Természet

  Annyi céltalan reggel után érkeztél, a megálmodhatatlanon túlról, jött veled a hideg nyár és a forró tél, s minden más, mi belőled bennem kóborol. Volt, hogy lüktetett és lerombolt, vérembe osont, majd ellenem szónokolt a csend… A horizontra viharfellegek [… Tovább]

meleg színekkel búcsúzik a nyár tó vize csendes, ringat kék eget selyemfonálon billeg egy bogár harsány élet, vidámság, ég veled bennem is halkulnak a szavak, leülepszik, tisztul sok érzelem hű barát, család, mi fontos marad csalódás ellen legjobb védelem már [… Tovább]

Beállt az ősz                           Koosán Ildikó   Mondhatnám úgy is, bedőlt a nyár, ablakpárkányra ül a napsugár tollászkodni, látom, az eresz alatt néhány csipkézett árnyékfolt matat, eljött az idő, cserépbe szedem a muskátlikat.   Itt-ott sárgászöld hullongó levél, kései [… Tovább]

Válasz              Koosán Ildikó   Október lépked az utakon, színekbe bújnak a kertek, elnyílott virág, levélalom, múlnak a nyári szerelmek.   Rejtett tájakon kalandozok, arany-bronz szelek járnak, s lám, mégis levelet kapok,   újdonsült jelét a vágynak.     október [… Tovább]

Bánat Fölöttünk szürke óceán fagyott hullámai, a láthatár kéken dereng valahol még a nyár mereng, magabiztos végcél fele, madárrajok húznak délre, Ők már tudják, bizton tudják, elvásott a nyár melege, kísértenek üvegszemmel, haldoklón a házsorok, lomb fosztotta vékony ágon hűvös [… Tovább]

De az is lehet                          Koosán Ildikó   Nem voltam akkor ott, döntöttem, nem is akartam menni, féltem, meglátod szememben egészen másféle fény lobog mint ahogy várnád, de az is lehet, mégsem várt rám senki, csupán a nyári éj [… Tovább]

HEGYŐRIZŐ Óvjad, mint egy ritka kincset, ide testált hegyeinket, s vigyázd, mint a jövőd sorsát, nagy a család, szűk az ország. BAKONY Bár csak felnőttként szívhattam belőle, a falunkig is elért levegője, le-, földombult, de különleges nem volt, a fák [… Tovább]

A figyelem már nem a fegyelem, s nem öregedik a világ velem, az összes régi, vásott alkalom, már nem izgatja testi parlagom. Meglassultam. Ma sem várok csodát: Fölemberesedtek az unokák. A természet még régi képet ölt, a tavaszt szájon csókolja [… Tovább]

ha lehet ott hagylak aztán kiderült másra kellek te nem láttad hogy dől még ide is alig élő néma hallgatag ikea-bimbót tettél elé csak nekem mondtad mi oszlik ott addig huhogta parancsod kóróvá sorvadt torkod míg nyálammá váltál zöldnek nevezted [… Tovább]

Megmagyarázhatatlan Koosán Ildikó ez már a nyár berobbanó képe, vén tuják selyemfénye, ágcsücskön virág, citromsárga, nyárfaág tört-fehér kéregruhája, s a magány cigarettafüst karikái örvénylenek, ragadnak megmagyarázhatatlan erővel egy tűlevelű avarral borított tájra, oda, ahol déli verőfényben balzsamot lehel az erdő; [… Tovább]

Mint régi nyarak fái közt a szél, úgy suhan el az élet   a táj rajzasztalán zöldek, sárgák, kékek vakui villannak   s mi visszahívjuk olykor a pillanatok édes virágillatát Legutóbb szerkesztette 2019.10.29. @ 10:05 – Adminguru

Minden év nyarán elképzelem, esti séták, beszélgetés, ami nincs. Gondolkodom, talán azt sem kellene, mondd: Lehetne egyszer, közelebbi képeket fújna felém az a szél? Nem változna már semmi… Csak gondolnám itt vagy tán’ Bolond ötletek kavarognak, itt-ott. Forró a levegő, [… Tovább]

Nyári fotók              Koosán Ildikó  Tombol a nyár, alig van árnyék, csend feszül az elpilledt világra, nyaral a többség, kihalt a város. Mit tehetnék e fülledt délutánba’?   Fotókkal igyekszem visszatalálni  egy réges-régi debreceni nyárba…                          *   „Nézd, [… Tovább]