Hagyd ma széthullni a valót, holnap összeragasztjuk csirizzel, mint gyermekkorunkban a papírhajót, csak a vízre szállást ne siesd el, nehogy elnyelje álmainkat is a káosz, s ha megtagadsz, márpedig megtagadsz, többé hozzám ne imádkozz. Látod, nem vagyok angyal, [… Tovább]
Jön az ősz, már itt búsong a kertek alján lopakvó magánnyal. Jön az ősz, s a nyári záporok egyre lassabban danásznak. Persze csak mondom, nem hívom, nem kell nekem álcás elmúlás, sem sörénye az őszi fának. Minek, [… Tovább]
Fordította: P. Tóth Irén Ha valamikor meg tudnád a mérhetetlent mérni, a végtelent átölelni, a semmit helyben átszelni, közülük egyik se lenni. Ha valamikor szerelem lehetnél szerelem nélkül, remény, reménység nélkül, lehetnél szó, szavak nélkül, gondolat, [… Tovább]
Legelőször molnár voltam,őröltem meg lisztet hordtam,testvéremként vittem áldottvállamon a liszteszsákot. Közben itt-ott ez-az történt,lemondtam a zsákról önként,kötény helyett öltönyt kértem,feslett gatyám lecseréltem. Nem voltam úr, nem is szolga,nevemen se esett csorba,mintha mi sem történt volnavéletlenül álltam sorba. Papírosból varrt ruhámbanfütyörésztem, [… Tovább]
A ház előtt ült, a szálkásra aszott régi padon, a paneldzsungel közepén. A nap sugarai harminchat fokos tűzben tartották a várost, mindenki izzadt és kapkodta a levegőt. A fiú csak ült. Kívülről mindenki úgy látta, békésen szemléli a világot. [… Tovább]
A Plitvicei Mennyország után folytatjuk az utunkat a fekete hegyek országa felé. 3. Találkozás a légkondikkal A fürdés miatt kissé megkésünk, így Hutovo Blato meglátogatását elnapoljuk. Ugyanott jövünk vissza másnap Mostarból. „Majd holnap…” Boszniában az életszínvonal messze alacsonyabb, mint [… Tovább]
Mikor minden alszik, sötét éj közepén, borongós hajnalon virrasztva várlak én. Velem voltál mindig, sok nyomasztó napon; vigasztaltál engem, vezettél utamon. Ma is kerestelek, ám a szokott helyen nem találtalak meg; üres volt ott szívem. [… Tovább]
