Vers

– fűfestő –

Éjszaka megint itt járt a fűfestő, reggelre bocitarkás lett a gyep. Nem sikerült meglesnem, halkan dolgozik – fel nem ébredek. Nagyobb területen alkotott, mint tegnap éjjel, akkor még csak ímmel-ámmal pingált, de persze újra a fák ágain ugrált. Szinte minden [… Tovább]

Vers

Őszi haikuk

Őszi haikuk                     Koosán Ildikó    vértócsába fúl az ég bevérző kékje ha alkonyodik   lombtalan fák közt egyre messzebbre lát a merész tekintet   aki szeretné látványát élvezni még érzi a halált   az idő teste [… Tovább]

Vers

Őszi csend

Lusta, lomha már az árnyék, nyújtózik az udvaron, őszi napfény égajándék- szétfolyik a házfalon. Gyöngyházfényű pókvitorlát hintáztat a kajla szél, elérve a templomtornyát- őszt harangoz, s útra kél. Aranyhajú fűzfaágat némán ringat, nézd a tó, nádra száradt már a bánat, [… Tovább]

Vers

Torpanat

  Annyi céltalan reggel után érkeztél, a megálmodhatatlanon túlról, jött veled a hideg nyár és a forró tél, s minden más, mi belőled bennem kóborol. Volt, hogy lüktetett és lerombolt, vérembe osont, majd ellenem szónokolt a csend… A horizontra viharfellegek [… Tovább]

Vers

Őszi haikuk

szél gyűrte felhők palástja lóg az égről sírdogál az ősz x gyengülő fények fakó levélre hullnak késő üzenet x indián nyarak emlékét felidézi úszó ökörnyál x ködös hajnalok fátylaiba burkoltan közelít az ősz x rőtarany fények lobbannak rózsa szirmán utolsó [… Tovább]

Vers

Nyárvég

meleg színekkel búcsúzik a nyár tó vize csendes, ringat kék eget selyemfonálon billeg egy bogár harsány élet, vidámság, ég veled bennem is halkulnak a szavak, leülepszik, tisztul sok érzelem hű barát, család, mi fontos marad csalódás ellen legjobb védelem már [… Tovább]

Vers

átkozott szerelem

egy világháború dúl bennem sárkányok bombát szórnak s lángol, pusztul a házak alja vörös fénytől haldokló falak a tűz az összeset akarja menekülne az ember az átkozott szerelemtől ettől a felemésztő vörös fénytől de nem tud égek, csendben ordítva égek [… Tovább]

Vers

Biborszín

Bíborszínű pillangókon lépkedek. Arcomon álom Megkaptam minden vágyam, amit elérhetek. Kifolyik a számon a méz Fülemből szavak csorganak, illatuk autószagos fenyő Hitehagyott hosszú csöcsű kóbor kutya lelkemet Kajánul kacagva lóbálja a lenge nyári szellő. Hová bújhatnék én a koldus, aki [… Tovább]

Vers

Beállt az ősz

Beállt az ősz                           Koosán Ildikó   Mondhatnám úgy is, bedőlt a nyár, ablakpárkányra ül a napsugár tollászkodni, látom, az eresz alatt néhány csipkézett árnyékfolt matat, eljött az idő, cserépbe szedem a muskátlikat.   Itt-ott sárgászöld hullongó levél, kései [… Tovább]

Vers

Válasz

Válasz              Koosán Ildikó   Október lépked az utakon, színekbe bújnak a kertek, elnyílott virág, levélalom, múlnak a nyári szerelmek.   Rejtett tájakon kalandozok, arany-bronz szelek járnak, s lám, mégis levelet kapok,   újdonsült jelét a vágynak.     október [… Tovább]

Vers

őszi varázslat

  Kép: Filó Ida Talán ma összeforrhatna az éjjel és a nappal, egyetlen őszi varázslattal. Oly szívesen bűvölnék mindenkinek színeket, tartós legyen a hangulat, ahogy én is élem. Ragyogó arany- pillanatok, rőtszín levelek felett enyhe szellő hoz, visz üzenetet… Majd [… Tovább]

Vers

Bánat

Bánat Fölöttünk szürke óceán fagyott hullámai, a láthatár kéken dereng valahol még a nyár mereng, magabiztos végcél fele, madárrajok húznak délre, Ők már tudják, bizton tudják, elvásott a nyár melege, kísértenek üvegszemmel, haldoklón a házsorok, lomb fosztotta vékony ágon hűvös [… Tovább]

Vers

őszi gondolat

kevés a remény sorvadó tagok hiába ősz és hűvösebb idő nem segít ima Isten nem figyel kit érdekel ha eggyel több halott Legutóbb szerkesztette 2019.10.29. @ 11:56 – Szilágyi Erzsébet

Vers

– lényegretörős –

  Hajnalban hűvös volt. A kert közepén tanyázó diófa is szokatlanul állt. Az ajtófélfától figyeltem hogyan imbolyog a törzse, s kócolja össze szél a lombruhát. Különös ősz… Megmagyarázhatatlanul másabb az összes többinél, amit eddig látni engedett az Isten. Mintha kábult [… Tovább]

Vers

Mi a vers

A vers fiatal folyó mint tájon fekvő kígyó arccal felfelé néz titkoktól zavaros mély lágy parton fekvő néha mezőt elnyelő mint a tudás vékony patak duzzadás vagy szublimáló szerelem levegőtől vagy hiányától terem szótag patakok kemény vagy puha adagok könnyszárító [… Tovább]

Vers

De az is lehet

De az is lehet                          Koosán Ildikó   Nem voltam akkor ott, döntöttem, nem is akartam menni, féltem, meglátod szememben egészen másféle fény lobog mint ahogy várnád, de az is lehet, mégsem várt rám senki, csupán a nyári éj [… Tovább]

Vers

Hegyeink

HEGYŐRIZŐ Óvjad, mint egy ritka kincset, ide testált hegyeinket, s vigyázd, mint a jövőd sorsát, nagy a család, szűk az ország. BAKONY Bár csak felnőttként szívhattam belőle, a falunkig is elért levegője, le-, földombult, de különleges nem volt, a fák [… Tovább]

Vers

LASSÚDOLÓ

A figyelem már nem a fegyelem, s nem öregedik a világ velem, az összes régi, vásott alkalom, már nem izgatja testi parlagom. Meglassultam. Ma sem várok csodát: Fölemberesedtek az unokák. A természet még régi képet ölt, a tavaszt szájon csókolja [… Tovább]

Vers

Madonna

ha lehet ott hagylak aztán kiderült másra kellek te nem láttad hogy dől még ide is alig élő néma hallgatag ikea-bimbót tettél elé csak nekem mondtad mi oszlik ott addig huhogta parancsod kóróvá sorvadt torkod míg nyálammá váltál zöldnek nevezted [… Tovább]

Vers

Megmagyarázhatatlan

Megmagyarázhatatlan Koosán Ildikó ez már a nyár berobbanó képe, vén tuják selyemfénye, ágcsücskön virág, citromsárga, nyárfaág tört-fehér kéregruhája, s a magány cigarettafüst karikái örvénylenek, ragadnak megmagyarázhatatlan erővel egy tűlevelű avarral borított tájra, oda, ahol déli verőfényben balzsamot lehel az erdő; [… Tovább]

Vers

– ittHonom –

  Éppen annyit engedett Isten látnom a világból, hogy ne akarjak más hazát magamnak – ne akarjak elszegődni messze, itt maradjak meg ma jó magyarnak. Legyek attól az, hogy jó embernek tudjam önmagam, s mindazokat, akik éppen körbevesznek, mert így [… Tovább]

Vers

Pársoros emlék / Málta/

Pársoros emlék /Málta/ Koosán Ildikó Önfeledt rácsodálkozás ez tengerparti magányban távol a zajtól, rohanástól, múlttal, jövővel teli tudattal, örömmel vegyes félelemmel a valóság és képzelet együttesében létező külön világra. Évszázadokat megérő építmények, templomok, katedrálisok, művészi alkotások, akár márványból faragott, akár [… Tovább]

Vers

A tavaszi tisztás

Elviselni a tavasz báját Bezárt tudaton át Át felbontott vonatsíneken s ha zsenge ibolyák közt elcsúszol velem egy percre akkor elfordul az ég a fák árnyát ránk borítaná szemedben a tenger elcsitulna – de csak egy percre s robbanó tudatom [… Tovább]

Vers

Suhanás

Mint régi nyarak fái közt a szél, úgy suhan el az élet   a táj rajzasztalán zöldek, sárgák, kékek vakui villannak   s mi visszahívjuk olykor a pillanatok édes virágillatát Legutóbb szerkesztette 2019.10.29. @ 10:05 – Adminguru

Vers

égeti a nap…

Minden év nyarán elképzelem, esti séták, beszélgetés, ami nincs. Gondolkodom, talán azt sem kellene, mondd: Lehetne egyszer, közelebbi képeket fújna felém az a szél? Nem változna már semmi… Csak gondolnám itt vagy tán’ Bolond ötletek kavarognak, itt-ott. Forró a levegő, [… Tovább]

Vers

Orientális

dalolni volna jó lélekteli változás-e ha tiszta egyensúlyban ringat az ég belelátok a felhőkbe és tenger alá kitörlöm-e harmadik szemem sebes folyású virágait vagy egyszerűsödés elengedései a szerelemé Legutóbb szerkesztette 2019.10.29. @ 10:12 – Marthi Anna

Vers

Hőkatlanban

Hőkatlanban    Koosán Ildikó   E felfűtött katlan-délutánban minden árnyék gazdátlan öleb, töpörödik testetlen magányban, kihalástól vajh’ ki  védi meg?   Esőre vágyom rendületlen, zárt redőnynél fényre szomjazok, gonosz a nyár, azt is észrevettem tíz bimbóból mind a tíz halott. [… Tovább]

Vers

Nyári fotók

Nyári fotók              Koosán Ildikó  Tombol a nyár, alig van árnyék, csend feszül az elpilledt világra, nyaral a többség, kihalt a város. Mit tehetnék e fülledt délutánba’?   Fotókkal igyekszem visszatalálni  egy réges-régi debreceni nyárba…                          *   „Nézd, [… Tovább]

Vers

A csütörtök

El kellett volna veszítenem e napot, hogy élve maradj… Meg kellett volna tartanom az összes többit, mert rád hasonlítottak. Nem lett volna szabad elveszítenem a szerdát, mert így közöttünk a valóság és a semmi mezején, ahol a képzelet is szélként [… Tovább]