Bonifert Ádám - Panteon
Vezetéknév
Bonifert
Keresztnév
Ádám
Biográfia
Álmodó realista vagyok, a magam módján írogató ember. Szeretem a baráti hangulatú, egymást segítő alkotó közösségeket, nem szeretem a marakodást és a klikkszellemet. De az értelmes vitákat elfogadom.
9 év 4 komment

…s az utak tovább futnak, de más íven.*

 

 

 

Mikor bőrödön a szerelempárlat

rezdülő gyöngyként kicsapódott,

s nem tudtam, hogy még újra várlak,

vagy lezárunk egy kedves epizódot,

akkor a világ már bizonytalan volt,

bőrödről a gyöngyöt lesöpörte,

minden közös tervet elnapolt,

s a jövőképet tisztára törölte.

 

Mert megértettük, ez már búcsúzás,

a test s a lélek más utakra tér,

de még utolszor jött egy lángolás,

milyen még nem volt, ami sokat ér,

egy végső kohó égette belénk,

hogy kihűlt láva van csupán a szívben,

hogy nincs köztünk már sem bűn, sem erény,

s az utak tovább futnak, de más íven.

 

 

9 év 11 komment

“Számvetés” címen közzétettem életem egyfajta összegezését, egy készülő ciklus részeként. Most újabb összegezést adok közre, amely talán a lélek egyik meghatározójának, a hitnek némi analízise.*

 

 

Anyám hite áhítatos volt

áldott emlék, ahogyan élt,

lélekben oda zarándokolt

ahol bocsánatot remélt,

imáiban könyörgött értem,

ne büntessenek bűn miatt,

szerette volna, ha megértem,

s átjár engem is áhítat.

 

Apám mindent másképpen látott,

nem gondolkodott ilyenen,

elfogadta a kapott világot,

kerülte, hogy ellene tegyen,

nem mondta azt, hogy nincsen Isten,

de azt sem, hogy talán létezik,

rám bízta azt, hogy lelkem miben

követ,  vagy hogyan vétkezik.

 

Anyám az Istent, apám a létet

vélte vezérlő erőnek,

bennem így lett kettős a lélek,

a tények laza hálókat szőttek,

elfogadni akartam valamit,

ami vonz, amire képes vagyok,

de utamon kétely hangja vitt,

másként szóltak a belső dalok.

 

A példabeszédeket mennyire

érthetem meg, vagy holmi ballaszt,

nekem csak szó marad az Ige,

ködösítő, írott malaszt,

ha nem kell hozzá az értelem,

ami azt keretbe fogja,

ha létezik belső félelem,

ami a kételyt leblokkolja.

 

Ha nem szabad kétségbe vonni

amit megmond a Biblia,

mert minden szót el kell fogadni,

és bűn a gyarló hitvita,

ha nem szabad találni benne

ellentmondást és tévedést –

akkor nincs, ami felemelne,

akkor nem vonz ez az egész.

 

Anyám hitt, én hinni akartam,

de nem sikerült sajnos mégse,

ő imákat mondott miattam,

az én szemem fent a Napot nézte,

úgy élt, hogy az Írást követte,

engem meg elsodort a lét,

ő a lelkét magával vitte,

az én talpam a földre lép.

 

Anyám várta a túlvilágot,

én sajnálom az elmúlást,

ő egy öröklétet látott,

engem meg bánt a lombhullás,

az embert belül jónak vélte,

ki eltévedt az út mentén,

én azt kérdeztem, kinek a vétke,

hogy bűnös lett a teremtmény?

 

Szülőm az Istent megtalálta,

én kerestem, de rá nem leltem,

őt eltöltötte gyermeki hála,

magam csak kérdésekkel feleltem,

szilárdan úgy vélt, öröklétben

 

részesül, mert engedelmes volt,

én a haláltól sokáig féltem,

s bár nem porból lettem, leszek por.

9 év 5 komment

…tágulnak, s gyakran szétesnek a horizontok…

 

 

Az ember magával viszi
önmagát, bárhová veti a sors,

mert az agy azt hiszi, hogy
állandó az, mit egyszer gondol,
és a szívbe ágyazódik

történések hosszú sora.

De tágulnak, s gyakran

szétesnek a horizontok,

s a színek újabb párosítása

tarkává teszi a létezést.

 

 

9 év 4 komment

…mennél, amerre eszed vinne…*

 

 

Utólag

 

Utólag sokszor megvilágosodnak

a lét erőterében ható vektorok,

összetevői egykori koroknak,

vagy történéseknek,

ha fényt kapnak a rejtett faktorok,

s az értelem bevilágítva

értelmezi a múló éveket.

 

 

 

Irányba

 

Hová juthat, aki rálép

valamilyen módon a Tejútra,

csillagrendszerekben születő kép

a maga ösvényét futja,

s míg bolyongsz a végtelen szélén,

nem tudod, hogy jó-e az irány,

a tér talán, de az idő mélyén

nem születik neked virány.

 

 

 

Belül

 

A belső hang olykor túl kemény,

követed, s nem tudod, hová vezet,

a kockázatok keskeny peremén

megcsal a kaland, csábító élvezet,

mennél, amerre eszed vinne,

de belül valami visszahúz,

nem tudsz váltani másik színre,

s halkan szól a méla blues.

9 év 4 komment

…az árnyék riadtan messze fut, ha fény nyílik…*

 

 

Szétfésültem a fénynyalábot,

nagyobb részt érjen el belőlem,

kitártam előtte árnyas lelkem,

mint egy többre vágyó világot.

 

Mert a káoszok mocsarában

világosság a mentő út,

az árnyék riadtan messze fut,

ha fény nyílik a lápi világban.

 

Fonott fényekkel gyűrűvé

sodrom foszlott koszorúmat, 

s látni vélem, hogy mit mutat

 

homályba vesző sorsom fája,

és elmereng a szikár tudat,

mert azt hiszi, hogy a jövőt látja.

 

 

 

 

 

9 év 21 komment

Hosszú életet éltem eddig is. A számvetés ezért nem lehet rövid, de legalább őszinte. Filozófiai beütése nem véletlen.*

 

 

Ha számadásként egyenlegbe zárom

életemet, e tovatűnt folyásút,

eladásra – itt e nagy bazáron –

nem kínálhatok értékőrző árut,

mert elfutottak alattam az órák,

s csöndszagú nyugvás közepében ültem,

a „majd” és a „lesz” napomat körbefogták,

s az eljövőért jobban lelkesültem.

A létezésből kezemre rakódott

elégett percek csillagrejtő füstje,

kötegbe rakott terveimről lógott

múló energiám fakuló ezüstje.

 

Sodrást követve part mentén eveztem,

de hajfürtömbe kötődött a sás,

korcsnak lett élmény vonzását követtem,

s mögöttem érett minden folytatás.

A tisztánlátás útjait kutattam,

s hervadt alkalmak fűzére kísért,

s bár visszanézni akarva sem tudtam,

Lótné példája gyakran megkísért.

 

Pergette ujjam homokperceimet,

bokáig ér az elszáradt idő,

bár tapsoltam az eszmék szentjeinek,

a követésre nem jutott erő;

csorbult pohárból kortyoltam a hitet,

s az emésztetlen rajtam átfutott,

nem hittem el az igazat senkinek

ha bizonyítást adni nem tudott.

Törpenövesztő haragködöt nyelve

a világlátást tanulgattam én,

a tiszta szókimondás száz keserve

acsargott mindig utam két felén.

 

Mert messiásnak születik az ember,

világmegváltás mindenkiben él,

de mindenkinek nem nyílik meg tenger,

van, ki csodát tesz, van, ki csak remél,

van, ki hitet hagy, s mégsem hittelen,

van, ki apostol és követő lesz,

de nem mindenki végzi a kereszten,

bár életünkben sok ácsolt kereszt

súlyát cipeljük vállon és lélekben,

s egy más világról álmodunk talán,

de megbékélünk, s szorongó félelem

oldott nyugvása végül ránk talál.

 

Hány új világot akart már az ember,

s a teremtésre nem jutott erő,

toldozott lelkek sora menetel

az életúton, s messze a jövő,

messze a forrás és gyötrő az út,

a küzdelem a létért – ez vezet,

nem kinyitjuk, de becsukjuk a kaput,

amely bezárja bent a lelkeket.

 

Ifjúi álmát a felnőtt elteszi,

majd egyszer…, talán… – és megy az idő,

majd öregedvén, újra előveszi,

hogy mit kínált fel a tágas mező,

s míg visszagondol, csodálkozik olykor,

ezt is terveztem…, ez is elmaradt…,

csokrot köt talán száradt álmokból,

s eltesz egy rügyet, mely még megmaradt.

 

Mert mező helyett küzdőtérre tévedt,

s nem szimfóniát, csatadalt dobolt,

hiába őrzött belül verset, képet,

a kardcsörgés vadabb zaja szólt,

s bár osztott, kapott egyaránt sebet,

a döféseknek végül meghajolt,

s a krétakörből kinyújtott kezet

sápadt fényével ölelte a Hold.

Az aranyborjú vonzása erős,

áldozat füstjét szétviszi a szél,

s a katarzisok gyötrődéseiről

a többieknek senki sem beszél.

 

De mégis igaz, hogy nem ott kezdődik

az ember, ahol az állat véget ér,

hanem, ahol már önmaga végződik,

s egyaránt fontos szellem és kenyér;

egy fénysugárra mindig rá kell lelni,

egy apró célnak mindig lenni kell,

s ha nem is tudunk mindig megfelelni,

a szándék talán helyettünk felel,

s továbbviszi örök ügyét az ember,

a messiások kora már lejárt –

egymást növesztő hullámverésekkel

egy lépést minden nap lépni kell tovább.

 

E számadásban nincs bent minden tétel,

jóból és rosszból vont egyenlegek

mögött a részlet lényegese vész el,

az lenne fontos – de azt nem lehet,

hogy megélt sorsa minden eredőjét

értse az ember, a sors rejt titkokat,

hogy mikor, meddig, hol és főleg miért

úgy volt, ahogy volt – tán az okokat

sohasem tudjuk, mélyen rejlenek,

érteni nem, csak érezni lehet,

s a mögöttesben sokszor sejtenek

misztikus varázst hívő emberek.

 

Én nem úgy hittem, ahogy katekizmus

oktatta rég a gyermeklelkemet,

lehet, hogy voltak szentek, volt egy Krisztus,

lehet, hogy néha csodák is estek,

de ettől én még belül nem éreztem

az áhítat átható erejét,

s bár önmagamtól néha megkérdeztem,

véges lét jobb-e, vagy az öröklét,

a tagadásom mindig erősebb volt,

az istenhit nem ért el lelkemig,

a kétely és a bizonyosság harcolt,

de nem jutottak el győzelemig.

 

Én úgy hiszem, hogy nem csak véletlenek

formálnak embert, földet, világot,

de nem az isten, vagy pláne istenek

játszanak velünk kegyetlen játékot,

de hat a tér, az idő, a természet,

és nem csak anyag, de a létezés,

a születésben benne az enyészet,

a távozásban tán az érkezés.

 

Így hát hiszem, hogy hittelen hitem

mégis tiszta, mert őszinte, belső,

bár misztikumot nem lát senkiben,

vallja, hogy mindig az ember lesz az első,

s bár keresztfákon tán én is véreztem

(ez földi létnek kellő áldozat),

mindig fontos volt. belül mit éreztem,

belül hordoztam áldást, átkokat.

 

A sorsot perbe ezért nem fogom,

amit megadott, az jutott nekem,

mert elfogadtam, elemi jogon

ezen a földön semmi sem terem,

az emberi lét véges mezőiben

az utak nagyon eltérnek egymástól,

s a lét nem ismert mély erőiben

egyéni sorsot sokfélét kovácsol.

 

Én ezt kaptam, lehetett volna jobb is,

de rosszabb is – hát megnyugszom vele,

néha kisebb volt, néha nagy a dózis,

de útitáskám sosem volt tele,

elfért volna pár megvalósult álom,

pár teljesült terv, létrejött remény,

de lezárom a sorssal számadásom,

 s a tartozását elengedem én.

 

9 év 7 komment

Az unokáim számára készítettem, de ha már elkészült, azt gondoltam, hogy a Toronyban is közzéteszem.*

 

Ismerd meg önmagad! — az ókori görögök mondása örökélető jó tanács. A legtöbb ember élénken érdeklődik aziránt, hogy milyen a saját személyisége, vérmérséklete, intelligenciája, melyek a jellemző vonásai, képességei, belső gátjai, komplexusai. Sokan erősen hisznek az efféle vizsgálatoknak, felméréseknek, pedig nincs csalhatatlan módszer e témában sem.

Az intelligencia hányadosának (kvóciensének), vagyis az I.Q.-nak az ismerete, mérése és ennek az életben való elhelyezése sokak számára érdekes. Ezért talán nem árt némi áttekintés a témáról.

Mindenekelőtt el kell oszlatni egy közkeletű félreértést. Az I.Q mérése tesztekkel történik, de ezek a tesztfeladatok nem épülnek semmiféle átfogó tudományos alapelvre és a szakértők között sincs nagyfokú egyetértés e témában. Másrészt azonban nem tagadható, hogy már a múlt század húszas éveitől kezdődően az intelligenciatesztek sikeresek voltak gyakorlati alkalmazásukban, népszerűvé is váltak.

Ez a két állítás látszólag ellentmond egymásnak, pedig valójában kiegészítik egymást. Az alkalmazók nem tudományos kutatásnak tekintik, hanem gyakorlati segédeszköznek, melyet más információkkal jócskán ki kell egészíteni. Ha tehát nem várunk a tesztektől csodás eredményeket, akkor a gyakorlatban segíthetnek.

Milyen a társadalom állapota az I.Q. szempontjából?

Az alábbi táblázat azt mutatja, hogy különböző társadalmi rétegekben mekkora az átlagos I.Q. érték. A társadalmi átlagot a szakemberek 100-ra becsülik.

Foglalkozási csoport

     Szülők

 társadalmi

  csoportból

  Gyermekek

  ugyanazon

  csoportból

Magasabb képzettségű diplomás és közigazgatási irányító

       153

        120

Alacsonyabb képzettségű diplomás, beosztott, műszaki

       132

        115

Magas szakképesítésű tisztviselő

       117

        110

Szakmunkás

       109

        105

Betanított munkás

         98

          97

Segédmunkás

         87

          92

Alkalmi munkából élő

         82

          89

Elmeszociális intézeti lakó

         57

          67

Az átlagok persze többet is mutatnak. A kutatások szerint   90 – 110 közötti I.Q -val rendelkezik a lakosság 50 % -a,  ez alattival a lakosság 25 % -a, és  e felettivel szintén 25 % -a.

Az átlag felettieket  tovább bontva: 110-120 között 14,5 %, 120-130 között 7 %, 130-140 között 3 %, 140  I.Q. érték felett csupán 0.5 %. Ebből az következhetne. hogy középfokú iskolákba a 115 és e felettiek járnak, az egyetemistáktól pedig 125 körüli érték várható.

Az átlag alattiakat vizsgálva: 80-90 között van a lakosság 14,5 %-a, 70-80 között a 7 %, a többiek pedig ezen érték alatt vannak.

Az értékek nagyságrendje erős szimmetriát mutat „alul és felül”.

Sokszor osztályozzák I.Q. érték alapján az embereket. Egyes szakemberek debiliseknek tekintik az 50-70 I.Q. közöttieket, imbecilliseknek a 25-50 közöttieket és idiótáknak a 25 I.Q. alattiakat. A debilis képes megtanulni hasznos teendőket, és felügyelet alatt intézkedni is tud. Az imbecillisnek intézetben kell élnie, de képes egyszerő személyes szükségleteit ellátni, egyszerő veszélyeket elhárítani. Az idióta semmi e félékre nem képes. (A valóságban a gyengeelméjőség szakmai megállapítása nem az I.Q teszt alapján történik).

Az eddig mért legmagasabb I.Q érték 228, amelyet Marilyn_vos_Savant írónál mértek (már meghalt)

Kik a ma élő nevesebb IQ-rekorderek?  

• Fizikus/mérnök Kim Ung-yong IQ 210   

• Kidobóember Christopher Michael Langan IQ 195 

• Sakk világbajnok Garry Kasparov IQ 190 

• Színész James Woods IQ 180 

• Miniszterelnök Benjamin Netanyahu IQ 180

• Sakk világbajnok Judith Polgar IQ 170 

• Sakk világbajnok Bobby Fischer IQ 167

• Színésznő Sharon Stone IQ 154

 

Hogyan állapítható meg valaki I.Q. szintje?

Gyakorlati tesztfeladatok segítségével! A tesztek tartalmaznak szöveges és képi, továbbá számolási, logikai grafikai, nyelvi feladatokat. Az egyes feladatok megoldása pontszámokat eredményez, ezek összesítése után a pontszámok átszámítandók I.Q. értékekre! Vannak egyszerű és vannak összetett feladatok.

Néhány példa tesztfeladatokból: (próbáld megoldani, a cikk végén majd megtalálható ellenőrzési céllal a helyes megoldás). Grafikai feladatokat nem tudtam beilleszteni.

1/  Melyik nem férfinév:  TEBÓRR  —  LOVMIS  —  POKYPÁN  —  RATIGM 

2/  Írd be a zárójelbe azt a szót, amely ugyanazt jelenti, mint a zárójelen kívüliek!  mozog  (…)  emberi szerv   

3/  Írd be a hiányzó számot!  17   19  ____  20   15    21    4/  Melyik szó nem illik a többi közé?  hangya  —  pók  —  méh  —  lepke  —  szúnyog 

5/  Melyik az a szó, amellyel mind az első, mind a második zárójelen kívüli  szótag egy-egy értelmes szót alkot?  GYO (…) NA

Érdekességként említhető, hogy intelligenciamérés állatoknál is történik, szintén a számukra összeállított tesztfeladatok alapján. Erre azért van szükség, hogy a vizsgálatok alapján aztán az okos (magas pontszámú) állatokat keresztezik a butákkal. Több generáció elteltével a kiegyenlítődés észrevehető és segíthet a tenyésztési célok elérésében.

 

Forrás: H.J.Eyseck „Ismerd meg az I.Q.-dat!                                         

Megoldások:

1/  Róbert — Vilmos — Koppány — Margit 

2/  Lép 

3/  16.   (A számok az őket megelőző számból kaphatók meg úgy. hogy  +2-vel kezdve felváltva hozzáadunk, illetve kivonunk az előzőnél eggyel nagyobb számot: +2,  -3,  +4,  -5 lépésekben. Tehát 19—3= 16. 

4/ Pók (8 lába van, a többinek pedig 6) 

5/ PÁR

 

 

9 év 13 komment

Döbbenet-fájdalom-kesergés-beletörődés-emlékezés*

 

Döbbenet

Villámcsapás szívbe, lélekbe,

ha várható, akkor is váratlan,

vészes sújtás az életre,

út, mely eddig járatlan.

Elakad a lélegzet,

remeg a kéz, a test,

elszárad minden képzelet,

és fényeket sötétre fest.

 

Fájdalom

A tudat felnyitott seb,

lassan elvérzik a lélek,

áldozat a múlás felett,

sajgó ténnyé váló élet.

Hasztalan, döfő fájdalmon

nem másít semmi kín,

egyre áradó szánalom

az itt maradók álmain.

 

Kesergés

Nincs visszaút, ha itt hagyott,

hiába könyörgés, ima,

a húsba vájó holnapok

érintése már nem lesz sima.

Könnyek jönnek, de mit se érnek,

keserű jövő elnyeli a fényt,

s a megvolt esély úgy ért véget,

hogy magával vitt hitet, reményt.

 

Beletörődés

Sóhajtássá formált napok mélyén

a hiány mindig megmarad,

a fájdalom útjának végén

a szív elmúlást már nem tagad.

Elfogadni bár nem lehet –

de tudomásul kell venni,

nem akarom, mégis elengedlek,

a szabdalt lélek nem tud mit tenni.

 

Emlékezés

Elment, de belül itt maradt,

felidézni bármikor lehet,

nem is kell hozzá akarat,

önálló az emlékezet.

A múlt megmaradt időlapján

ott a megőrző helye,

és közös emlékek alapján

újra megtelsz tőle és vele.

9 év 2 komment

Gondolatok a köszönésről (némi humorban pácolva) – folytatás!*

 

 

Néhány konkrét helyzetelemzés a köszönés szempontjából

 

—  Jóllehet sokan ismerik az általánosan elfogadott szabályokat, mégis vannak, akik inkább átmennek az utca túloldalára, csak hogy köszönni ne kelljen. Tény és való, hogy ma a legtöbb felnőtt sem köszön! Elfordul, úgy tesz, mintha nem látná a szomszédot vagy kollégát, vagy esetleg átnéz rajta, mintha ott sem lenne.

—   Mások mormognak ugyan valamit, de az is érthetetlen. A motyogás, mint a köszönés elkerülését szolgáló trükk főleg fiataloknál jellemző, ilyenkor az édesanya megrántja általában a gyermeke kezét és rászól: köszönjél! De egyszerű udvariatlanság az, ha a gyerek nem köszön, nevelési hiba vagy más okai is vannak?

      = A felnőttek példáját látva a gyermek úgy nő fel, hogy azt gondolja, nem szükséges köszönteni az ismerősöket. (Tinik között egy ál-lazaság, mormogás vagy tenyércsapás helyettesíti a köszönést és odázza el a szabályokhoz való alkalmazkodást.)

      = A másik kérdés a gyermeki gátlásosság:  sok — később jól nevelt gyerek — van zavarban pici korában, amikor rászólnak, hogy köszönjön. Számára egyébként is „néni” az érettségiző és a nagyszülői korú hölgy is. Amikor egy-egy hibát, amit úgy vét, hogy a fiatal lányt csókolomozza, vagy nénizi  le, nevetve vagy felháborodva „megtorolnak”, nos ekkor még gátlásosabbá válik!

—   A köszönés körüli bizonytalanságot növeli a ma divatos hellózó-szikázó stílus. Ezzel is összefügghet az általánosságban egyre tipikusabb az „uram”, „hölgyem”, „asszonyom”, „kisasszony” megszólítás, Külföldön a kisasszony megszólítás nem mindenhol megfelelő, például Ausztriában udvariatlanság, hiszen azt feltételezné, hogy nem sikerült férjhez mennie az illető hölgynek. Máshol fordítva, az emancipált szingli kéri ki magának az asszonyom-megszólítást, mondván, nincsen férjnél. Szóval, ezzel a szóval legyünk óvatosak. Az „uramozás” terjedő használata mellett is sok a bizonytalanság. Az illető valójában nem tudja, „meddig mehet el”, inkább felfelé helyezi a státust, nehogy a megszólítás ne legyen megfelelő. Nevetni való például a bűnügyi híradások megfogalmazása, amikor ódivatú stílusban kijelentik, hogy „az úriember megfogta az ólmosbotot és fejbe verte vele édesapját”.

—   Külön probléma a tegezés vagy magázás! A régi etikettszabály szerint a legfontosabb kritérium az udvariasság és tiszteletadás szempontjából, hogy ki milyen korú, aztán a neme, majd a státusa következik. Az idős embereknek, a nőknek, főnöknek kijár a megkülönböztetett tisztelet, az előre köszönés. Itt a magázás az alapeset, kivéve, ha a másik fél felhatalmaz a tegezésre. Ma azonban a fiatalok viselkedési szabályai lazábbak, oldottabbak, és a tegezés általánosan dívik. Ezt elősegítették az internet és az SMS küldés nyelvezete, amely általában tegeződő.

—   Sokan nem érzik a különbséget az emelkedett és tiszteletet kifejező „Ön” és az általánosabb „maga” megszólítás között sem. Valójában a „maga” udvariatlan, ha magában áll, tehát kérdésként „Ön is itt száll le” a helyénvaló. Más esetekben, általánosan használva a “maga” is elfogadható

—  A túlzott haverkodás, bizalmaskodás azonban nem helyénvaló, pl. a jópofának és haladónak vélt bizalmaskodó, mozis, kereskedői fordulatok: „haver”, „testvér”, „öreganyám”, „drága”, „öcsi” stb.

—   Hivatali közegben a legfontosabb a státus. Ott idős és hölgy egyaránt „fejet hajt” annak, aki felettük áll pozícióban!

—  A túlzott bizalmaskodás és a túlzott távolságtartás közötti átmenet az „Üdvözöllek, üdvözlöm” és a semleges „üdvözlet”. Sajátos változat az „Üdv mindenkinek!”

—  Külön elemzést igényelhetne a technika által kiváltott beszédmód és köszönő formák alakulása (internet, mobiltelefonos SMS, üzenetrögzítő).

—   A felnőtt-felnőtt viszonylatban sokszor a kiszolgáltatottság jelzésének egyik módja a fentről lefelé történő bratyizás, lekezelés, melynek egyik módja lehet a letegezés vagy a név becézése.  Sajnálatos tapasztalat, hogy az emberek státusa (hatalmi helyzete) befolyásolja, miként köszöntik, illetve szólítják meg egymást.

—   Az iskolai köszönés állapota külön tanulmányt igényelne. Sajnos az iskolákban előfordul a diákok lenézése. Miközben a diák a leggyakrabban „tanár úr/tanárnő, kérem” szavakkal fordul tanárához (bár romlik az általános helyzet itt is!), a tanárok sokszor vezetéknéven, sőt humoros névferdítésekkel, „fiam”, vagy más lekicsinylő szavakkal szólítják meg diákjaikat! Alacsonyabb korosztály esetén a diák tegezése bevett szokás — ezt a diák nem viszonozhatja és nem is áll a szájára viszonozni. Az sem ritka ma már, hogy a fiatal, pályakezdő pedagógusok tegező viszonyt alakítanak ki diákjaikkal.

A gimnáziumi évek alatt is sokszor szövődik a jó tanár-diák viszony miatt tegeződő kapcsolat. A tanár-diák viszony azonban egy kiszolgáltatott kapcsolatra épülő bizalmi helyzet, melyben a másik fél személyiségének és integritásának tiszteletben tartása alap kell legyen! A tegezés, bármennyire provokálja is belső érzékeket, nem felszólítás pimaszkodásra!

Egyetemen, a különböző korú tanárok és diákok színes korosztály-salátájában már döntés kérdése, ki hogyan tegezi vagy magázza a másik embert, így a professzort is. Az alapszabály az volt és az is maradt, hogy letegezni valakit engedély nélkül nem illik. A tegezést mindig a nő ajánlja fel a férfinak és az idősebb a fiatalabbnak — ettől eltérni súlyos vétség a viselkedéskultúrában. A fiatalok között a legáltalánosabb az első találkozáskor is az azonnali köszönés.

—   Meg kell említeni a köszönés és a köszönés fogadás (visszaköszönés) állapotát. Sajnos, nincs itt sem minden rendben. Köszönni illik, előre köszön általában a férfi a nőnek, a fiatal az öregebbnek, a beosztott a vezetőnek, de annak is, aki valakit megszólít, vagy aki megérkezik, belép valahová. De a köszönést fogadni, viszonozni kell — ez ugyancsak erős szabály!  Hasonló udvariassági fokozattal és — ha nincs ellen kifogásunk — hasonló módon. Napjainkban azonban e területen is sok a gond. A boltokban, hivatalokban, számos gyakori szituációban sokszor nem köszönnek vissza. Érdekes, hogy az internetes fórumozásban, e-mailokban sokan köszönnek, sokan nem, nincs általános szabály.  A lakótelepi „nagy házakban” esetleges a köszönés pl. a lifteknél. Akik látásból ismerik egymást, ott sem általános a másik köszöntése.

—  A köszöntés formája változhat (változik) napszakok szerint is. Jó reggelt — jó napot — jó estét — jó éjszakát mondhatjuk, de ez is egyre inkább hátrább szorul. Egyrészt azért, mert a „modernizált”, a rövidebb, csattanósabb formák egyre jobban uralják a közbeszédet (szia, csaó, bye, hello), másrészt a verbális köszönést helyettesíti, vagy kiegészíti a mozdulatos köszönés (tenyerek, öklök, ujjak összeütése, felemelt kar). Megjegyzendő, hogy a mozdulattal egybekötött köszönés (pl. a kézcsók, a kalapemelés) ma már ritkán alkalmazott. A kézcsók — ha előfordul — nem köszönésre, inkább köszöntésre szolgál alkalmakkor (születésnap, esküvő, stb). A kézfogás gyakrabb, de inkább a férfiak között, a puszival köszönés inkább a nőknél, de egyre gyakrabban a férfiak között is dívik.

Befejezésül egy rövid statisztika. Felmérések szerint ma az emberek 55 % — rendszeresen, 32 %-a csak alkalmilag  köszön. Az alkalmi köszönők több mint fele fiatal, ők nem köszönnek az idősebbeknek, de köszönnek saját korosztályukhoz tartozóknak. A rendszeresen köszönők 60%-a előre köszön, 22 % egyszerre köszön a másik féllel, 18 %-a tulajdonképpen csak „visszaköszön”.

Kedves Olvasó! Köszönöm, hogy elolvasták (elolvastátok) ezt a kis meditációt és köszönöm a figyelmet (figyelmeteket).

Elköszönésként derűs napot kívánok minden olvasónak.

 

Forrásanyag: többféle könyv, internetes információ.

9 év 4 komment

Gondolatok a köszönésről (némi humorban pácolva).*

 

 

Jó napot kívánok, szívélyes üdvözlet mindenkinek, aki benézett. Örömmel köszöntöm a kedves Olvasókat, jó olvasást kívánok. Vágjunk bele!

O tempora, o mores — szóval „micsoda idők, micsoda erkölcsök!”   Változik a világ és változik a viselkedéskultúra is. Sok száz évvel ezelőtti etikett normák ma idejétmúltak, és bizony az ötven évvel ezelőtti viselkedési szabályok sem állnak meg. Ami régebben illetlenség volt, az ma vicces, vagy jópofa, ami régen alap volt, az ma öreges maradiság. A problémát nem az jelenti, hogy a régebbi tekintélyelvűséget felválthatja egy barátságosabb és közvetlenebb stílus, hanem az, ha nem tudjuk, mikor, milyen helyzetben, hogyan kell viselkednünk. Az általános illemtani, etikettbeli ismeretek ma igencsak szegényesek és bizonytalanok. A szabályok elvetése, vagy nem ismerete esetén ott is otrombák lehetünk, ahol nem akartunk, megbukunk a viselkedéstanból, miközben csupa jóindulat van bennünk.

Mielőtt belemélyedünk a téma némi részletezésébe, tisztázzuk először a fogalmakat.

Az ÉSZ szerint (itt nem az értelmi képességre, azaz az agy minőségére utalok, hanem az Értelmező Szótárra) a „köszönés” és származékai többértelmű szavak.

KÖSZÖNÉS: az a cselekvés, hogy valaki köszön valakinek.

KÖSZÖN: többértelmű szó.

    — Hálát kifejezni valamiért („Köszönöm a szívességét!”)

    — Valaminek a nyugtázása. („Kérsz sört? Köszönöm, nem!)

    — Ironikus, gúnyos reagálás („Köszönöm az ilyen segítséget!”)

    — Jogos hála elismerése („Sokat köszönhetek neki!”)

    — Kérdés hangsúlyozására („Minek köszönhetem a szerencsét?”)

    — Ha szóval hangzik el, vagy ha pl. bólintással jelzett („Odaköszön valakinek!”)

KÖSZÖNET: szintén többértelmű szó.

    —  Hála kifejezése. („Köszönetet mond valamiért.”)

    —  Udvarias szófordulatként. („Köszönettel nyugtázom.”)

    —  Gúnyosan, ironikusan. („Nincs benne (sok) köszönet.”)

    —  Valaminek a megköszönése szóban, vagy írásban. („Köszönetemet nyilvánítom.”)

KÖSZÖNŐ:

    — Személyek közötti viszony, akik köszönni szoktak egymásnak. („Köszönőviszony.”)

    — A vevőket, látogatókat fogadó alkalmazott, feladata az üdvözlés. („Köszönőember”)

    — Írásban kifejezett köszönetnyilvánítás. („Köszönőlevél”)

 

A köszönés a viselkedéskultúra része. Ezt különböző kutatásokkal is igyekeznek tudatosítani.

A köszönéssel kapcsolatos két fő nézet:

     —  egyik a köszönéspártiaké, akik szerint köszönni kell, mert ez a jó emberi kapcsolatok egyik alapkérdése. A pártolók évszázados hagyományokra alapoznak.

     —  a másik a köszönést ellenzőké, akik általában feleslegesnek tartják  a köszönést, szerintük ezt csak bizonyos viszonylatokban, bizonyos alkalmakkor kell alkalmazni. Ők a modern kornak megfelelő új elméleteket gyártanak.

Nincs mód a nézetek részletes ismertetésére, ezért inkább néhány komolytalan, vicces magyarázatot idézek ide:

Hogyan érvelnek a köszönésellenzők? 

 

—  A köszönés bonyolult folyamat: szemkontaktus, száj kinyit, levegő kiprésel, artikulálás, hangképzés stb. — ez rengeteg fáradtság és energia, különösen hideg időben, mikor a kipréselt levegővel rengeteg hőt is leadunk, feleslegesen.  Ezzel kockáztatjuk, hogy a nagyobb hideg levegő szükséglet miatt torokgyulladást kapjunk, berekedjünk és egy esetleges vészhelyzetben ne tudjunk segítségért kiabálni.

—  Indokolt tartózkodni a felesleges mozdulatoktól is, mint pl. integetés, fejbiccentés, kalap megemelés, pukedlizés, továbbá attól, hogy ránézünk a másikra oly módon, amely a fej, vagy akár csak a szem legkisebb normálistól való elmozdítását igényelné, és egyéb hasonlóan elavult üdvözlési gesztikulációktól.  Kutatók kimutatták, hogy ha ezeket a felesleges izommunkát igénylő mozgásokat elhagyja egy ember,  10000 év, 3 hónap, 21 nap, 2 óra, 43 perc és 4 másodperc alatt pontosan annyi energiát takaríthat meg, amely egy nagyobb csésze (pontosan 3,54dl) kávé felmelegítéséhez szükséges (instant kávé esetén +0,34dl), amely energiára szükségünk lehet a közelgő jégkorszakban. Vagy van, aki hideg kávét szeretne inni akkor?

—  De a legbugyutább magyarázat ez: azért nem köszönök, mert a másik sem fog köszönni!

 

Hogyan érvelnek a köszönéspártiak?

 

—  Ha nem köszönünk, azt ismerjük be, hogy nincs viselkedéskultúránk, vagyis nem tartjuk be az ide illő írott és íratlan szabályokat. Mi lenne pl. ha annyian nem tartanák be a KRESZ-t, ahányan nem tartják be az illemszabályokat, vagyis nem köszönnek? Karambolok sorozata és nem élelmes, ügyes sofőrök lennénk, hanem hullák.  Vagyis átvitt értelemben a nem köszönés halálos veszély…

—  Ha nem köszönünk, akkor édesanyánk ellen követünk el súlyos vétket. Mert mit mond az, aki megorrol a köszönés elmaradása miatt? „Köszönni sem tanított meg anyád?”

 

A köszönés formája is fontos

 

A köszönés, mint cselekvés mellett fontos annak megnyilvánulása, vagyis a köszönés formája. Ha valamiben van zavar, akkor ebben biztosan van.

Képtelenség a ma használatos köszönési módokat, a köszönés szókincsét összegyűjteni, de néhány példa:

— A hagyományos „szervusz” mai változatai: szeva — szevasz — szia — szerbusz — szerusz — szervusz — szeasz — szasz,

Ezen belül további „viccelődő” változatok is használatosak: szervókormány; szevasz tavasz; szevasz tavasz itt a nyár; szasz-pasz (a slussz-passz mintájára)

—  A „szia” formának sok módosulása is ismeretes: szi; szia-bia; szia-kati”; szia-mia; szia-miáú; sziszi; sziasztok-helló; szíjad; szióka; szijóka; szióka-mióka; szió-mió; sziasz;

—  A „csókolom” variációi: csá, csocsi, csocsicsók, csó, csocsó, csók, csók és könny, csóki, csóki-móki, csókoljam, csókos álmokat, csóközön, csókdolom, csókdosom, csókálom, csócsálom, kolom

 —  Az idegen nyelvek hatása a mai magyar szókincsre szinte mindenütt jelen van:  Agyő; Adios; Hello;

 Vicces változatok:  Öt veder szén (az Auf Wiedersehn német szó kifacsarása), Szerbia (a szerbusz torzítása), Dosz-visz (a doszvidanyije orosz szóból), guten tágas (Guten Tag német köszönésből), guten morgós (a Guten Morgenből) drásztye (a zdrasztvujtye orosz szóból), Good day és Bye-bye az angolból.

— Találhatók olyan köszönésfélék, amelyeknek valójában nincs is értelme pl. jakimaki, jumakli

—  Sokan elharapják a köszönéseket szinte egyetlen hangra redukálva magát a szót: viszontlátásra helyett ’szlát..! ‘látás..!, Jó napot kívánok helyett ‘vánok..! ‘(na)pot…!

—  Néhány extrém példa: heló, csövi, csőőő; csőváz, csőváz és kurblisemelő, yo, re, rerere, mipálya?, miastájsz, miakotta, miatéma, sziamia, szejasz,  csumpi, csumpusz, csocskó, csocskóka, csók a családnak, helósziaszevasz, helómi, tengermély tiszteletem, üdvözletem, jórge’t k’ánok (kiejtés fontos), pálinkás jóreggelt(et), és a kedvencem: mit főzöl? (what’s cookin’?), szia hegedű-sziasz tok, minden jót belétek és belém is (tv műsorvezető mondta)

 

 A köszönés formája változik kortól, szakmától, foglalkozástól és sok mástól függően. Itt is sok viccesebb szólás található.

           Hogyan köszön például

            — a szemész?                               —  Viszont látásra.

            — az orr-fül-gégész?                    —  Viszont hallásra

            — a nőgyógyász?                           —  Majd benézek

            — a sebész?                                   —  Kezét csonkolom (jujj)

            — képviselő a parlamentben?       —  Legyen Ön is milliomos!

            — az alperes a felperesnek?         —  Viszont belátásra

            — a szótakarékos?                         — ’reggelt

            — a toleráns?                                 —  Melegnapot

            — az etióp                                     —  Mi szél hozott?

 

 

(Folytatása következik)

Bonifert Ádám - Panteon még nincsenek barátai.
Túlvilágon továbbélő szerzőink...