Bonifert Ádám : Hangok

Hangok mindig szállnak az égre,
s adnak tartást mondatnak, dalnak.


Hangok jönnek, hangok követnek,
régvolt hangot idéz az id?,
s fáknak, virágnak, vagy köveknek
mélyén ifjúnak és öregnek
emlékgyökere újra kin?.

Nem temetsz végleg soha semmit,
hiába kopnak el a fények,
a régi b?rt egyszer levedlik,
s újjászületnek, mint a verdikt,
veled maradó emlékképek.

Hangok nélkül sivár a világ,
nincs sírás és nincs nevetés se,
csak némán mondhatsz el egy imát,
nincs pfujolás és nincsen vivát,
a hangnak nincsen meseképe.

A hangnak íze van és fénye,
csengése is, mint a harangnak,
nincsen szezonja, vagy idénye,
hangok mindig szállnak az égre,
s adnak tartást mondatnak, dalnak.

Hangok, szavak jeleket adnak,
s kigyulladnak a bels? fények,
vannak,  jönnek, és élnek, hatnak,
keretet vonnak ámulatnak,
s átvarázsolják az egészet.

Legutóbbi módosítás: 2019.09.17. @ 08:08 :: Bonifert Ádám
Szerző Bonifert Ádám 311 Írás
Álmodó realista vagyok, a magam módján írogató ember. Szeretem a baráti hangulatú, egymást segítő alkotó közösségeket, nem szeretem a marakodást és a klikkszellemet. De az értelmes vitákat elfogadom.