljössz-újra összeraksz.Mi lennék-mindig szétszeded.Kongó cserépbe ültet a zsivaly.És csúf, mi együtt szép lehet.Nem vagy itt. Úgy kellenél!Undok kétségkordon körbevesz.Az apály mocskos szert zenél.Nem tár sós számra az ölretesz. Most nem kella költ?i képek csontos csomóitfésül? tinta,sem a magányba szédít? [… Tovább]

– fordítás- Egy fa mögött a kihalt holdsápadtan búsul a réten –a magányos fát szél lengeti –s én az ?rület jeleit érzem.   Suttogva oson itt egy árnyék …egy ember… ennyi, ennyi ?…s most egymásnak esünk elvtársak:én jóllakott, ? éhez?. [… Tovább]

Tavaszod hó alatt.Álmok nélküled – mint földre gyűrt avar.Lassú, puha ködbeneltéved a hajnal.Rigócsőrbe dermedt reggelek,gémber kéz őrizte szeder-íz,kávé mellé nem zizzen az újság(nyirkos papír soha nem zenél),eltűnt fenyők hegyénszarkák csak sejlenek,mindenhol megtalálaz ízületbe sajgó csöndhideg. Egy árva citromfű-árnyékelég volna…

Még alszom az ágyban, mikor csókot ad egy testrészemre, mi kilóg épp a paplan alól, s már nem hallom, ahogy bezárja az ajtót. Fizikai munkát végez egy építkezésen, keményet, illő, hogy meleg ételt bőséggel tegyek eléje, mikor hazajön későn, fáradtan, [… Tovább]