Nap: 2012.11.28.

képzelt emlék a jövőből   Holdsarló hajlik fölém temetőkert küszöbén, avar zörren, őszi szél fonja arcom – csókja dér. Platánfa hív, kőszobor mozdulna – mély csend honol. Visz a jártányi erő, bot koppan s a lakkcipő. Csillog a rög – [… Tovább]

Felh?s, ködös napok járnak,sajnos vége lett a nyárnak.Árokparton fagyok ülnek,tücskök már nem heged?lnek,langy napokról álmodozvalombját hullatja a bodza. Avarsz?nyeg fed már mindent,angyal lesi föntr?l: itt lentszürkébe bújt szív és lélek,az emberek attól félneksosem lesz a télnek vége– úgy vágynak a [… Tovább]

  Ez nem értés kérdése, ahogy lemész lassan hídba, aki hívna, annak nem hallod a hangját, ahogy halandzsát beszél, de fordítva fordul és él, ezért jár visszafelé az id?, mint egy kibaszott óra, eltörik lassan a mutatója, az ember mutatóujja [… Tovább]

rozsdát találok szívemen csendül dobban árkában koldus bordákat zörögtet felh?dunyha álomra hajt holdpitvar az ég szemgödre csicsijja hasamon babám kialszod magad míg bennem egy mikrokozmosznyit állsz osztozva pillanat maradékán                

  Harmincnégy éve születtem A koronázást mindig lekéstem Hercegi rangban vagyok Néha van pénzem néha kapok Kett?s érzés kerülget Se szegény se gazdag Se jó se rossz ki vagyok   El?refelé mindig féltem De ha visszanézek mégis éltem   Csendben [… Tovább]

Kocsmazaj tolong, alig fényben füst lebeg, üres forgószékek. Padló ragad, süket az ajtón a retesz. Mellékhelyiség, sz?k falon tátong egy koldus rajz, rozsdálva csepeg a csap. Kezem mosom, mosolyom most sebtapasz. Léptek, kérd? szó, – iszol velem valamit, – persze, [… Tovább]

füst vagyok a házamra emlékszem “A ház is alszik, holtan és bután, mint majd százév után,ha összeomlik, gyom virít alóla,s nem sejti senki róla,hogy otthonunk volt-e vagy állat óla.” Kosztolányi Dezs?: Hajnali részegség  a csendvirágok színes cserépben a balkonra kiülnek [… Tovább]

Ó, te dicső költő, darabos szavaidra az ítészmondja vezérürüként bátran: csoda mind amit alkotsz,gyűlik utána a nyáj s ismétli a “fénydala” himnuszt;bölcs szava hallik a csöndben: béka, ki néz odalentről.

  Már csak a pohár hív egy-két koccintásraegyedül magamért – látod a szívem is kiteszem érted –meghalok egy kicsit legbelül s várom hogy hozzám visszatalálj   Ülök vele révetegen ketten nélküledvagy veled hárman nézem hogy folyik szét bíborvörös vérem áldozatként érteda [… Tovább]