Vers

Temetőszél

képzelt emlék a jövőből   Holdsarló hajlik fölém temetőkert küszöbén, avar zörren, őszi szél fonja arcom – csókja dér. Platánfa hív, kőszobor mozdulna – mély csend honol. Visz a jártányi erő, bot koppan s a lakkcipő. Csillog a rög – [… Tovább]

Vers

Tél kopogtat

Felh?s, ködös napok járnak,sajnos vége lett a nyárnak.Árokparton fagyok ülnek,tücskök már nem heged?lnek,langy napokról álmodozvalombját hullatja a bodza. Avarsz?nyeg fed már mindent,angyal lesi föntr?l: itt lentszürkébe bújt szív és lélek,az emberek attól félneksosem lesz a télnek vége– úgy vágynak a [… Tovább]

Vers

Slam

  Ez nem értés kérdése, ahogy lemész lassan hídba, aki hívna, annak nem hallod a hangját, ahogy halandzsát beszél, de fordítva fordul és él, ezért jár visszafelé az id?, mint egy kibaszott óra, eltörik lassan a mutatója, az ember mutatóujja [… Tovább]

Vers

Teszel a t?zre

rozsdát találok szívemen csendül dobban árkában koldus bordákat zörögtet felh?dunyha álomra hajt holdpitvar az ég szemgödre csicsijja hasamon babám kialszod magad míg bennem egy mikrokozmosznyit állsz osztozva pillanat maradékán                

Humor

Bombasztikus

         – Ma megkeverjük egy kicsit az élethelyzetet srácok, annyi marhaság döngeti a világ minden oldalát. Összehozunk egy csapatot. A terv, a legfinomabb fogalmazásban is idiótának tűnik, de amilyen életképes, betagolódni vágyókból áll ki a világ – arclemezeitekre [… Tovább]

Vers

Komor átmenet

Annácska, talán (nyelvi) paródiának elmenne.   a biztonságot felhasító labilitás szomorúságot virágzó keskeny t?levele megszúrja a h?n áhítottat mi bennem fonák a csend a jaj mutatkozó  hipochonder hiány szenvedi a szót elsimítani már a valónak kell növekv? sóhajok állják az [… Tovább]

Vers

Átszitál

    Hogy folyt ki észrevétlen szöveteim közül az idő, hagyva sürgetést: most még, még utolszor, én pedig tudom, elmaradt az utolsó is, elfogyott a nap.   De csitt, most álmodom.   Kék lángra lobbant néptelen réteket, pillanat rian, futok… [… Tovább]

Vers

Kocsma szving

Kocsmazaj tolong, alig fényben füst lebeg, üres forgószékek. Padló ragad, süket az ajtón a retesz. Mellékhelyiség, sz?k falon tátong egy koldus rajz, rozsdálva csepeg a csap. Kezem mosom, mosolyom most sebtapasz. Léptek, kérd? szó, – iszol velem valamit, – persze, [… Tovább]

Novella

Gyógyfű a temetőből

*       Ránézett az órájára.       — Mi a fene, már fél öt van?       Nehezen tudott hozzászokni a téli időszámításhoz. Főleg a már délután kezdődő sötétedéshez.       A faluban magának való embernek tartották. Sokan még bolondnak is [… Tovább]

Vers

Retrospektív

füst vagyok a házamra emlékszem “A ház is alszik, holtan és bután, mint majd százév után,ha összeomlik, gyom virít alóla,s nem sejti senki róla,hogy otthonunk volt-e vagy állat óla.” Kosztolányi Dezs?: Hajnali részegség  a csendvirágok színes cserépben a balkonra kiülnek [… Tovább]

Hírek

GOZSDU ELEK

Az irodalomtörténet többször is felismerte, hogy klasszikus elbeszélőink közé tartozik, egyenrangú a Nyugat nagy elbeszélőivel, se realizmusunk, se szecessziónk nem foglalható össze életműve nélkül.     Gozsdu Elek (Ercsi, 1849. november 28. – Temesvár, 1919. május 26.) elbeszélő, drámaíró, ügyvéd, [… Tovább]

Vers

békaperspektíva

Ó, te dicső költő, darabos szavaidra az ítészmondja vezérürüként bátran: csoda mind amit alkotsz,gyűlik utána a nyáj s ismétli a “fénydala” himnuszt;bölcs szava hallik a csöndben: béka, ki néz odalentről.

Vers

Szívtelenül

  Már csak a pohár hív egy-két koccintásraegyedül magamért – látod a szívem is kiteszem érted –meghalok egy kicsit legbelül s várom hogy hozzám visszatalálj   Ülök vele révetegen ketten nélküledvagy veled hárman nézem hogy folyik szét bíborvörös vérem áldozatként érteda [… Tovább]

Vers

Gubás Dani

ballada Kerekes kút, Görbeháza, egy legény a kaput rázza. Szilaj gulyás az alvégről, vizet fakaszt felhőégből.   Ablakot nyit Bíró Marcsa, tulipános a két arca. Most kapta fel a pendelyét, s fordítva a selyemingét.   “Nem jöhetsz be, csak egy [… Tovább]