Olyan egyszerűen fordul ki kézből a mozdulat, egyszer még a kilincset szorítja, majd a plafonon matat, keres fel nem fedezett világokat, amiket visszalöknek a felhők, de ahogy halványul az íriszben a csillogás, úgy menthetetlenül felnőtt a bordák és szívkamrák [… Tovább]
Tenyérbe rajzolt vonalak helyett Magamban hiszek, Hulló csillagok zuhanásában Sem várok csodát, Pitypangot is úgy fújok el, Semmit nem jelent, És gyertyafényekben sem Keresem, mi van odaát. Mint összefonódott ujjaink Ágazik szerteszét a mi, mint egész, De az együtt [… Tovább]
Én nem akartam mást, csupán csipkéket szaggatni az égre felhőkből, ahogy megpördül előttem a vihar, és magába csavar, mint nedvszívó törölköző fürdés után, rám tapad, mint azok a szavak amiket méregből kiabáltam. Öltöztet ez is, mint a szerelem. A mindegy [… Tovább]
kezemmel elmosom szádról szót ajkaimmal szemhéjaid horzsolom érzékeim mint kiéhezett vad les pilláim alól míg homlokaink összeérnek s nyelvemen ízlelem az élvezetet ahogy lágyan bizsereg minden porcikámon keresztül ujjperceid nyoma piroslik még csípőm felett csókjaid zúgnak vérköreimben most épp annyira [… Tovább]
Balra hét, és jobbra három, negyven között is megtalálom. Kettő hátra, zéró válasz, nincs is kérdés. Firkált önutálat. Öt, ha hagyom, egy, ha nem, türelem sötét szobákban terem, mint a magány, magánhangzók közé szorult sistergés. Folyton megyek, újra lépek, soha [… Tovább]
Mennyi holnap fér bele a jövőbe, mit jelenként végig lépkedsz és vajon hány győzelem kell, azt mondd, ennyi már elég lesz? hányszor kell elsodorjanak holmi konzekvenciák, ki nem mondott indulatok? Vajon meddig lesz elég az, hogy itt vagy, hogy itt [… Tovább]
Szavakká gyúrt érzésekkel focizok minden éjjel, míg plafonomon szárnyakat bontogat egy szúnyogpár, fülembe duruzsol, ütemet ront, lassan unom már, kezem tapsol, tenyeremben egy fikarcnyi élet, volt – Némán mozognak ajkaim, ha pirkadni kezd a ma, hátam mögött vékonyan rajzolódik már [… Tovább]
Mindenem meglenne, mondta. S szívét egy kopottas tálcán karnyújtásnyira tolta át az asztalon. Nekem elég,ha a tied dobogását hallhatom. Majd lenyaltam szájáról a keserű cukrot, s láttam, amint szemében a csók vágyat, a vágy félelmet bontott, míg pupillája írisszé nőtt. [… Tovább]
Kivontam magamból az aggodalmat, Mióta összeadtak minket a hétköznapok, És már nem félek attól, csak hányados maradok Egy olyan világban , ahol mindenki szorzó, Még akkor is, ha a stílusa osztó, És nem érzi magát egyenlőnek senkivel. Átlagot von plusz [… Tovább]
Elengedni mindent, mit átéltél százszor, Lecsupaszítani a mát a tegnap bajáról, Kanalanként szürcsölni a buborékos vizet, Úgy csípi nyelved, mint a hazugság, ha fizet. Belefeledkezel egészen a keserű félelembe, Azon töprengsz, hogy gyűjthetnéd egybe. Szikrázó szemekkel meggyújtanád azt, Pedig [… Tovább]
