Az éjjel kiégve, Utolsó cseppet kimérve. Egy túlfeszített húron, nótámat elhúzom. Ritmusát járja, az éjjeli járat. A járhatatlan úton, ezer kósza fény futkos. Fokozván a víziót, szememet kinyitom, és az ablakon át a fények szememet mossák. Kés?re jár… A [… Tovább]
Vesztergom Andreának ajánlom Legnagyobb a sok közül: Csomópont, pont ahol a HÉV s a metró útja végetér, s a tér embertömegekre tárul, s zárul sok átutazóra keskeny aluljáró. A házak: kocka kocka hátán, mit szépen próbált kirakni játszó [… Tovább]
A nászút Október volt. A templom mellett virágzott a gesztenyefa. Az öreg fa felmagasodott az épület tetejéig, elszáradt levelei kornyadoztak veresen, alvadtvérszín? bordón a göcsörtös ágakon, csak egy, egyetlen egy ága virágzott a halovány zöld levelek között, fehér virágának gyertyái [… Tovább]
Bágyadt õszi fény, hattyúdala a nyárnak: szunnyadó remény.
A megtermett, piros kabátos ember elhagyatottan ült a hajnali hóesésben. A megtermett, piros kabátos ember elhagyatottan ült a hajnali hóesésben. Csak bámult maga elé azzal sem tör?dve, hogy a hópelyhek lassan ráfagytak a szakállára. Nem volt már fiatal, biztosan látott [… Tovább]
A Jóisten a szomszédunkban lakott a szent Adalberthez címzett kápolnában. Néha ez a közelség hátrányos volt nekem, mert előfordult, hogy a reggeli misére kijelölt ministránsok nem futottak be időre. Néha az éjjel esett hatalmas hó miatt, néha meg [… Tovább]
A város délkeleti szélén hosszan húzódó Öregerd? környéke már évtizedek óta szeméttelepként m?ködött. Kidobott holmik, ócska kacatok b?zl? színkavalkádja volt ez, gyomorforgató mindenség: az emberek hulladékai, melyben a figyelmes szemlél? felfedezhette volna a lelkek legmélyén elfojtott kegyetlen közömbösséget minden [… Tovább]
Ha vánszorogsz is sorsod útján, s lelki békéd egyre-másra elkerül, ha néma éjen, csillagtalan sötét égen fölötted már a fekete, halálhangú csend feszül, s mint fojtó köd téli tájra, a nyugtalanság jéghidegen rádterül, csak meg ne állj! Még menj [… Tovább]
G?si Valinak szeretettel, szívem összes melegével, ajánlom írásom az anyának, annak, aki tudja, mi a “fájdalom”. Örökség Mi ketten, anyám és én… Az anyám soha nem ölelt magához. Soha nem hívott „kislányomnak”, nem szólított a nevemen. Egyszer-egyszer megfeledkezett [… Tovább]
Mai el?adásában dr. Ostoros Amál, az El a mancsokkal a szüzekt?l mozgalom alapítója elemzi a “Bolond lyukból bolond szél fúj” közmondást. – Tiszetelettel üdvözöljük körünkben dr. Ostoros Amált, az El a mancsokkal a szüzekt?l mozgalom alapítóját, aki el?adásában a "Bolond [… Tovább]
Hátsó ülésen ringatózva, félálomban szenderegve, napsugárba fürösztve arcom, ismer?s dalokat dúdolok. A tegnapokon elmerengve rátok gondolok folyton: igaz barátság melegekísér végig az úton. Nem érdekel, a térképet hogyan rajzolták mások: tudom, egyek voltunk tegnap, és hiszem, holnap eggyé [… Tovább]
Mesélj, Apa mesélj! Ahogy régen… Mi az a tet?fedés? -Kíváncsian kérdem. Tedd le a könyvet, mondj igaz meséket! -Milyen egy feln?ttnek? Mondd el, éjjel mért nem látjuk a napot? Ahogy régen… -Apa, ugye én már nagy vagyok? Mesélj, Apa mesélj, [… Tovább]
Ha színekre tépném szét a szivárványt, és ölelném egyenként magamra, szálakra a kaszált f?nek illatát, mi maradna bel?led titokban? Szótétlen fogadnád-e ajkam, mohó ujjbegyem, ha szilajon kelne szirmaidon táncra, kábult-zavartan,s vágyaimon napfény sisteregne? Tudd, ha részekre is hullna a világ,csak téged [… Tovább]
Mozdul a test, míg hallgat a lélek -elnémult világban múlik az élet Mozdul a test, míg hallgat a lélek – elnémult világban múlik az élet Csend ül az ágyon, – gördül egy könnycsepp – fájdalom szikrája ?rli a [… Tovább]
Morzsold össze trófeád:szökevény szívük,s fürdesd megfélelmed szennyvízében.Lám a rosta aljánsárgán villanjól megérdemeltfizetséged:a magányos rög. Gy?ztél tigris asszony!Tied e kincs már.Játékban érlel?döttt?nékeny vagyon.Arany, mely füssté válthomlokodon:Három bánat ára
Egy úrn? — úgy hívják, Olga – Kegyeltje egy ifjú szolga. Sok privát feladat Mindig sikert arat S jól megy a szép szolga dolga
Nézd, itt vagyok, csupasz vagyok, rajtam levél már nem ragyog. Meztelenre vetkõztetve állok itt a téllel szemben. Nincs semmi dísz, sallang rajtam, látod minden ágam, gallyam. Lombom nem rejt madárfészket, nem takar be árnyam téged. Zord idõk, ha beköszönnek, hideg, [… Tovább]
Kevesen tudják, hogy a harcsát az édesvizek t?n?d? poétájának is nevezik. A költészetre fogékony alkatként szeret elhasalni a meder alján, elmerengve a világ körötte folyó dolgain. Kevesen tudják, hogy a harcsát az édesvizek t?n?d? poétájának is nevezik. A költészetre fogékony [… Tovább]
(1) őszi levelek közt haldokló sárga rózsa kacér ragyogás (2) egy sárga rózsa hever szemétre dobva halott vallomás
Súlyosbodott az állapota, de csakis magát hibáztathatta ezért. De ki hitte volna, hogy az is megárt neki, ha a kirakatban lév? cip? árát gondolatban kivonja a fizetéséb?l? Pedig az orvos figyelmeztette, eltiltotta a heves gondolkodástól, mely ön- és közveszélyessé teszi. [… Tovább]
Van egy úr, hona a Vezúv Ki minden lépcs?r?l lezúg Nyakát is kitörte S egy görbe tükörbe nézve elvitte Belzebub
Volt egy hölgy, bizonyos Ivett Sok oroszlánt szelídített Legf?bb alkotása Mégiscsak a párja Kinek respektje kicsi lett
Van egy úr, országa Görög N?k körül sokat sündörög Egyszer egy szép dáma Koppintott orrára S ? szólt: „Ez biz' eltörött!"
A vers azon a téves (de nagyon jóles?) feltételezésen alapul, hogy engem különböz? hercegek várnak, ámbátor közben kiderül, hogy éppen semmi szükségem rájuk… Utoljára még szerepét tévesztett Hamupip?keként a hamuvalegyütt futok tova, nem válogatok szét többésemmit én ostoba(elrontom a mesét)Nem [… Tovább]
Mai sztárvendégünk a méltán közkedvelt Róth Árpád matematikus. Megkérdezzük t?le, mi a nemzetközi levezetésversenyeken elért sikereinek a titka. – Kedves néz?ink! Igazi szenzációval szolgálhatunk, mai m?sorunkban egy népszer? szupersztárral, a méltán nemzetközi hír? sztármatematikussal, Róth Árpáddal beszélgetünk. – Szervusz [… Tovább]
Az idén er?s színe van az ?sznek; a földre hullott, elsárgult, megfáradt falevelek, kitöltve a még érintetlen helyeket, harmattal hintett föld-ágyon terülnek; Az idén er?s színe van az ?sznek; a földre hullott, elsárgult, megfáradt falevelek, kitöltve a még érintetlen [… Tovább]
Ki tudja, mikor szólítanak, mikor van vége a harcnak. KI TUDJA Ki tudja, mikor szólítanak, mikor lesz vége a harcnak. Mit áldott hittel, vagy keser? kudarccal h?siesen álltál, mint ahogy szarvasok akasztják egymásba az agancsot, s ösztönb?l vezérelt [… Tovább]
Az ?szhöz Álmainkat, vágyainkat, melenget? f?párnánkat, a szivárvány minden szinét, ciripel? tücsökzenét, a friss széna illatát, hétpettyes kis katicát, ezernyi színt és illatot, homokban a lábnyomot, elkergetted, el?zted rég, már elnyelte a messzeség. Hagysz helyette lucskot, sarat, viharban halt kismadarat. [… Tovább]
Naponta egy színdarabot látok: félek, mikor húzzák a függönyt. Csak nézem: percenként felállok. Hogy csináljátok Ti, hogy ültök? Megdobáltok, mert nem láttok t?lem, de ha leülök, akkor sem igazán. Egy tragédia játszódik el?ttünk. Vegyétek észre: ez nem vidám! [… Tovább]
Amikor Sasvágó Józsit átmenetileg beíratták az óvodába, nagy volt az öröm. Mármint a nagyanya részéröl. Csak egy bizonyos időre vették fel a Községi Tanács segítségével az unokát, amíg a kulák, idősebb Sasvágó a kórházban lesz. A gyerek szitkozódott [… Tovább]
Tartalom másolása nem engedélyezett!