Tóth Zita Emese Szerző
Vezetéknév
Tóth
Keresztnév
Zita Emese
11 hónap 5 komment

  Elengedni mindent, mit átéltél százszor, Lecsupaszítani a mát a tegnap bajáról, Kanalanként szürcsölni a buborékos vizet, Úgy csípi nyelved, mint a hazugság, ha fizet. Belefeledkezel egészen a keserű félelembe, Azon töprengsz, hogy gyűjthetnéd egybe. Szikrázó szemekkel meggyújtanád azt, Pedig [… Tovább]

1 év 8 komment
A.

  Nem az egyszerűség, nem is a csibész szavak, nem a túlhajszolt idő, s még az sem, hogy valamilyennek vártalak… csak a puszta tény, a lecsupaszított valóság, hogy el kell engedjelek és nőni hagyjalak. Mint egy piros tulipánt, amit hagymaként [… Tovább]

2 év 7 komment

Fáradok. Torkomon lazára húzott kötélhurok. Lassan nyel magába az aggodalom, lomhán kattog az óra a falon, míg az idő kétségeimet méri. Ennek súlya van, ez pedig itt már súlytalan. Lufi leszek, héliumos, plafonhoz tapad fejem, fentről nézem, hogy dőlök hanyatt [… Tovább]

2 év 8 komment

Elszoktam a fejemben lévő zajtól, hiába van csend, bennem ezer hang szól. Mind másról beszél, mást érez, csak ritkán kérdez, de olyankor ömlik belőle az aggodalom, mint a zabkekszre gyűlő hangyák a padon, elviszik az összes morzsát, ahogy a fárasztó [… Tovább]

3 év 4 komment

Szürke falakról álmodom nappal, a valóság riaszt fel éjjelente. Talán véletlen lenne vagy csupán szimpla talány, hogy nem múlik a múlt, kattog az agyam jobboldalán. Míg közhelyekké formálódnak a szavak, vajon nyújthat-e vigaszt a jelen, ha önmagam színes buborékok helyett [… Tovább]

3 év 9 komment

Nem ismerem fel magam az asztal mögötti tükörben, s idegesít a nem létező aranyhalunk, ahogy úszkál az akváriumában és bámul -pszichotikus-.   Nem is beszélve a sokadik, le sem késett villamosról, amit a tömbház elé képzelek.   Közben bezár négy [… Tovább]

3 év 5 komment

A nap végére megnémult szavakat magukba zárják a bennem futó érfalak, és csak rebbenő tekintetem árulkodik, hogy nincs minden rendben, de a hétköznapok rohanó órái megfojtják a beszédre szánt időt. Most csendben néz vissza rám a torkom a tükörből, és [… Tovább]

3 év 3 komment

    Ahogy az éles csönd mögé bújik a hiány, ami torkunkon keresztül kúszik fel minden este a szívtől egészen szemeinkig, úgy emlékszem rád, -miközben beszélsz hozzám- amilyennek megszerettelek. És nem tölti fel semmi a lassan sötétedő perceket, amelyek saját [… Tovább]

4 év 6 komment

    Úgy múlok majd el, ahogy bőrről lekopik a kosz, mint sokadik adag kávézacc, amit kifőzés után szemétre dobsz, ahogy a tányérról lemossa a zsírfoltot a víz, mint látszat, ha a kislány egyedül van és végre sír.   De [… Tovább]

4 év 5 komment

    Ablaküvegen áttörő, téli napfény vagyok, a két hét után is tartósan fénylő géllakk, lélekre ült, szorongós-fáradt hétköznapok, mikor a halk zokogás takarításba fullad.   A mosógép hangos kattogása, mielőtt lejár, konyhában némán száradó evőeszközök, a csak fejben összeírt, [… Tovább]

Tóth Zita Emese Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.