Vers

Hanghatás(talan)

Megöl a csend, lassan, mert kínoz,kikényszeríti féltett titkaim,vert helyzetb?l vágok visszaa páston,halk suttogásommalaprókat szúroka mélysötét csendbe.Ordítanék, de felesleges,mérföldes magánycsendje borult reám.Hangom elhalcentiméterekre t?led,s ha még egy decibel törne el?,az is csupán csiklandoznáfüleidre tapasztott kézfejedet.

Vers

Kopogtatóm

*  Minden este zajos álmom, valaki jár a padláson. Futkározik fürge lába, jobbra-balra táncot járva.   Asztal tetejére állok, seprűnyéllel odavágok. – Legyen fenn csend, hagyják abba! Fejem hajtsam nyugalomra.   Ím, ezek az ördögfattyak, hangomra lám nem hallgatnak. Nincsen [… Tovább]

Vers

…és elaludtak a hegyek

  Én még nem álmodtam eleget. Halántékomon dübörög az idő,  homlokomon mély sorsok, életek vázlatai. Nézem magam, de a tükör téged fest elém. Elsüllyedt gyermekévek, félig összerakott pillanatok, színes  gyöngyök örvénylenek köztünk. Tükrünk mögött riadt arcok, fáradt  szemek. Zuhanás. Mennyek [… Tovább]

Vers

hellowin

  kötelek lógnak a szobában mosolygok legyen elég forralt bor (ne fázzak) elfelejteni a tegnap dobozba zárt megkövült arcot   nem ölelhetlek át hogy hello tegnap megtalálták a rend?rök   összefutunk néha a tömegben   annyira örülök ha látlak csak [… Tovább]

Egyéb

Nyolcvanöt esztend?

Amikor nagyapáról akarok írni valamit, életszagút, igazat, nehezen találom a szavakat. Csak pár száz kéne, amiben benne van minden. Semmitmondó általánosságok jutnak eszembe mindössze. Pedig bölcsészdiplomám van, fogalmazni tudnom kéne.      Ülök az ágya mellett, néha látni vélem, ahogy lüktet a [… Tovább]

Vers

Szűk szavak otthona…

     Szűk szavak otthona itt ez – mennyei pára világa. Csontkertészetek éke a gyertya – emlékmorzsa a lángja. Fénybe borul ma a dombkert – békét hirdet a lelkem, s rám simogatja az Isten; Él még mind, aki nincsen.   

Vers

Hűlt jelek közt

  Köd ül a temetőn. Irgalmas csöndű, nyirkos, szürke pára. Utak, sírok, kőtáblák – hűlt jelek odahagyott világa.   Itt fél a szó. Sorsok betűiről a megfejtetlen végtelenre ismer. Halott jövő. Az elhantolt Idők beírták üzeneteikkel.   Számok. Nevek. Dombok [… Tovább]

Vers

A temetőben

* Mécsesek lángja imbolyogva ég. Fejünk felett felhős, szomorú az ég. Ezernyi emlék a szívünkben él, imáinkról suttog az őszi szél.     Százhalombatta

Vers

Éjjeli reménykedők

Mesinek   Éjjeli reménykedők 1. Végül ember leszek, ember leszek végül. Netán, maradok csonk,  embrió, vagy épül,   épül már a kastély, elférünk majd benne? Elférünk majd benne. Milyen szép is lenne.   2. De jó lenne élni, élni nem [… Tovább]