Hónap: 2012 november

  Mióta ismerlek, már nem vagyok egyedül, mióta ismerlek, gond nem marad, menekül. Mióta ismerlek, megváltozott a világ, mióta ismerlek, tudom mi az, Jóbarát.   Mióta ismerlek, híven ?rzöd titkaim, hogyha kell, vigasztalsz, letörlöd a könnyeim. Mióta ismerlek, csinálunk sok [… Tovább]

Czeglédi Zoltán fotográfiájához   “Nem szólhatok… Egyetlen szót sem…Ellened.  Egy vagyok az Éggel… és Egy vagyok… Veled.”   Látta, földi bírája ártani nem akar, s tudta, a hitetlen tömeg vért kíván… hamar.   “Tudom, látnok vagy, Pilátus…  Nem bűn, hogy [… Tovább]

  mert minden csak tánc körötted, mozdulatok sora, van hogy perg? a ritmus, s néha padlóra ül veled, ki nézi, tán beleszédül, nem is érti meg, de ki véled táncol, kivel a fókuszpont közös, ?t nem szédíti a kép a [… Tovább]

Eötvös Gábor (1921- 2002) A manézs sötét, megfojtja a csend.Hol lehet, ki az arcokra mosolyt csent?Halk kattanás, és a fénykör felvilágolapró fényszigetként a cirkuszvilágból. A körbe botorkál középen valahol,hófehér arccal a vén bohóc: meghajol.Apró hegedűt vesz elő kabátját széttárva,hangszerén az [… Tovább]

utolsó utam majd hozzád vezet,ígérem utána csended leszek,a csended leszek – a kék könnyekfényében árnyékként létezek

Szomjazó vagyok szavakra, szemre, csókról álmodó cemende, kezek er?sét kívánó erejüket gyengíteni akaró szomj vagyok, maga a megtestesült szárazság, mi gyenge es?ért suttog és kiált, szó vagyok, halkan elhaló, koldus egy korty, egy korty szó?! Kérlek, álomhozó, borittas mámorító ölbe [… Tovább]

enyém az utolsó szó,mondod rá: jó;hogy ne sérts,igazat adsz nekem,mégis mást teszel.régi játék, megszokninem lehet. királynővéemelsz, s rabszolgátnevelsz. menekülnék.hallgatok, míg bírom – közömbös vagyok.üvöltök, hogy elég –értetlen vagyok.váratlan dördül az ég –belém kapaszkodsz,mint anyja szoknyájábaa gyermek, s én hülyénboldog vagyok.

Megszállottság csöndje benne, szólhatna, hogy ne menjek el, hagyja mégis, el is megyek, soha többé vissza már nem; Mégis valami csak marad, emlékek a szegre akadt múltidéz?s jövend?re, amikor ürességtölt?, fehér vásznunkon lecsorgó lesz addigra minden festék, ágyunk alatt a [… Tovább]

képzelt emlék a jövőből   Holdsarló hajlik fölém temetőkert küszöbén, avar zörren, őszi szél fonja arcom – csókja dér. Platánfa hív, kőszobor mozdulna – mély csend honol. Visz a jártányi erő, bot koppan s a lakkcipő. Csillog a rög – [… Tovább]

Felh?s, ködös napok járnak,sajnos vége lett a nyárnak.Árokparton fagyok ülnek,tücskök már nem heged?lnek,langy napokról álmodozvalombját hullatja a bodza. Avarsz?nyeg fed már mindent,angyal lesi föntr?l: itt lentszürkébe bújt szív és lélek,az emberek attól félneksosem lesz a télnek vége– úgy vágynak a [… Tovább]

  Ez nem értés kérdése, ahogy lemész lassan hídba, aki hívna, annak nem hallod a hangját, ahogy halandzsát beszél, de fordítva fordul és él, ezért jár visszafelé az id?, mint egy kibaszott óra, eltörik lassan a mutatója, az ember mutatóujja [… Tovább]

rozsdát találok szívemen csendül dobban árkában koldus bordákat zörögtet felh?dunyha álomra hajt holdpitvar az ég szemgödre csicsijja hasamon babám kialszod magad míg bennem egy mikrokozmosznyit állsz osztozva pillanat maradékán                

  Harmincnégy éve születtem A koronázást mindig lekéstem Hercegi rangban vagyok Néha van pénzem néha kapok Kett?s érzés kerülget Se szegény se gazdag Se jó se rossz ki vagyok   El?refelé mindig féltem De ha visszanézek mégis éltem   Csendben [… Tovább]

Kocsmazaj tolong, alig fényben füst lebeg, üres forgószékek. Padló ragad, süket az ajtón a retesz. Mellékhelyiség, sz?k falon tátong egy koldus rajz, rozsdálva csepeg a csap. Kezem mosom, mosolyom most sebtapasz. Léptek, kérd? szó, – iszol velem valamit, – persze, [… Tovább]