A pályaudvaron felejtett bőrönd, csókod lenyomata a bőrön, utcán eldobott cigi csikkek, dühösen ordibált szavak, mert már mindegy, az égen a vihar fellegek jelzik, hogy ma már napsütés nem lehet, a bögrébe ragadt kávémaradék, olykor szimplán nincsen haladék, mert [… Tovább]
Zengő Ki tudja, mit hoz még a hullám? Pityeredik felhő-gyerek, bömböltető erők uralják, megbántották, könnye pereg. Ki tudja, mit hoz még a hullám, szelek hulláma, titkos erő; mind tüzesebben izzik a láz, lángokból benső szárnya nő. Kedv-viadalt: [… Tovább]
Hallgasd meg! A szívem az ócskán vettem, Egy könnycsepp volt csak az ára, Használták többen előttem, Hangosan ketyeg órája. Divatja múlt, (?) hozzám illik, Bár hiányzik pár csavarja, Tisztán tettem be helyére, Érzelmeim felkavarja. Másodkézből van a szívem, [… Tovább]
Goromba szakácsok dugják a szeretőmet, pedig a Lázárnak lassan szaga lesz, csak nekem nem mondja senki, kellj föl és járj! mert én nem járom akárki táncát. Kiszól a Színkörből a zene, de nekem már nincs több esélyem, elköltözött [… Tovább]
Amikor kiléptem a gondosan bezárt ajtón, és fejemet megütöttem, megütközve tapasztaltam, hogy egy következetes követ követ egy következetlen követ. A kő ugyan a kövön maradt, ám a következetes követ nem hátrált meg, így is követte. A kő viszont nem menekült. [… Tovább]
Kép: Ruzsa Dániel Az ősz fellépőruháján melltűként még ott a nyár… Tompuló fénye, lassan beleolvad a szeptemberi éjbe… Nem kiabál. Tűz színű kötényén, egyre több a folt, Itt hagyott virágaival udvarát díszíti a Hold…
A testi vágyak olykor szívet manipulálnak, és mint kitörő örömkönnyek, úgy érzed, egy-egy aktus után könnyebb, csak még a bal bordaív alatt szorul, valami folyton felkavarja a gyomrod, s hiába alszol nyughatatlanul, azt hiszed, majd szájjal feloldod az [… Tovább]
Sonkoly Éva – finoman érinti – Nyári Szellő táncolna még. Szerte tekint, keresi párját. Szélfiú, a bohó messze sietett, várják új szerelmek, színek, őszi levelek. Szellő könnye pereg, haját festi, finoman érinti a rőt-szín fürtöket. [… Tovább]
Már égig ér és mégsem érzem, hogy nem lehetne még nagyobb, egy apró szúrás, szívbe kérve, s Ámor máris elhagyott. Hogy repülök, tán nem is látod, szárnytollamon pár csepp vér, alvilágban nincsen álom ami tisztán hófehér. Alig érint, [… Tovább]
Burganyadal Koosán Ildikó fordítása Puding ide, puding oda,mért izgat minket akkor?A tányér előttünk nem üres, ízlik, jobb, mint a krémlevesbékából és varangyból. A puding és a nyalánkságrontja a vért, a gyomrot.A szakács munkával teleő főz és mi halunk bele;Uram, igazat mondok! A burgonyák [… Tovább]
Ó ha már ismerhetnélek… Bár itt lennél a zsebemben. Nem kéne mesélnem semmit, S nagy harcok árán szeretnem. Honnan jöttem, mi a tervem, Csak rád nézek s Te tudod már. Érted zátonyra is futhat A kudarccal teli bukott [… Tovább]
Mi lenne ha Dollárörvényes zúgók közt Rongyos zászlóival Odesszából Kifutna újra Egy fekete hajó Hali-hé hali-hó Mi lenne ha A világ kamerái előtt Amikor lakóházak dőlnek Ezrével össze Kifutna újra Egy fekete hajó** Hali-hé hali-hó [… Tovább]
Forró elméd két kezem között. Primitív-e, ha teavízben is megtalállak? Mint gondolattalan gondtalanság előtt szédülten köröző szemöldökrajok, ősz szálakat alig háborít, csak szárnyra feszül újra és újra e csúnya levegőtlenség. Beletört téglák dús ködökben, málló indulat felejti magát [… Tovább]
Voltam már gazdag. Kertemben kazlak közt pávák jártak táncot. Álomnak látszott, nem vetett ráncot, Isten köpenyeként terült fölénk a nyári ég, alá gyűlt minden, de nem volt elég. Még, még! Belülről jött a hang. A lég már [… Tovább]
Fotó: www.tananyag.almasi.hu (őzikék) Már később ébrednek a fák, a bokrok és füvek, egy álló délelőtt dédelgetik a harmatcseppeket. A madarak céltalan bolyongó égi őrszemek – lassacskán terelgetik a kedvenc őszömet. Erdők szélén már [… Tovább]
zengő Rezegve szólalsz csellón s zongorán,Angyali ének, a szív belefáj,Húrokról száll fel a kék ragyogás,Mennyi öröm, ha zenéd ölel át.Add a kezed, a szemed keresem,Nyílik a vágy, ez igaz szerelem, Isteni zsongás tölti a termet,Néma a lélekhúr, de [… Tovább]
Kívánságod alig várom, lehet száz is, nemcsak három, nem vagyok én papucs ember, tele vagyok szeretettel. Töröld le a poros lámpát, fényénél az ember nem lát, én leszek a házi dzsinned, ha rendben lesz reggel sminked.. Sütök , [… Tovább]
Zengő Mint pelyhedző szerelmet, úgy vágytalak, féltékeny magányba vakoltan, égbe futó lépcsőkön álltál, de már sehol se voltam. Csontkeretes álmaim tovatűntek, (elillant a narkotikum…) ujjaimba harapok sorra, lassan kiürül a pódium. * Tömör kegyelem az élet, egy árva könnycsepp [… Tovább]
(Zeneajánlóm: http://youtu.be/rktW3byqdOs?list=PL32C86365A6F3E6C6 ) * kicsit lehetsz béna mint aki szerelmes esténként meg néma hajnalban kegyelmes közben hozzám bújva egy kicsikét lüktess a szívedre húzva szemeidben fürdess a zajt tapaszd falra dübörögjön máshol csendet ölts magadra ha nekem világolsz [… Tovább]
Hívtál tán’ én nem tudok oda menni. Szél szaggatta bokor előttem, mennyi. Ágak tépik ruhám, ősz fúj hideget rám. Hívtál tán’. Alkonyodik, sűrű csendbe’ – nota bene – valaki vár.
Legyecske Koosán Ildikó fordítása A minap, személyt cserélve,Legyecske lettem én,Ültem egy égerlevélkeFormás kis szegletén Az erdő részévé válva,Színesen, mint egy ábra,Amit átjárhat ott a fény. Az ő kis zöld fejecskéje,Aranyos teste már enyém,S a két kristályos szárnya,Melyek, ha rásüt ott a [… Tovább]
Kiszámolod az irkádon, hol leszel Te jövő nyáron. Langy tengeren, magas hegyen viszhangzik barlangok bele. /hol ásít a barlangterem Megszámoltad: fellegekben /fellegekben megszámoltad sok a birkánk, mind ott megyen. /sok a birkánk, mind ott baktat Addig nőjjél, [… Tovább]
Levélben írtam: Ne puffogj… Válaszul kaptam: Ilyen szó nincs! Azt mondják, ma már nem puffoghatok. Ilyen szót nem ismer a Magyar Tudományos Akadémia. Nem ismerte már A MAGYAR HELYESÍRÁS SZABÁLYAI Tizenegyedik kiadása sem 1986-ban. Pufoghatok, puffanhatok – [… Tovább]
Felhőkön járni…Pehely-talppal érinteniködös testét… Égen járni…Fényleni a fényben,Könnyezni az esővel,Ráborulni a világra… Életem életükbe lehelni…
… az 51. árnyalat 😉 Ahogy felém nézel, sokat mondó némán, hívogató pillantásod bánat tükörtermében, a könnyed mind gyémánt. Bár záporozva, de cseppenként oltod velük, szomjazó lelked lángolva lehelt, parázslón hervadó csókját. Szívem völgyzáró gátjára hirtelen nagy [… Tovább]
“Mert minden dolognak az ég alatt Van rendelt ideje”* Megvan az ideje a vágyakozásnak Csókoknak Forró éjszakáknak Megvan az ideje a búcsúzásnak Sírásnak Fájó árvaságnak És megvan az ideje az emlékezésnek Fohásznak Majd elfogadásnak _____________________ * Prédikátor [… Tovább]
Aznapi kakaónk régen hidegre hűlt, nem eresztettelek… Ma gyötör hiányod, csak lassan oldódik a görcs. mi rám feszült, nehezen élem a magány-világot. Őszködök terülnek odakünn a rétre, már nem érkezel… Valaha a szemedben ragyogott a föld összes fekete [… Tovább]
Jótékonysági, irodalmi felolvasó délután; 2014. szeptember 25. 15 órai kezdettel Arról, hogy miért született ez a Rendezvény: 2014 februárjában egy bátonyterenyei család élete megváltozott, amikor családi házukban tűz ütött ki. Az édesanya és a gyermek, súlyos [… Tovább]
„Az aggodalom része az életnek, de soha ne hagyd, hogy elhatalmasodjon rajtad és uralkodjon fölötted.” – Paulo Coelho A frissen szántott földet ellepték a varjak. Mondják, vetési varjak. Nekem gyászmadarak… A lemenő nap fénye megcsillant a zsíros fekete rögök ekevágta [… Tovább]
Tartalom másolása nem engedélyezett!