jaj, szemem, mióta siratlak; de mikor jobban láttam még – akkor is pontatlan – magamat mindig beleláttam, s nem jött az együttérzés, ahogy kellett volna – Kafka falusi orvosa: odafekv?, betegség-átvev?; mert hányszor haltam volna, és teremteni nem tudok – [… Tovább]
Mióta ismerlek, már nem vagyok egyedül, mióta ismerlek, gond nem marad, menekül. Mióta ismerlek, megváltozott a világ, mióta ismerlek, tudom mi az, Jóbarát. Mióta ismerlek, híven ?rzöd titkaim, hogyha kell, vigasztalsz, letörlöd a könnyeim. Mióta ismerlek, csinálunk sok [… Tovább]
Czeglédi Zoltán fotográfiájához “Nem szólhatok… Egyetlen szót sem…Ellened. Egy vagyok az Éggel… és Egy vagyok… Veled.” Látta, földi bírája ártani nem akar, s tudta, a hitetlen tömeg vért kíván… hamar. “Tudom, látnok vagy, Pilátus… Nem bűn, hogy [… Tovább]
mert minden csak tánc körötted, mozdulatok sora, van hogy perg? a ritmus, s néha padlóra ül veled, ki nézi, tán beleszédül, nem is érti meg, de ki véled táncol, kivel a fókuszpont közös, ?t nem szédíti a kép a [… Tovább]
Akkoriban szociális ebédre voltam jogosult, amihez helyben fogyasztva, vagy elvitelre lehetett hozzájutni. A vendégl? mai szóval kett? az egyben funkciót töltött be; az egyetlen teremben pár kockás abrosszal letakart asztal jelezte az éttermi funkciót, néhány p?re asztal pedig a [… Tovább]
A Petrovics-Petőfin is gondolkodunk, de ehhez sarkalatos törvényt kell hozni az alkotmányozó nemzetgyűlésnek.* Karcag City, Hunnia fővárosa — kétezer tizennyolc óta —, nagyvárosi nyüzsgéssel ébred. Különös feszültség vibrál a levegőben. Az óriási, nemzetközi repülőtérre percenként szállnak le a Zemplénből, [… Tovább]
HOLNAP JÖN A MIKULÁS Akkoriban szociális ebédre voltam jogosult, amihez helyben fogyasztva, vagy elvitelre lehetett hozzájutni. A vendégl? mai szóval kett? az egyben funkciót töltött be; az egyetlen teremben pár kockás abrosszal letakart asztal jelezte az éttermi [… Tovább]
Eötvös Gábor (1921- 2002) A manézs sötét, megfojtja a csend.Hol lehet, ki az arcokra mosolyt csent?Halk kattanás, és a fénykör felvilágolapró fényszigetként a cirkuszvilágból. A körbe botorkál középen valahol,hófehér arccal a vén bohóc: meghajol.Apró hegedűt vesz elő kabátját széttárva,hangszerén az [… Tovább]
Azt hiszem, megint “rétegműsort” szolgáltatok. Már az előzőre is kevés kommentet kaptam. 🙁 Ezt már azért mégis végigcsinálom, két olvasót se hagyhatok cserben! Meg aztán érdekel, hogy mi sül ki belőle! 🙂 * Hetedik fejezet Kisfőnök természetesen tökéletesen indította [… Tovább]
utolsó utam majd hozzád vezet,ígérem utána csended leszek,a csended leszek – a kék könnyekfényében árnyékként létezek
1. Mintha mindig kabát után nyúlnék, mintha mindig záróra lenne. Hideg, novemberi es? hullik kátyúkba, bombatölcsérekbe. Dajkaszót kerestem, káromkodást, egy éhesebb szájat a számnak. Borogatást a betonra, arcot az idegösszeroppanásnak. Én mindig egy akartam lenni, hinni [… Tovább]
Szomjazó vagyok szavakra, szemre, csókról álmodó cemende, kezek er?sét kívánó erejüket gyengíteni akaró szomj vagyok, maga a megtestesült szárazság, mi gyenge es?ért suttog és kiált, szó vagyok, halkan elhaló, koldus egy korty, egy korty szó?! Kérlek, álomhozó, borittas mámorító ölbe [… Tovább]
enyém az utolsó szó,mondod rá: jó;hogy ne sérts,igazat adsz nekem,mégis mást teszel.régi játék, megszokninem lehet. királynővéemelsz, s rabszolgátnevelsz. menekülnék.hallgatok, míg bírom – közömbös vagyok.üvöltök, hogy elég –értetlen vagyok.váratlan dördül az ég –belém kapaszkodsz,mint anyja szoknyájábaa gyermek, s én hülyénboldog vagyok.
Megszállottság csöndje benne, szólhatna, hogy ne menjek el, hagyja mégis, el is megyek, soha többé vissza már nem; Mégis valami csak marad, emlékek a szegre akadt múltidéz?s jövend?re, amikor ürességtölt?, fehér vásznunkon lecsorgó lesz addigra minden festék, ágyunk alatt a [… Tovább]
Nyirkos es? fátyolán át Kopott ég, seszín? nappal, Unott egykedv?séggel Ködalak j? ny?tt kalapban. Málló vakolattól foszló fal. Léptei tompa hangját zengi, Macskaköves utcasarkon Már e hang is elfelejti. Sötét kapu homályában Füstté válva t?nik el, A krákogó köhécselésre Nyikorgó utca-lámpa felel. Hirtelen szakad le az este, Mégsem csillagos az [… Tovább]
Péter Erikának, szeretettel! Európa egyik metropoliszában… Nem a lakhelyem, csak dolgom van itt néha. Budapest vagy Bécs egyre megy, ha az ember nem mint turista szemlélődik, hanem az ügyeit intézi. Ilyenkor mindig napijegyet váltok a tömegközlekedési eszközökre, ez [… Tovább]
Egysoros Lazíts, és menj mélyebbre!
Atyánk csillaghit szerint küldi Menny-Ég ostorát, hegy indul rá s tengerár embertelen koron át. Sziget süllyed, kontinenst szab át hat dimenzió, pápa ellen pápa tör s vele inkvizíció. Hamis, ravasz perekből villám űzhet csak homályt… Feszítsenek bárhogy [… Tovább]
Nonkonformista, Értük és helyettük, Engedélykérés címmel novellás kötetek, és a Megtisztult ablakok című regény 2012-ben, pályázat révén jelent meg a Nonkonformista című kötet. Id. Boér Péter Pál: Nonkonformista Előszó: Boér Péter Pál vadonatúj [… Tovább]
képzelt emlék a jövőből Holdsarló hajlik fölém temetőkert küszöbén, avar zörren, őszi szél fonja arcom – csókja dér. Platánfa hív, kőszobor mozdulna – mély csend honol. Visz a jártányi erő, bot koppan s a lakkcipő. Csillog a rög – [… Tovább]
Felh?s, ködös napok járnak,sajnos vége lett a nyárnak.Árokparton fagyok ülnek,tücskök már nem heged?lnek,langy napokról álmodozvalombját hullatja a bodza. Avarsz?nyeg fed már mindent,angyal lesi föntr?l: itt lentszürkébe bújt szív és lélek,az emberek attól félneksosem lesz a télnek vége– úgy vágynak a [… Tovább]
Ez nem értés kérdése, ahogy lemész lassan hídba, aki hívna, annak nem hallod a hangját, ahogy halandzsát beszél, de fordítva fordul és él, ezért jár visszafelé az id?, mint egy kibaszott óra, eltörik lassan a mutatója, az ember mutatóujja [… Tovább]
rozsdát találok szívemen csendül dobban árkában koldus bordákat zörögtet felh?dunyha álomra hajt holdpitvar az ég szemgödre csicsijja hasamon babám kialszod magad míg bennem egy mikrokozmosznyit állsz osztozva pillanat maradékán
– Ma megkeverjük egy kicsit az élethelyzetet srácok, annyi marhaság döngeti a világ minden oldalát. Összehozunk egy csapatot. A terv, a legfinomabb fogalmazásban is idiótának tűnik, de amilyen életképes, betagolódni vágyókból áll ki a világ – arclemezeitekre [… Tovább]
Annácska, talán (nyelvi) paródiának elmenne. a biztonságot felhasító labilitás szomorúságot virágzó keskeny t?levele megszúrja a h?n áhítottat mi bennem fonák a csend a jaj mutatkozó hipochonder hiány szenvedi a szót elsimítani már a valónak kell növekv? sóhajok állják az [… Tovább]
Ezt 2009. szeptemberében írtam, mikor még friss volt bennem a bosszúság. Mivel ugyanazt érzem mostanában is, gondoltam, megosztom Veletek! A képet a már régebben megírt “Intolarencia” című versem mellől importáltam. Ide is jó. Sokat gondolkodtam, hogy megírjam-e ezt [… Tovább]
Hogy folyt ki észrevétlen szöveteim közül az idő, hagyva sürgetést: most még, még utolszor, én pedig tudom, elmaradt az utolsó is, elfogyott a nap. De csitt, most álmodom. Kék lángra lobbant néptelen réteket, pillanat rian, futok… [… Tovább]
Harmincnégy éve születtem A koronázást mindig lekéstem Hercegi rangban vagyok Néha van pénzem néha kapok Kett?s érzés kerülget Se szegény se gazdag Se jó se rossz ki vagyok El?refelé mindig féltem De ha visszanézek mégis éltem Csendben [… Tovább]
Kocsmazaj tolong, alig fényben füst lebeg, üres forgószékek. Padló ragad, süket az ajtón a retesz. Mellékhelyiség, sz?k falon tátong egy koldus rajz, rozsdálva csepeg a csap. Kezem mosom, mosolyom most sebtapasz. Léptek, kérd? szó, – iszol velem valamit, – persze, [… Tovább]
* Ránézett az órájára. — Mi a fene, már fél öt van? Nehezen tudott hozzászokni a téli időszámításhoz. Főleg a már délután kezdődő sötétedéshez. A faluban magának való embernek tartották. Sokan még bolondnak is [… Tovább]
Tartalom másolása nem engedélyezett!