Egyéb

jaj, szemem

jaj, szemem, mióta siratlak; de mikor jobban láttam még – akkor is pontatlan – magamat mindig beleláttam, s nem jött az együttérzés, ahogy kellett volna – Kafka falusi orvosa: odafekv?, betegség-átvev?; mert hányszor haltam volna, és teremteni nem tudok – [… Tovább]

Vers

Barátn?m születésnapjára

  Mióta ismerlek, már nem vagyok egyedül, mióta ismerlek, gond nem marad, menekül. Mióta ismerlek, megváltozott a világ, mióta ismerlek, tudom mi az, Jóbarát.   Mióta ismerlek, híven ?rzöd titkaim, hogyha kell, vigasztalsz, letörlöd a könnyeim. Mióta ismerlek, csinálunk sok [… Tovább]

Vers

Pilátus előtt

Czeglédi Zoltán fotográfiájához   “Nem szólhatok… Egyetlen szót sem…Ellened.  Egy vagyok az Éggel… és Egy vagyok… Veled.”   Látta, földi bírája ártani nem akar, s tudta, a hitetlen tömeg vért kíván… hamar.   “Tudom, látnok vagy, Pilátus…  Nem bűn, hogy [… Tovább]

Vers

ronde de jambe

  mert minden csak tánc körötted, mozdulatok sora, van hogy perg? a ritmus, s néha padlóra ül veled, ki nézi, tán beleszédül, nem is érti meg, de ki véled táncol, kivel a fókuszpont közös, ?t nem szédíti a kép a [… Tovább]

Karcolat

Holnap jön a Mikulás

  Akkoriban szociális ebédre voltam jogosult, amihez helyben fogyasztva, vagy elvitelre lehetett hozzájutni. A vendégl? mai szóval kett? az egyben funkciót töltött be; az egyetlen teremben pár kockás abrosszal letakart asztal jelezte az éttermi funkciót, néhány p?re asztal pedig a [… Tovább]

Karcolat

Rémálom

A Petrovics-Petőfin is gondolkodunk, de ehhez sarkalatos törvényt kell hozni az alkotmányozó nemzetgyűlésnek.*   Karcag City, Hunnia fővárosa — kétezer tizennyolc óta —, nagyvárosi nyüzsgéssel ébred. Különös feszültség vibrál a levegőben. Az óriási, nemzetközi repülőtérre percenként szállnak le a Zemplénből, [… Tovább]

Elbeszélés

Holnap jön a Mikulás

HOLNAP JÖN A MIKULÁS             Akkoriban szociális ebédre voltam jogosult, amihez helyben fogyasztva, vagy elvitelre lehetett hozzájutni. A vendégl? mai szóval kett? az egyben funkciót töltött be; az egyetlen teremben pár kockás abrosszal letakart asztal jelezte az éttermi [… Tovább]

Vers

A bohóc halála

Eötvös Gábor (1921- 2002) A manézs sötét, megfojtja a csend.Hol lehet, ki az arcokra mosolyt csent?Halk kattanás, és a fénykör felvilágolapró fényszigetként a cirkuszvilágból. A körbe botorkál középen valahol,hófehér arccal a vén bohóc: meghajol.Apró hegedűt vesz elő kabátját széttárva,hangszerén az [… Tovább]

Sci-fi

Még mindig nincs címe II. rész

Azt hiszem, megint “rétegműsort” szolgáltatok. Már az előzőre is kevés kommentet kaptam. 🙁 Ezt már azért mégis végigcsinálom, két olvasót se hagyhatok cserben! Meg aztán érdekel, hogy mi sül ki belőle! 🙂 * Hetedik fejezet   Kisfőnök természetesen tökéletesen indította [… Tovább]

Vers

Holdkorongok

  1.   Mintha mindig kabát után nyúlnék, mintha mindig záróra lenne. Hideg, novemberi es? hullik kátyúkba, bombatölcsérekbe.   Dajkaszót kerestem, káromkodást, egy éhesebb szájat a számnak. Borogatást a betonra, arcot az idegösszeroppanásnak.   Én mindig egy akartam lenni, hinni [… Tovább]

Vers

egy korty víz

Szomjazó vagyok szavakra, szemre, csókról álmodó cemende, kezek er?sét kívánó erejüket gyengíteni akaró szomj vagyok, maga a megtestesült szárazság, mi gyenge es?ért suttog és kiált, szó vagyok, halkan elhaló, koldus egy korty, egy korty szó?! Kérlek, álomhozó, borittas mámorító ölbe [… Tovább]

Vers

záróra

enyém az utolsó szó,mondod rá: jó;hogy ne sérts,igazat adsz nekem,mégis mást teszel.régi játék, megszokninem lehet. királynővéemelsz, s rabszolgátnevelsz. menekülnék.hallgatok, míg bírom – közömbös vagyok.üvöltök, hogy elég –értetlen vagyok.váratlan dördül az ég –belém kapaszkodsz,mint anyja szoknyájábaa gyermek, s én hülyénboldog vagyok.

Vers

Csönd

Megszállottság csöndje benne, szólhatna, hogy ne menjek el, hagyja mégis, el is megyek, soha többé vissza már nem; Mégis valami csak marad, emlékek a szegre akadt múltidéz?s jövend?re, amikor ürességtölt?, fehér vásznunkon lecsorgó lesz addigra minden festék, ágyunk alatt a [… Tovább]

Vers

A zongorahangoló búcsúja

Nyirkos es? fátyolán át Kopott ég, seszín? nappal, Unott egykedv?séggel Ködalak j? ny?tt kalapban.  Málló vakolattól foszló fal. Léptei tompa hangját zengi, Macskaköves utcasarkon Már e hang is elfelejti.  Sötét kapu homályában Füstté válva t?nik el, A krákogó köhécselésre Nyikorgó utca-lámpa felel.  Hirtelen szakad le az este, Mégsem csillagos az [… Tovább]

Novella

Földalatti

Péter Erikának, szeretettel!   Európa egyik metropoliszában…   Nem a lakhelyem, csak dolgom van itt néha. Budapest vagy Bécs egyre megy, ha az ember nem mint turista szemlélődik, hanem az ügyeit intézi. Ilyenkor mindig napijegyet váltok a tömegközlekedési eszközökre, ez [… Tovább]

Egyéb

Verskontroll

Egysoros                                                                Lazíts, és menj mélyebbre!

Vers

Keresztút

  Atyánk csillaghit szerint küldi Menny-Ég ostorát, hegy indul rá s tengerár embertelen koron át.   Sziget süllyed, kontinenst szab át hat dimenzió, pápa ellen pápa tör s vele inkvizíció.   Hamis, ravasz perekből villám űzhet csak homályt… Feszítsenek bárhogy [… Tovább]

Vers

Temetőszél

képzelt emlék a jövőből   Holdsarló hajlik fölém temetőkert küszöbén, avar zörren, őszi szél fonja arcom – csókja dér. Platánfa hív, kőszobor mozdulna – mély csend honol. Visz a jártányi erő, bot koppan s a lakkcipő. Csillog a rög – [… Tovább]

Vers

Tél kopogtat

Felh?s, ködös napok járnak,sajnos vége lett a nyárnak.Árokparton fagyok ülnek,tücskök már nem heged?lnek,langy napokról álmodozvalombját hullatja a bodza. Avarsz?nyeg fed már mindent,angyal lesi föntr?l: itt lentszürkébe bújt szív és lélek,az emberek attól félneksosem lesz a télnek vége– úgy vágynak a [… Tovább]

Vers

Slam

  Ez nem értés kérdése, ahogy lemész lassan hídba, aki hívna, annak nem hallod a hangját, ahogy halandzsát beszél, de fordítva fordul és él, ezért jár visszafelé az id?, mint egy kibaszott óra, eltörik lassan a mutatója, az ember mutatóujja [… Tovább]

Vers

Teszel a t?zre

rozsdát találok szívemen csendül dobban árkában koldus bordákat zörögtet felh?dunyha álomra hajt holdpitvar az ég szemgödre csicsijja hasamon babám kialszod magad míg bennem egy mikrokozmosznyit állsz osztozva pillanat maradékán                

Humor

Bombasztikus

         – Ma megkeverjük egy kicsit az élethelyzetet srácok, annyi marhaság döngeti a világ minden oldalát. Összehozunk egy csapatot. A terv, a legfinomabb fogalmazásban is idiótának tűnik, de amilyen életképes, betagolódni vágyókból áll ki a világ – arclemezeitekre [… Tovább]

Vers

Komor átmenet

Annácska, talán (nyelvi) paródiának elmenne.   a biztonságot felhasító labilitás szomorúságot virágzó keskeny t?levele megszúrja a h?n áhítottat mi bennem fonák a csend a jaj mutatkozó  hipochonder hiány szenvedi a szót elsimítani már a valónak kell növekv? sóhajok állják az [… Tovább]

Vers

Átszitál

    Hogy folyt ki észrevétlen szöveteim közül az idő, hagyva sürgetést: most még, még utolszor, én pedig tudom, elmaradt az utolsó is, elfogyott a nap.   De csitt, most álmodom.   Kék lángra lobbant néptelen réteket, pillanat rian, futok… [… Tovább]

Vers

Kocsma szving

Kocsmazaj tolong, alig fényben füst lebeg, üres forgószékek. Padló ragad, süket az ajtón a retesz. Mellékhelyiség, sz?k falon tátong egy koldus rajz, rozsdálva csepeg a csap. Kezem mosom, mosolyom most sebtapasz. Léptek, kérd? szó, – iszol velem valamit, – persze, [… Tovább]

Novella

Gyógyfű a temetőből

*       Ránézett az órájára.       — Mi a fene, már fél öt van?       Nehezen tudott hozzászokni a téli időszámításhoz. Főleg a már délután kezdődő sötétedéshez.       A faluban magának való embernek tartották. Sokan még bolondnak is [… Tovább]