Természet

A kínai alkímiai analógia szerint a természet nagy laboratóriumában az égi szelek által fújtatott föld az átalakuló anyag. azonban ezen jóval túllépve a mindenség ábrázolása, ahogy a természet része a változó világ és vele a változtató események sora. A képek sora főleg a versekben kimeríthetetlen, megújuló és szinte ismételhetetlen, mint ahogy minden egyedi, a természet éppen élő, vagy elmúló részeinek sokasága. A természet állapota mindig a főhős, vagy a költői én állapotát tükrözi és visszatérő motívuma a szél. A II. Világháború utáni magyar történelemben az ún. „fényes szelek” nemzedéke elnevezés is egy új korszak lendületének, ígéretének reményét fejezte ki.
(Petőfi Sándor: Mint felhők a nyári égen; Ady Endre: A magyar Ugaron; Kosztolányi Dezső: Szellők zenéje;)