Zatykó Zoltán : Kritikus szemekkel – Bridget Felber: A kétarcú

A vágyak és valóság keveredése egy érzelmi viharoktól heves novellában mindig megdöbbent?, hiszen az ilyenekben többnyire nem a fikció vezérli a gondolatokat, hanem az átélt események okozta lelki sebek, vagy éppen örömök. A m? végére érve el?ször nem érzünk semmit, hiszen minden idegszálunkkal igyekszünk átélni a Szerz? gondolatmenetét, érzelmi kisugárzását, lelki mondanivalóját, ezért csak néhány pillanattal kés?bb fogjuk fel az értelmét és a konklúzióját.
Bridget novelláinak speciálisan jellemz? vonása ez az érzelmekkel és vágyakkal telitett világ, hiszen írásaiból nagyon nehéz eldönteni, hogy valóban megtörténtek-e a leírtak, vagy csupán a fantáziájának szüleményei. Én azt gondolom, hogy nagyon nehéz érzelmeket kitalálni és belesz?ni hitelesen egy írásba úgy, hogy az el?bb említett eldönthetetlenség fenn ne állna. Legalábbis kit?n? írói-költ?i képességek kellenek hozzá, ami Bridget esetében is észrevehet?, azt hiszem sokak számára.
A téma megkapó, hiszen a szül?höz, az édesanyához való viszony kitárulkoztatása roppant kényes és olykor lelkileg intim téma, ezért szinte minden olvasó valahol képes átélni az ebben a novellában megcsillantott életképeket, hiszen életünk során ezernyi viszály és öröm szövi át a kapcsolatainkat, így vannak tapasztalataink.
A másik írói jellegzetessége Bridgetnek, hogy id?ben és térben széttagolja az eseményeket, hagyva, hogy az olvasók a terek közötti hiányokat saját érzelmeikkel, gondolataikkal, tapasztalataikkal töltsék fel, ezzel is jobban magukévá téve azt, amit olvasnak. Szinte belopja ezzel a szubjektív érzéseit másokba, és vagy negatív, vagy pozitív hatással van mindenkire, de elmenni mellette senki nem tud. Az ellentétek összetartják az egész m?vet, hiszen a sodródó feszültség kioltódni, megnyugodni készül, és érezhet?, hogy a végére valami váratlan megbocsátás, valami szükséges kioldás készül?dik, ami pontot tesz minden fájdalomra, vágyra, könnyre és mosolyra.
Egy igazi Bridget-novella.

Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 10:14 :: Adminguru
Szerző Zatykó Zoltán 85 Írás
"Fukar kezekkel mérsz, de hisz nagy úr vagy, S egy talpalatnyi föld elég nekem. Hol a tagadás lábát megveti, Világodat meg fogja dönteni." Madách Imre: Az ember tragédiája