A toprongyos férfi a parton ült egy széles kövön, és a szürkén hömpölygő folyót bámulta. A lemenő nap vörös fénye sötét árnyékokat rajzolt sovány, ráncos arcára. Mennyi megaláztatás érte már az életben. Tele volt velük, szinte már a fülén csordult [… Tovább]
Sehol sem találom, hiába keresgélem. Úgy tűnik elveszítettem valahol, pedig micsoda remek egy dolog volt. Örömet szereztem vele másoknak és magamnak is. Roppant értékes kincs, ami eltűnt, akár a kámfor. Hiánya fájdalmas, és így megy ez már évek óta. Azt [… Tovább]
Történetünk főszereplője – az egyszerűség kedvéért nevezzük őt Bélának – imádta a nőket. Nem is imádta, egyszerűen megveszett értük! Úgy volt vele, mint a mesebeli Gombóc Artúr a csokoládéval. Az egyiket ezért szerette, a másikat meg azért. Volt is [… Tovább]
Délceg feszes testére hullt a lenyugodni készülő júliusi nap vöröses fénye, és ettől szemkápráztató metálzöld csillogásba kezdett. Néha kékesen vagy aranyosan csillogott, attól függően hogyan vetült rá a fény. Ezek az elképesztő színek remekül kontrasztáltak vékony éjfekete lábaival. Jól nézett [… Tovább]
Azt mindjárt előrebocsátanám, hogy nem vagyok a szavak embere. Nem tudok olyan szépen, cikornyásan beszélni, mint mások. Én az elvek és a tettek embere vagyok, és ma rengeteg olyan fontos dolgom volt, amit el kellett, hogy intézzek. Csak egyet, [… Tovább]
Már reggel, amikor felébredt, ez foglalkoztatta és keringett az agyában szüntelen. Kínzó gondolat volt, nem hagyta nyugodni. Annyira kikívánkozott belőle. Az asszony nem figyelt rá, nyűgös, gondterhelt arccal magyarázott valamit, talán, hogy ma meddig dolgozik és hogy ki és [… Tovább]
Azért ezeknek a régi utcai telefonfülkéknek még megvolt a maguk hangulata. Csak bementél, magadra csuktad az ajtót, leemelted a nehéz és rosszszagú bakelit kagylót, majd bedobtad az aprót, (régebben a „bélást” a bronz kétforintost) aztán tárcsáztad a számot, és [… Tovább]
Süt a Nap, dacára annak, hogy mélyen benne járunk a januárban. Nem is a nappal van baj. Szeretem, ha süt a Nap, szikrázik a ropogós fehér hó, és a csípős hideg piros virágokat rajzol a vidám arcokra. A tél [… Tovább]
Néha kacifántos kis kifogások lepnek el, keresnem sem kell őket. Csak úgy teremnek szerteszéjjel, mint bőséges esőzések után a bolondgombák. Pedig nem is esik, de majd fog. Ha lemosom az autót, akkor nyilván fog. Saját évezredes megfigyelés. Tuti. Egyébként rondán [… Tovább]
Este van, tíz körül jár. Kettesben vagyunk, egymással szemben. Annyira közel van, hogy akár meg is érinthetném, szóval a hangulat meghitt. Egy darabig szótlanul nézzük egymást, aztán valami belső kényszertől hajtva hirtelen beszélni kezdek, és akkor, ott, azt hiszem [… Tovább]
