A férfi öregnek és betegnek tűnt, ahogy tétova léptekkel araszolt előre a mocskos galambpiszokkal tarkított járdán, szemében azzal a konok eltökéltséggel, ami csak a legkeményebbek sajátja. Esteledett, mégis ilyenkor nyár derekán még magasan járt a Nap. A fullasztó meleg, [… Tovább]
*A történet szereplői kitalált személyek. Minden hasonlóság a valósággal pusztán a véletlen műve. Hanta úr, polgári nevén dr. Senkiházi Péter Geronimo, még másnapos volt a jóféle boroktól, és azoktól a csinos rajongóktól, akiket az előző este egy kellemes hangulatú [… Tovább]
Üresnek lenni jó. Az üresség könnyűvé tesz és gondtalanná. Olyan leszel, akár egy kis levegővel töltött lufi. Vidáman csevegsz a sarki fűszeressel, a portással vagy a régi iskolatárssal. Mosolyogsz. Még egyszer mondom: üresnek lenni jó. A kínai bölcsesség is [… Tovább]
Hegedülni tanulok, de most tényleg. Csak úgy, a magam szórakoztatására, no meg persze a családom és a körülöttem lakó szomszédaim bosszúságára. A hegedű egy csodaszép, ámde igen furcsa hangszer. Képzeljetek el egy cipősdoboznyi, fenyőből és juharfából készült domború testet, a [… Tovább]
Véges tudatunk folyton értelmet próbál találni a különféle dolgokban azáltal, hogy elemzi azokat. Nyilván, ez a racionális magatartás lehet az egyik mozgatórugója annak a hihetetlen technikai fejlődésnek, ami már vagy negyvenezer éve tart, mióta a Homo Sapiens megjelent a bolygón. [… Tovább]
Oly hosszú ideje kínozta már ez a végtelen nihil, ez a sótlan és sivár kietlen válság, hogy a végén már nem is tudta… de végül is mindegy volt. Aztán végre eljött a várva várt nagy nap. Az ihletettség napja. [… Tovább]
Régebben én is olyan voltam, mint ti – vagyis ember. Sőt némelyek művésznek tartottak. Hangszerem a hegedű volt, amin már hatéves korom óta szorgalmasan gyakoroltam. A hosszú évek alatt, technikailag meglehetősen magas szintet értem el a hegedűjátékban. Legalábbis a kritikusaim [… Tovább]
– Kacifántos gesztenyét! – közli Baromio a rongyőr, miközben rám se néz, csak törölgeti tovább a pultot azzal az avítt kockás textíliával, pedig az már így is olyan fényes, mint a Salamon töke. – Ordas szerencsét! – válaszolom pikírten – [… Tovább]
A toprongyos férfi a parton ült egy széles kövön, és a szürkén hömpölygő folyót bámulta. A lemenő nap vörös fénye sötét árnyékokat rajzolt sovány, ráncos arcára. Mennyi megaláztatás érte már az életben. Tele volt velük, szinte már a fülén csordult [… Tovább]
Sehol sem találom, hiába keresgélem. Úgy tűnik elveszítettem valahol, pedig micsoda remek egy dolog volt. Örömet szereztem vele másoknak és magamnak is. Roppant értékes kincs, ami eltűnt, akár a kámfor. Hiánya fájdalmas, és így megy ez már évek óta. Azt [… Tovább]
