Időtlen időkig Nem hasonlítunk, senkit senkihez. Szeretjük a pultost, aki mindent megvizez. Lassan elkopik, minden élvezet, vitorlák vagyunk, a szél vezet át, a csendes folyómedreken, tomboló ár után, bennünk nyugodt rend terem. S mint üvegbúrákban a lepergő homok, mások által [… Tovább]
Szelíd szavakon lovagol,szemrebbenése ostor,keze, táncol a testemen,ajka húsomba kóstol. Esténként megöl, eltemet, hogy reggel újra kiásson, feléleszt, s vágyva olvassa, vérrel írt, szent vallomásom.
Bennem vágyak dőltek össze,úgy épültek újabb templomok,padlásaim a magány kisöpörte,a világba szórt szét minden lim-lomot.Rőt ujjaival simított az isten,lelombozódtam, mint őszi fák,ma már őszintén irigylem,ki égig üvöltheti minden bánatát.Kezemben tartok, egy maréknyi görcsöt,elengedném, de értsd meg nem lehet,kapaszkodom, s [… Tovább]
Fogyáscsíkjait a nap percekre váltja. Soványodik az idő. Csonkított fatörzseket takar a moha. Most itt vagyok. Az erdőben, Isten poroszkáló vadlova. Nyakamban hám, számban zabla, nyergemben nincs, ki megmaradna. Hogy is maradna, ha nyergem sincsen, s nincs már [… Tovább]
Tekintetem testeden cikázik. Mozdulataidat még nem ismerem. Az utcafrontról, lassan eljutunk a házig, mit eddig néztem, magamba ölelem. Jó volna most is olvasni szemedben, bőröd lágy selymét érezni ujjamon, hozzád bújni lenne minden percben kedvem, míg mosolyod szellőként [… Tovább]
Ölelésedben halni meg, majd születni újra. Öledben felsikítani, ahogy kibújva felsír, az újszülött. Ölelésemben éledj, szülessen vágy, nőjjön, ahogy magról nőnek, és érnek lassan égig a fák. Ölelésünkben minden, igen úgy hiszem, minden apró örömünk benne él. Alagútnyi [… Tovább]
Nem vagyok feszült semmilyen kereszten, nincs tucatnyi hívem az utolsó vacsorán, lassan eltűnik mindaz, mit szerettem, későn fekszem és úgy kelek korán. Mint baráti szó, úgy fogy a fog a számban, hajam és bőröm egyaránt kopik, megtűrt [… Tovább]
billegek előre hátra gyermeknek képzelem magam fakardos világbátra hintalovon boldogan köröttem felnőtthangok zúgnak én sikítva kacagok a világot még nem látom rútnak egyforma szépek a kicsik és nagyok billegek előre hátra mesékbe képzelem magam szemem lehunyva hátha az [… Tovább]
Meghalok benned, s te porrá törsz bennem. Savként marjuk egymást, egyazon mederben. Vadhúsok nőnek. Fájó, duzzadt, semmivé váló rügyek. Nem lesznek érintések. Nem lesznek vágyak. Csak sértések, vádak, ténytelen ügyek. Nem lesz már te, s nem lesz az [… Tovább]
Szivárványt kergettem, meg szószeretőket. Napfényt húztam eső alá tetőnek. Kerültem minden apró kelepcét, csak néztem, nem fogtam meg a tarka lepkét. Lyukakat fúrtam vizes homokba, házat építettem régi várromokra. Szemem most száraz, ábrándokat kerget. Felnőttet játszik a bent fuldokló [… Tovább]
