Hónap: 2014 július

Egy költemény akkor jó Ha könnyed is   Ha  a szavaknak Csak súlya van Akkor teher  

Ebben a néhány sorban vetkezem,közel vagyok, akár a végtelen,s kérdem, hogy szerethetnélek szebben,ha házi áldás nem lóg felettem? Ebben a néhány sorban vetkezel,hangunkat néma filmben rejted el,fekete alapon hattyúfehér,már sikoltana kegyelemér’.

  Szikrázó csillagok ezüst fénye nyugtat, elcsitul most bennem a zúgó indulat. Párás tekintettel nézek fel az égre, sötét bársonyában megbújhatok végre.   A távolság repít, viszi nehéz lelkem, de a csillag-ösvény fényét adja nekem: hogy ragyogjak én is, szórjam [… Tovább]

  M. Laurens: A HATALOM FILOZÓFIÁJA ( Parafrázis Jókai Mór nyomdokain )      Manapság ugyancsak trend ott fönn, egymás mellett elbeszélni: mint Ön. Legyen bölcs, vagy akár mint a zöm, ha már jó-sorsa egyszer odafönn úgy hozta, hogy valaki [… Tovább]

tizenhárom évig más hazában éltem tizenhárom évesen először csókoltam apám papíron tizenharmadikán jött világra péntek tizenhárom itt van babonának tizenhárman választottak hiába engem társnak tizenhárom nyarán fiút hoztam a világra tizenhárom bő szoknyát bizton elkoptattam tizenhárom év van köztünk a [… Tovább]

Úgy színezed az életem, ahogy hajnalt a pír, húsz esztendeje vagy velem, csak erről van papír, hogy kezdetektől bennem élsz, hogy tollam téged ír, s egy másodpercbe beleférsz, arról nem  szól a hír, így gondolom, így gondolod, így kerek a [… Tovább]

Tizenhárom éve egy béna fiúval alszomugyanabban az ágyban.Talán már nőről álmodik.Gyermekem. Istenem. Levegőm.Ránk szakadt pajtában az alkony,ma nyári nap, holnap jégeső.Egy lampionba gyűjtögetem  sorba,ami lehetne, ami volna.Kétéves múlt, amikor ruhámbanfényesre töröltem neki egy almát.Azóta tartom.Hiába nőtt ki bennünkettucatnyi nagykabát,sorban összehajtom,kicsit [… Tovább]

  Emlékszem,  ahogy  vártál  reám  a  vonatnál:  oly’  szomjasan  fulladtunk  csókba,  ölelésre.  Mikor  először  combjaid  közé  fogadtál,  úgy  kapkodtunk,  mint  aki  végleg  el  van  késve,  rengő  asztalunkról  letáncolt  a  fogastál  ( szerencse,  hogy  nem  ültél  bele  a  halkésbe )    [… Tovább]

/Illusztráció: Tompos Opra Agota/     elém tette hajnalom tegnap arcodigen mondom hogy így volt elhihetedidőnek kezétől tépett grabancods lakod mint egy furcsa-tarkás ligetet   de nem bánom mert nem éreztem harcotcsak érett és letisztult ingereketsosem titkolnád inkább rám akasztodmagad [… Tovább]

    Fénykép                         Koosán Ildikó  Egy villanásnyi fény mögötta teremtés maga;amit a kontúr összekötaz erdő illata; valóságom is látomásszín,s a hang csak pátoszkét széllökés közt suttogáskép, de még hiányos ha keresnek, jel nincs seholszűz törpefűz takarnevemben visszhang válaszolaz idő tőrbe csal   2014. július 29. [… Tovább]

Mégis a háború lenne mindenek atyja? Miféle férfi az, ki tenfiát öli? Miféle isten falja gyermekét?   És új meg új ruhában, véres régi táncba’ – anyáktól elszakítva – tempóznak árva gyászelőtáncban szemüreglegények.   Miféle eszme borítható szemre, sírra? Mivel [… Tovább]

      “Szoríts erősen, ne engedj el!” Így mondtad, és egy lélegzetvételnyi időre elhittem. Átszakadt a gát, ott szívtájékon, s rajtam ismét könyörtelenül úrrá lett a téged akarás. Pedig csak szavak voltak. Súlytalan, üres, felhőnyi semmik. Lehulltak, és az [… Tovább]

      Beosont a hajnal az éjszaka szempillája alá vergődik a sötét töredező körmét a napfényébe vájja- hiába… egyre lejjebb ereszkedik az eső lába koppanásra várva-   morgolódó fellegek közé fényes ereket szór a haragos égbolt szeme… hallgatag a szél [… Tovább]

“Először is tüzes vassal megkoronázták, aztán még élve, meztelenül, lábainál fogva megkötözve saját katonái, akiket közönségesen hajdúknak neveznek, s akiknek cselekedetei annyi sok szörnyűséget hoztak…, fogaikkal széttépték és felfalták. A szeme láttára három darabra vágták öccsét, majd ezután a testet [… Tovább]

  Nyugtalanul kerestem öled permetét, míg egymáshoz űzött a szomj,  az egyedüllét. Most gyógyít a porladó Világ, a nyáresti szél, lángodban otthonra leltem, testem néma ágyadba pihenni tér.

    már-már elcsendesedve – korbáccsal vert hajnal – fulladoznak fényrögök bujkál a fák között a napsugár kiszökik a fodros fák fölött csend van hallgat az önvád kimért sorsom  reám égve lelkem kivérezve kiégve elbúvok mint a lemenő nap vérző [… Tovább]

Folyik Folyik (H)arcélezés folyik   Gránátokkal Rakétákkal Harcélezés folyik     S azt mi folyik Csak egy feneketlen Kettősmérce Foghatja fel

saját fotó   Távozz tőlem Sátán,   ébredj fel, angyalom! Fegyvertelen állok  s ölelne két karom. Józanul, hidegen  kétélű a mosoly, színjátszó az elme, a lélek lett a fogoly.