Sci-fi

Végre elérkezett a szombat, a már sokszor megígért, de addig mindig elhalasztott kirándulás napja. Apukám péntek délután minden szükséges holmit becsomagolt, és berakott a csónakba. Mi, mármint a húgom és én, nem segíthettünk neki, mert azt mondta, hogy gyerekeknek az [… Tovább]

A kód itt volt. Itt volt évszázadok, évezredek, vagy talán már évmilliók óta, de senki sem ismerte föl. Időnként véletlenül néhányan már a közelébe jutottak, de mivel nem azt keresték, átsiklottak felette. Elhessegették maguktól azt a gondolatot, amely az egyetlen [… Tovább]

    Szóval a Gyuri is… Ma hallottam. Nem hiszem el! Én meg… állok itt az esőben, bokáig a sárban, és várok valamiféle csodára. – Na! Mondjon már valamit, kollega! Ennek a szivattyúnak is vége? Értem. Se alkatrész, se ember. [… Tovább]

A jelentős események láncolata egy jelentéktelen francia kastélyból indult el… GALAKTIKA 317. 2016.   Bevágta maga mögött az ajtót, és levegő után kapkodva végigszáguldott a folyosón. Tudat alatt talán abban reménykedett, hogy valaki majd megállítja valami jelentéktelen hülyeséggel és arra [… Tovább]

A kirakat, mintha egy mesebeli ékszerkészítő kirakata lenne, Ali Baba korából.                 Amikor megpillantottam a kirakatban tudtam, hogy ismerem. Tudtam, hogy milyen az érintése, még a hűvös tapintás utáni érzés is felidéződött emlékeim [… Tovább]

    Medúzák                                              Koosán Ildikó a sejtelem selyemleplébe zárt színes körvonalak, testarányos visszatükröződése;  súlytalan lebegésük dinamika a létezésprimitív kontraktusához,  nem kérdőjelezhető [… Tovább]

ÚJ GALAXIS ANTOLÓGIA 2010.     — Közeleg az idő, melyet rendünk alapítója meghatározott. Készen állsz az útra, Tommaso testvér? — Igen, apáturam — csókolta meg a szerzetes a feléje nyújtott kézen megcsillanó Szent Gyűrűt, Gioacchino da Fiore gyűrűjét. — [… Tovább]

A világ úgy nézett ki, mint a pokol. Anti-apokalipszis, a világ pusztulásának unortodox módja.     Amikor feltalálták az örökélet szerét, sokan állás nélkül maradtak. Nem mostak többé hullát a hullamosók, nem volt megrendelés a koporsókészítőknek, és sorra mentek csődbe [… Tovább]

  — Berezegnek a receptoraitok. Bocs, nem tudlak nem gépeknek nézni benneteket… Tessék kérem horkolni, mert még hátra van egy félórányi a kiszabott pihenőidőből. Ha kiléptek, első dolgotok legyen összeseperni minden Holdport a komp alól! Rondán nézne ki egy felpörkölt [… Tovább]

Megígérem, hogy ebben a részben nem lesz horror. Persze, ha átlagot nézünk, és abból indulunk ki, hogy ez egy horror, akkor egy részre 1/6 horror jut. Viszont az átlag becsapós. Vegyünk egy ingát! Az például átlagosan áll. Vagy azt, hogy [… Tovább]

E rész elolvasása után az olvasók egy részében felléphet az igény, hogy felüdülésképpen megnézzem egy-két jelenetet a Sikoly-ból vagy a Madarak-ból. Mások lehet, hogy végigásítozzák az egészet. Ismét mások elverik kutyájukat, és nem adnak neki vacsorát. Mondjuk, aki fáradt olvasni, [… Tovább]

E rész olvasása közben az olvasó tapasztalhatja, hogy körülötte biztosan valamilyen napszak, illetve időjárás nyomja rá bélyegét az adott időszakra. Ez annyiban közös a kisregény tartalmával, hogy a cselekmény idején is voltak napszakok, akár több is, persze, nem egyszerre, sőt, [… Tovább]

… Egyébként az illusztráló kutyakép az én – azóta már elsiratott – kaukázusi kankutyám fotójából készült. Sajnos én is kihívásokkal küszködtem fantázia és kreativitás terén, amikor Macinak neveztem el! 🙂   Hatodik fejezet — Dzsekicsen   Dzsekicsen, amióta felnőtt lett, [… Tovább]

A Macska a barázdában folytatása – Az előző kisregény tartalma: – Az előző kisregény tartalmát az előző kisregény tartalmazza…     Első fejezet — Csikasz   Nagyon éhes volt. Már napok óta nem evett, azóta, amióta egy kocsival a gazdája [… Tovább]

              Út a jövőbe                         Koosán Ildikó      Egyben az eddigi termés! Összesöpörve, elmenekítve mind a trezorba: fémbe, papírba, úgy ahogy illik;   háttérerő [… Tovább]

    Elhagytuk a templomot, befordulunk a Kicsi utcába. Hátranézek, megrökönyödöm, az utca jön utánunk, és minden lépésre rövidül. Azt is furcsállom, hogy a társaim, Jani és egy be nem azonosított fiatal. Érdekes, én magam is a húszas éveimben járok. [… Tovább]

Egy hajnali busz utasaként éltem át a narancssárga ködben való utazást, idegen civilizáció nélkül. Aznap született meg a történet.   A köd végigfeküdt a tájon. A bágyadt kelő Nap gyönge sugarai narancssárgává varázsolták az előbb még szürkésfehér ködmasszát. Az autó [… Tovább]

Az emberi felelőtlenség világméretű katasztrófát okozott.   A Duna-kanyar közelében, egy kis sziget felé haladt a csónak két utasával. A kisfiú két kézzel megkapaszkodva a ladik oldalában élvezte az utazást, nagyapja evezett. Az öreg akár a saját unokája is lehetett [… Tovább]