Vers

Nóta az utolsó csepphez

  Az éjjel kiégve, Utolsó cseppet kimérve. Egy túlfeszített húron, nótámat elhúzom. Ritmusát járja, az éjjeli járat. A járhatatlan úton, ezer kósza fény futkos. Fokozván a víziót, szememet kinyitom, és az ablakon át a fények szememet mossák. Kés?re jár… A [… Tovább]

Vers

Az Örs vezér tér

Vesztergom Andreának ajánlom   Legnagyobb a sok közül: Csomópont, pont ahol a HÉV s a metró útja végetér, s a tér embertömegekre tárul, s zárul sok átutazóra keskeny aluljáró.   A házak: kocka kocka hátán, mit szépen próbált kirakni játszó [… Tovább]

Novella

A fogadalom

A nászút Október volt. A templom mellett virágzott a gesztenyefa. Az öreg fa felmagasodott az épület tetejéig, elszáradt levelei kornyadoztak veresen, alvadtvérszín? bordón a göcsörtös ágakon, csak egy, egyetlen egy ága virágzott a halovány zöld levelek között, fehér virágának gyertyái [… Tovább]

Novella

A lejárt szavatosságú ember

A megtermett, piros kabátos ember elhagyatottan ült a hajnali hóesésben. A megtermett, piros kabátos ember elhagyatottan ült a hajnali hóesésben. Csak bámult maga elé azzal sem tör?dve, hogy a hópelyhek lassan ráfagytak a szakállára. Nem volt már fiatal, biztosan látott [… Tovább]

Novella

Az ördög és a ministráns

                                 A Jóisten a szomszédunkban lakott a szent Adalberthez címzett kápolnában. Néha ez a közelség hátrányos volt nekem, mert előfordult, hogy a reggeli misére kijelölt ministránsok nem futottak be időre. Néha az éjjel esett hatalmas hó miatt, néha meg [… Tovább]

Novella

A RÉM

  A város délkeleti szélén hosszan húzódó Öregerd? környéke már évtizedek óta szeméttelepként m?ködött. Kidobott holmik, ócska kacatok b?zl? színkavalkádja volt ez, gyomorforgató mindenség: az emberek hulladékai, melyben a figyelmes szemlél? felfedezhette volna a lelkek legmélyén elfojtott kegyetlen közömbösséget minden [… Tovább]

Vers

A REMÉNY születése

  Ha vánszorogsz is sorsod útján, s lelki békéd egyre-másra elkerül, ha néma éjen, csillagtalan sötét égen fölötted már a fekete, halálhangú csend feszül, s mint fojtó köd téli tájra, a nyugtalanság jéghidegen rádterül, csak meg ne állj! Még menj [… Tovább]

Novella

Örökség

G?si Valinak szeretettel, szívem összes melegével, ajánlom írásom az anyának, annak, aki tudja, mi a “fájdalom”. Örökség     Mi ketten, anyám és én… Az anyám soha nem ölelt magához. Soha nem hívott „kislányomnak”, nem szólított a nevemen. Egyszer-egyszer megfeledkezett [… Tovább]

Vers

Hazatérés

Hátsó ülésen ringatózva, félálomban szenderegve, napsugárba fürösztve arcom, ismer?s dalokat dúdolok.   A tegnapokon elmerengve rátok gondolok folyton: igaz barátság melegekísér végig az úton.   Nem érdekel, a térképet hogyan rajzolták mások: tudom, egyek voltunk tegnap, és hiszem, holnap eggyé [… Tovább]

Vers

Ahogy régen

Mesélj, Apa mesélj! Ahogy régen… Mi az a tet?fedés? -Kíváncsian kérdem. Tedd le a könyvet, mondj igaz meséket! -Milyen egy feln?ttnek? Mondd el, éjjel mért nem látjuk a napot? Ahogy régen… -Apa, ugye én már nagy vagyok? Mesélj, Apa mesélj, [… Tovább]

Vers

Ha színekre tépném

  Ha színekre tépném szét a szivárványt,   és ölelném egyenként magamra,   szálakra a kaszált f?nek illatát,   mi maradna bel?led titokban?     Szótétlen fogadnád-e ajkam, mohó   ujjbegyem, ha szilajon kelne   szirmaidon táncra, kábult-zavartan,s vágyaimon napfény sisteregne?     Tudd, ha részekre is hullna a világ,csak téged [… Tovább]

Vers

Vezeklés

Mozdul a test, míg hallgat a lélek -elnémult világban múlik az élet   Mozdul a test, míg hallgat a lélek – elnémult világban múlik az élet   Csend ül az ágyon, – gördül egy könnycsepp – fájdalom szikrája ?rli a [… Tovább]

Vers

Tigrisasszony

Morzsold össze trófeád:szökevény szívük,s fürdesd megfélelmed szennyvízében.Lám a rosta aljánsárgán villanjól megérdemeltfizetséged:a magányos rög.   Gy?ztél tigris asszony!Tied e kincs már.Játékban érlel?döttt?nékeny vagyon.Arany, mely füssté válthomlokodon:Három bánat ára

Vers

Limerik 16.

  Egy úrn? — úgy hívják, Olga – Kegyeltje egy ifjú szolga. Sok privát feladat Mindig sikert arat S jól megy a szép szolga dolga

Vers

Érted vagyok

Nézd, itt vagyok, csupasz vagyok, rajtam levél már nem ragyog. Meztelenre vetkõztetve állok itt a téllel szemben. Nincs semmi dísz, sallang rajtam, látod minden ágam, gallyam. Lombom nem rejt madárfészket, nem takar be árnyam téged. Zord idõk, ha beköszönnek, hideg, [… Tovább]

Egyéb

Ne erőltesse agysejtjeit!

Súlyosbodott az állapota, de csakis magát hibáztathatta ezért. De ki hitte volna, hogy az is megárt neki, ha a kirakatban lév? cip? árát gondolatban kivonja a fizetéséb?l? Pedig az orvos figyelmeztette, eltiltotta a heves gondolkodástól, mely ön- és közveszélyessé teszi. [… Tovább]

Vers

Limerik 12.

  Van egy úr, országa Görög N?k körül sokat sündörög Egyszer egy szép dáma Koppintott orrára S ? szólt: „Ez biz' eltörött!"

Vers

Idétlen(időtlen) vallomás

A vers azon a téves (de nagyon jóles?) feltételezésen alapul, hogy engem különböz? hercegek várnak, ámbátor közben kiderül, hogy éppen semmi szükségem rájuk… Utoljára még szerepét tévesztett Hamupip?keként a hamuvalegyütt futok tova, nem válogatok szét többésemmit én ostoba(elrontom a mesét)Nem [… Tovább]

Humor

Róth Árpád újabb győzelme!

Mai sztárvendégünk a méltán közkedvelt Róth Árpád matematikus. Megkérdezzük t?le, mi a nemzetközi levezetésversenyeken elért sikereinek a titka. – Kedves néz?ink! Igazi szenzációval szolgálhatunk, mai m?sorunkban egy népszer? szupersztárral, a méltán nemzetközi hír? sztármatematikussal, Róth Árpáddal beszélgetünk.   – Szervusz [… Tovább]

Vers

Lombhullatás

Az idén er?s színe van az ?sznek; a földre hullott, elsárgult, megfáradt falevelek, kitöltve a még érintetlen helyeket, harmattal hintett föld-ágyon terülnek;   Az idén er?s színe van az ?sznek; a földre hullott, elsárgult, megfáradt falevelek, kitöltve a még érintetlen [… Tovább]

Vers

Ki tudja

Ki tudja, mikor szólítanak, mikor van vége a harcnak.   KI TUDJA     Ki tudja, mikor szólítanak, mikor lesz vége a harcnak. Mit áldott hittel, vagy keser? kudarccal h?siesen álltál, mint ahogy szarvasok akasztják egymásba az agancsot, s ösztönb?l vezérelt [… Tovább]

Vers

Az őszhöz

Az ?szhöz Álmainkat, vágyainkat, melenget? f?párnánkat, a szivárvány minden szinét, ciripel? tücsökzenét, a friss széna illatát, hétpettyes kis katicát, ezernyi színt és illatot, homokban a lábnyomot, elkergetted, el?zted rég, már elnyelte a messzeség. Hagysz helyette lucskot, sarat, viharban halt kismadarat. [… Tovább]

Vers

Tragédia

Naponta egy színdarabot látok: félek, mikor húzzák a függönyt. Csak nézem: percenként felállok. Hogy csináljátok Ti, hogy ültök?   Megdobáltok, mert nem láttok t?lem, de ha leülök, akkor sem igazán. Egy tragédia játszódik el?ttünk. Vegyétek észre: ez nem vidám!   [… Tovább]

Novella

CSENDES PIHENŐ RABLÓKKAL 54

Amikor Sasvágó Józsit átmenetileg beíratták az óvodába, nagy volt az öröm. Mármint a nagyanya részéröl. Csak egy bizonyos időre vették fel a Községi Tanács segítségével az unokát, amíg a kulák, idősebb Sasvágó a kórházban lesz.      A gyerek szitkozódott [… Tovább]