Pjotr Ivanovics Szemjonov harmadik esztendeje élt a szibériai kurszki kormányzóságban. Nem önszántából persze, hisz nem is oly rég, még a szentpétervári társaság egyik legkedveltebb figurájaként tartották számon. Igaz, jobb ruhái fölváltva lógtak az olcsó városszéli szobájának a falába vert [… Tovább]
mélyen tisztelt hölgyek, urake performance utat mutat hogyha n is ad magárakérem figyeljen, és lássamilyen pazar, elragadóa legújabb kollekció: e praktikus bikkfa sapkafejünk mindig h?sen tartjaígy tiszta, számító elménkuralkodhat egy emberként ez a széles szemellenz?csodás darab, nagyon men?sz?k látókör garantálvanagyon [… Tovább]
Az éles neonfény szinte belevágott a szemébe.Sohasem látott ekkora világosságot, amekkora most szinte uralta a termet; hidegen megült az ablak mélyedéseiben és a fémvázas ágy masszív keretén.Az ablak rácsain túl kint rekedt a sötétség, s a hatalmas platánfa feketén hajlongó [… Tovább]
Milyen csend van. És sötét. Nem látok semmit, azt hiszem, valami világítótestet kellene keresnem. – Hahó! Van itt valaki? Merre vagytok? – Még sincs itt senki. Elmentek az emberek. De hová mentek? És miért van ennyire sötét?– Na ez szép [… Tovább]
Alszik a hold, defelül, csak a nap hajalibben a tükrén. *Ázik az ég, s nefeledd, cselekedve semázik a lelkünk. *Tetted a h?, s tea k?, ne bet?zzed afényt, ha betöltött.
2./1 fejezet Az orvos maga is nehezen kapkodta a leveg?t, tüdeje zihált, bárhogyan is leplezte, a ritka leveg?, a lépcs?k meredek egymásutánja megviselte. Félt. Félt er?sen, észre veszik rajta a papok, ereje végéhez közeledik. Igyekezett lassan, kimérten mozogni, igyekezett mélyeket [… Tovább]
El?ször is, itt idézek egy versemet. De ez az alapja, amiért megírtam ezt a szösszenetet. Csak amolyan múlt id? idéz?, meg jelen id? idéz?, és végül jöv?id? idéz?nek szántam. Kedveseim, nézzétek el nekem, hogy olyasmibe kontárkodom, ami nem az én [… Tovább]
Mint fesl? rózsa, kés? tavaszban,Ki reggel a napra nevetve ébred,Szerelmes szívvel nézlek boldogan,Hisz a legszebb kincsed nekem ígérted.Ne menj még kérlek, jöjj fogd a kezem,Nem lophatja el t?lünk senki a fényt,Szoríts magadhoz és repülj velem,Hallgassunk együtt titkos égi zenét.Megosztom veled [… Tovább]
Ugattamezer szót,számrólfakadót.Átok és ígéretrégi kísértet.Hamis hódolat,csaltam bókokat,földre dobtama kócbabám,amit adott a gazdám.Soha többetnem kellett, itt hagyott-felejtett.Nem vágtamjó pofát,sírtam a múlt után.Kimartam sebemet,kérges lelkemet,meghaltam értetek,de nem volt érdemes.-Indulok, messzire.Ne temessetek földbe,hamvaim vigyétek,már nem hallom igétek.Szórjatok szerte s szét,szél zúgja énekét.-De még,vakkantok,utolsót [… Tovább]
…gyerekeknek, egerekr?l Bolond mese gyerekeknek egerekr?l Volt egy házban egy kamra,ott lógott a szalonna.Penész volt az oldalán,nem f?zte meg senki már. Egyszer a ház asszonya,arra járt, hogy kihozza.Ijedtében sikoltott:a szalonna nem volt ott! Benézett a sarokba, ott sem volt a [… Tovább]
Köszönöm, hogy itt lehetek Bemutatkozásul megosztom az olvasóval azt a könyvélményemet, amely 2000-ben, Zoli fiam elvesztésekor a legnagyobb hatással volt rám. Seneca: žVigasztalások és erkölcsi levelek? cím? könyve ez, amelynek minden sora er?t, s hitet adott, hogy élni kell, így [… Tovább]
üvegcseréphegyekcsillanó megasejtjeinkúszik a fényhalványuló lidérclángjafáradtan hanyatlik visszanem tudja útjátmi végre tettegondolatok nélkül indultde azt is elfeledtemár nincs visszaútnincs álomvilágelszórta útközbenlyukas tarisznyájabenne volt minden kincsecseppfolyós vágyaneki már nem szólf?zfa síp zenéjeharmat sem mossa arcátfényesen selymesreolthatatlan vágyaklepattogzott máza feslettrongyaiba tekert testeaszott múmiakéntféreg [… Tovább]
Hány arca van egy embernek? Most nem is az akaratlan, a spontán, az árulkodó, gyanakvó, ingerült arckifejezésekr?l beszélek, hanem csak a megkomponáltakról. A csinos n?kér?l, amikor érzik, hogy nézzük, nézik ?ket. Nyomban szelídebb, ábrándosabb, megközelíthetetlenebb, mégis sokat ígér? lesz az [… Tovább]
– Tudod, – kezdte komótosan az öreg – a sorstól hatalmas dolgokat lehet tanulni. Itt van például az én életem. Apám egy alkoholista volt, örökké részegen jött haza, összevert bennünket nagyanyáddal együtt. Egyszer a fogamat is kiverte, de azt mondta, [… Tovább]
Valaminek lennie kell azután, hisz nyomtalan menni el innen oly lehetetlen, oly suta lenne. Mindaz a végtelen bánat és kín idelenn – csöpp örömök, pillanatok – megmarad tán az a pár suta írás, néha mosoly a kihűlt [… Tovább]
Képtelen vagyok tovább aludni.A rózsaarcú hajnal egyetlen fuvallata elég volt hozzá, hogy felpattanjon a szemem, és agyam azonnal vad száguldásba kezdjen, megpróbálva megfejteni lehetetlen helyzetem miértjeit.Persze, az is könnyen megeshet, hogy madame Clark leped?je volt régen kicserélve ebben az úri [… Tovább]
žBeledögleni lehet, megírni nem? â?? írta a földszinti világról Debreczeni József, az Ã?Å¡jvidékr?l deportált költ?. Túlélte a földszinti poklot, és megírta a žHideg krematórium? cím? visszaemlékezését. tven évvel a történtek után olvastam feljegyzéseit. Mint el?hívó tálban a fényérzékeny papíron, merültek [… Tovább]
Hópelyhek tollpihék Ránk rakódott az ég Felül már halványkék Alatta szürke még Hol a tavasz? Tarka színét mi takarja? Barna locspocs zajba Már meg sem maradna.
Bágyadt esti szélfúj át a bomló fák közötthalkan ring a lombzizegve, remegve csörögs pár levél lehulllassan, csendben földet érvea nap vérfolyótrajzol a sötétkék égrea leveg? még fád, lomha, fülledt és nehézám hirdeti márfakó zöld: a nyár véget érvarjúhad köröza lekaszált [… Tovább]
Éjjel még zuhogott a hó, de reggelre már elfáradt. Csak pár tucat hópehely kószált még a levegőben céltalan. – Azannya!– szitkozódott Dollár, ahogy meglátta a befogásra várt szánkót, mikor az istállóból nagypapa itatni vitte a vályúhoz. – Mehetek ki [… Tovább]
Az óra jár, a kocka áll.Harang ha kong, halál jajong. A csutka ring a vízbe kint.Alul falomb, levélbe font. Az ég se ég, a hold zenél.Sötét a ház, magába húzmagánya már, varázsa bús. Remél hiún, dalolna mára kis cicus, s [… Tovább]
Az őrnagy 1981 óta „foglalkozott” Imrével. Havonta elbeszélgetett vele. A kívülálló a diskurzusuk alapján, közeli, jó ismerősöknek gondolhatta volna őket. Persze ez a látszat Ardelean őrnagyot nem akadályozta meg abban, hogy letiltassa Imre útlevelét, kirúgassa feleségét a tanári állásából [… Tovább]
ž…s ha még hiszel a lélek tisztaságában, igen, akkor önnön lelki tisztaságod patyolat fehér, soha ne sározd be hát, gonosz kísértés ne fesse feketére színes álmaid mosolyát¦?(saját gondolat, hogy a tárgytól eltérjek kissé) ~~~ – Az id? kérdése állandó, mindenható? [… Tovább]
rengetegbe lépettletépettkínkeserv vágottvirág hervadt szirmahull a levélpereg a napnap utántegnap és ma köztvízválasztó — öröklét becsaphatófullad a féregrágtatörzsállományszerves vagy szervetlenlétképletalkotta magány — vánszorog a kínfeszül az ínpulzusa vertveretlen márahalványuló fényekvibrálva verdesneklibben? kend?véres szenvedésselszült magzataáldottszerelemvirágkilökte méhéb?lkietlen világa — csend —végtelen csendörök [… Tovább]
18** szeptember 20-án Karakas Vendel személyesen nyitotta ki az Andrássy úti — még mészszagú — bérpalota kapuját. Két stráfkocsi is várakozott már a hely színén, az első lakó — báró Földessy pazar bútoraival. Az első emeleti nyolcszobás lakosztály bérlője leereszkedően [… Tovább]
Mikor az augusztusi éjbenMihály kardjáról pattan a szikra,fény hasít a sötétségbe.Meteorcsóvák robbannakvasat permetezve véred zuhatagába,s e csillagpillanatban megérint az Arkangyal ereje. ntudatod életre ébreszt;b?neid falát áttöröd,göröngyöket görgetsz,tengerhabbal áramlaszâ?¢és megtorpansz a keresztúton megoldásra várva.Lázban égsz, csodagyógyírt remélsz,ám homlokodon az üzenet: váradat [… Tovább]
/Selma Lagerlöf regénye nyomán/ Az éjszaka csendjébeórakattogás dübörög.Pattog a sublót,a szú, mint szorgos élmunkás teszi a dolgát.Vaksötéten folyik kezemre a ragacsos id?,megérint,lehúzza a takarót, áll fölöttem.Érzi félelmem.Fényesen villan pengéjekettéhasítva torkom, s ahogy fuldoklomszáz magányba csorog vérem.Nem issza be a föld,hiába [… Tovább]
ajánlom Sz.P.-nek az ódon falak kérd?n hajolnak fölém itt avárosomközénholtimpanonok?rt állnakvárnak nyitottablakbólkóbor napzuhanelémtarkamacskakap utánajátszvafénygombolyagcsacskavágya a járdátlassúléptekkelgöngyölömmint rongysz?nyegfeszüllábam alatt hívtál¦ha erre jársz¦ és erre jároklátodmegállok egyversre" ide bejár kávézni az elme"írtadés leülöktörzshelyedre versetlopni t?ledmert vallommint tetanulni kell"egyenesen járni"a költészettelhálnifattyátdajkálni " ide [… Tovább]
Végnapok ugornak át tegnapokatde elbotlanak a küszöböna lépcs?n gurulnaküveggolyóim bim-bim-bim-bammmbokám megbicsaklik s ez arra ad okothogy bután eltávolodjak magamtólez okbólkét id?sík közé zártam vélt tévedésemnincs kilincs hogy rányissaks az állapotom várhatóansemleges nem éppen kellemesrendeltem egy életethelyettem átvette a szomszédmajd egy [… Tovább]
Ülök egy híd tetején,egy magas híd tetején.Alattam vad folyó rohan,felettem t?zgolyó robban. Hogyan kerültem ide?Nem emlékszem.Csak arra, hogy a kabátom felveszem.S elindulok.Egy hosszú úton,hideg, téli napon. Ülök a híd tetején,A magas híd tetején.Alattam ezer kísértet,Felettem pokoli fények. Hogyan kerültem ide?Nem [… Tovább]
Tartalom másolása nem engedélyezett!