Tóth Zita Emese Szerző
Vezetéknév
Tóth
Keresztnév
Zita Emese
Ország
Hungary
1 hónap 3 komment
Te

Mindenem meglenne, mondta. S szívét egy kopottas tálcán karnyújtásnyira tolta át az asztalon. Nekem elég,ha a tied dobogását hallhatom. Majd lenyaltam szájáról a keserű cukrot, s láttam, amint szemében a csók vágyat, a vágy félelmet bontott, míg pupillája írisszé nőtt. [… Tovább]

2 hónap 11 komment

Kivontam magamból az aggodalmat, Mióta összeadtak minket a hétköznapok, És már nem félek attól, csak hányados maradok Egy olyan világban , ahol mindenki szorzó, Még akkor is, ha a stílusa osztó, És nem érzi magát egyenlőnek senkivel. Átlagot von plusz [… Tovább]

1 év 5 komment

  Elengedni mindent, mit átéltél százszor, Lecsupaszítani a mát a tegnap bajáról, Kanalanként szürcsölni a buborékos vizet, Úgy csípi nyelved, mint a hazugság, ha fizet. Belefeledkezel egészen a keserű félelembe, Azon töprengsz, hogy gyűjthetnéd egybe. Szikrázó szemekkel meggyújtanád azt, Pedig [… Tovább]

1 év 8 komment
A.

  Nem az egyszerűség, nem is a csibész szavak, nem a túlhajszolt idő, s még az sem, hogy valamilyennek vártalak… csak a puszta tény, a lecsupaszított valóság, hogy el kell engedjelek és nőni hagyjalak. Mint egy piros tulipánt, amit hagymaként [… Tovább]

2 év 7 komment

Fáradok. Torkomon lazára húzott kötélhurok. Lassan nyel magába az aggodalom, lomhán kattog az óra a falon, míg az idő kétségeimet méri. Ennek súlya van, ez pedig itt már súlytalan. Lufi leszek, héliumos, plafonhoz tapad fejem, fentről nézem, hogy dőlök hanyatt [… Tovább]

2 év 8 komment

Elszoktam a fejemben lévő zajtól, hiába van csend, bennem ezer hang szól. Mind másról beszél, mást érez, csak ritkán kérdez, de olyankor ömlik belőle az aggodalom, mint a zabkekszre gyűlő hangyák a padon, elviszik az összes morzsát, ahogy a fárasztó [… Tovább]

3 év 4 komment

Szürke falakról álmodom nappal, a valóság riaszt fel éjjelente. Talán véletlen lenne vagy csupán szimpla talány, hogy nem múlik a múlt, kattog az agyam jobboldalán. Míg közhelyekké formálódnak a szavak, vajon nyújthat-e vigaszt a jelen, ha önmagam színes buborékok helyett [… Tovább]

3 év 9 komment

Nem ismerem fel magam az asztal mögötti tükörben, s idegesít a nem létező aranyhalunk, ahogy úszkál az akváriumában és bámul -pszichotikus-.   Nem is beszélve a sokadik, le sem késett villamosról, amit a tömbház elé képzelek.   Közben bezár négy [… Tovább]

4 év 5 komment

A nap végére megnémult szavakat magukba zárják a bennem futó érfalak, és csak rebbenő tekintetem árulkodik, hogy nincs minden rendben, de a hétköznapok rohanó órái megfojtják a beszédre szánt időt. Most csendben néz vissza rám a torkom a tükörből, és [… Tovább]

4 év 3 komment

    Ahogy az éles csönd mögé bújik a hiány, ami torkunkon keresztül kúszik fel minden este a szívtől egészen szemeinkig, úgy emlékszem rád, -miközben beszélsz hozzám- amilyennek megszerettelek. És nem tölti fel semmi a lassan sötétedő perceket, amelyek saját [… Tovább]

Tóth Zita Emese Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.