avagy Palinta 3.
Közhely,
most szökj el, míg nem fordulok utánad,
mostanában csak egy ’időt kérek’ a hátad,
s míg az élet halad tovább,
én mégis ostobán ordítva számolom visszafelé a másodperceket,
esetleg előre.
Nem megy csak úgy időről időre elfelejteni valakit,
neked mégis.
Valami rémlik,
mintha csak vigaszt ígértél volna,
örökkévalóságot nem.
Most itt vagyok vigasztalhatatlanul
és újra egyedül lendülök a semmiben
a kedvenc szakadékom fölött,
lököm magam,
ugrani készülök-.
Legutóbbi módosítás: 2014.07.16. @ 21:32 :: Tóth Zita Emese
