Vers

Zátonyon

   Olykor még visszapillantok, csak nehezedjék a nap vége  az át nem beszélt jelenetrészletekre(!) Csiszoltan fogalmazom a semmit, a kifejezésre hozhatatlant, emlékvillanásba botló sétáink kockaköveit. Újra és újra ponyvajelleggé törpült álreggelek csókolnak, hollywoodi delíriumok…  

Kisregény

Szabadság a tajgán 5/5.

– Felháborító! – szólt közbe Potyajegy. – Mégiscsak aljasság, hogy mindenféle vadállat szabadon mászkálhat itt a tajgán, az embereket meg fogva tartják.                  –  Legfőbb érték az ember — mondta az, akit Grigorijnak véltem. — Arra vigyázni kell. — Hát [… Tovább]

Vers

Oliva csere

    Elcseréltem egy konzerv olivát egyetlen pontért. Múltat és jövőt hagytál, a jelenben szíven gyötörtél. Vmi nagy szerelemnek képzeltelek, Isten. Kezedről csak úgy csorogtak a szavak, mintha tollinjekciód fúrtad volna papírba, mint kagylóból kiszippantott megszámlálhatatlan dallamot, mint nyelvet nyelő [… Tovább]

Vers

Fut az út

    Fut az út sántán Billegnek a fák Űzi a sátán A szarvas csordát Szellők ölébe Hajlik a barka Selymes szíve hull Vérzőn az avarba Lángol a tarló Füstölög kéken Cigánykereket Vet fenn az égen   Tavasz se volt [… Tovább]

Vers

’Teénmi’ Béke

– egy költő gondolata, egy festőhöz –     Azt mondom a vers – a csend, a hang -, egy kép, mind, együtt a béke. Hányszor hitetném, mutatnám, hallatnám, és mennyiszer kérem, mert vágyom magamnak, neked, másoknak… Majd mit teszek? [… Tovább]

Vers

CSILLAGHULLÁS

    Fény-képek az égen, lángarcú sugarai rézsút reánk vetülnek.   Búcsút zihál mellettünk a nyáresti szél, és a Hold megigazítja friss, ezüst fürtjeit szemed tükrében.   Csillámpor rezeg gyöngynevetéseden, hangom petárdáinak füstje liliom lelkünkben színes illattá szelídül.   Ahogy [… Tovább]

Vers

Nikéhez

  ha az Isten-szobrok  mind leomlanak még ne ints vétót  a világnak   lesz még  új március   a zsenge fű nőni tud akkor is ha torkára  globális kés szorul