Betonszín napra ébredt a buszpályaudvar, hűvös eső marta a kopott falakat. A galambok, azok a városi patkányok menedékre leltek a fedett padok szárazságában. Az egyik galamb egyszerre követni kezdett egy kisfiút, meglátta kezében a kis bódéból vásárolt szottyadt pogácsát. És [… Tovább]
Madár vagyok, egy büszke sas, aki hatalmas szárnycsapásokkal repül a világmindenség felett. Mindent látok, és azt csinálok, amit akarok. Most épp meg kell küzdenem a barátommal, hogy kié legyen az óvoda udvara. Csőrcsikorgatva körözünk egymás körül, kiabálunk, furábbnál furább [… Tovább]
Tikk…Takk…Tikk…Takk…. Itt ülök, csendben, félve minden mozdulattól, és várom, hogy soron következzek. Levegőt is alig veszek, mert ahogy kitágul a tüdőm és bordáim elmozdulnak, pokoli fájdalom kerít hatalmába. Ez a hely zsúfolásig tele van, minden szék foglalt, sokan állnak [… Tovább]
Álmai egész éjjel izzadságban fürdették. Hirtelen felriad, ziláltan körbenéz. Idegen szoba, idegen ágy, szekrény, szőnyeg, könyvek a polcon, rajta a szürke árnyalataival játszadozó, bolyhosra kopott pizsamafelső, kockás hálónadrág. Megtapintja karját, mellkasát. Szíve hevesen ver, érzi, hogy lelke romokban [… Tovább]
Megsárgult, töredezett levelek zörögtek el mellettem a kopott betonon. Vitte őket a szél. Hangjuk, akár ezernyi üvegszilánk, hasogatta dobhártyámat. Milyen fájdalmas hang. Milyen idegesítő hang. Elmúlt a nyár. Madártávlatból nézve, a város már csak sárgás-szürkés pacának tűnik. A levelek [… Tovább]
A ház előtt ült, a szálkásra aszott régi padon, a paneldzsungel közepén. A nap sugarai harminchat fokos tűzben tartották a várost, mindenki izzadt és kapkodta a levegőt. A fiú csak ült. Kívülről mindenki úgy látta, békésen szemléli a világot. [… Tovább]
A semmi vesz körül. Előttem, mögöttem és mellettem az üres sötétség meredezik, de talpam alatt biztos a talaj. Sétálni kezdek, szemem előtt egy kis ösvény rajzolódik ki. Azon lépkedek hát, saját, megszokott tempómban. Léptek zaját hallom, apró léptekét, de [… Tovább]
Papírhajó, de mégsem az. Fájdalmaim hordozója. És végre elengedtem. Most nem az én vállamat nyomja. Tulajdonképpen, már csak a semmire nehezedik. A víz tükörsima bársonyhabjait is éppen csak érinti, lebeg rajtuk. Mint egy tündér. Gonosz tündér. Egy olyan meséből, [… Tovább]
Hazafelé tartottam a boltból, a liter tejet a kezemben szorítva elértem a közeli vendéglátó ipari egységet, az igencsak népszerűnek számító kocsmát. Egy férfi — nálam másfél fejjel alacsonyabb, negyvenes éveiben járó, alkoholszagban fürdő, felém közeledett. Integetett és [… Tovább]
Nyikorgó ágyam autópálya-mintás, izzadságfoltos matracán szuszogtam az alvás valamelyik szakaszában tartva. Felriadok. Fülledt, remegő levegő, az éjszaka forróságában táncot lejtenek a sötétségből kirajzolódó bútorok. Nem rosszullét, nem rémálom, hanem egy szag miatt kelek fel. Felriadok, mert büdös van. [… Tovább]
