Zatykó Zoltán : Kritikus szemekkel – Szabó Árpád: A kifürkészhetetlen sors

Kellemesen banális írás, aminek a közepét?l érezni lehet a történet csattanóját. Valószín?leg egy megtörtént élményt vesz alapul, egy olyan urbánus legendát, amit a f?iskolások-egyetemisták unalom?zés képen mesélgetnek egymásnak a vonaton vasárnaponként, afféle ki tud nagyobbat mondani alapon. Bár kissé szokatlannak t?nik azért egy harmincan éveiben járó doktor-professzor egy alsó tagozatos korú gyermekkel, de nem elképzelhetetlen.

Mindenesetre jó ilyet olvasni, hiszen kell egy cseppnyi mosoly a hétköznapok komolysága mellett. Ez a mosoly reményt ad arra az esetre, amikor nem is számíthatunk a szerencsénkre, csupán bízhatunk valamiféle váratlan fordulatra, amint az a történetben is megesett. De vajon bízhatunk abban, hogy az ilyen mázli mindig éppen jókor következik be, vagy éppen ki kell érdemelnünk azt. A szerepl? talán éppen azzal érdemelte ki, hogy képes volt bízni és kikapcsolni egy n?nyi, szemet gyönyörködtet? pillanatra.

Egy drámaibb, az érzékekre könnyfakasztóbban ható történetben talán jobban lehetett volna szemléltetni a sors igazi, értékesebb segélynyújtó kezét, bár nem tudni sohasem el?re, kinek mikor jön el és mennyit ér a támasz.

Ebben a sztoriban, az utolsó percben érkezett…

Legutóbb szerkesztette > Adminguru
Szerző Zatykó Zoltán 85 Írás
"Fukar kezekkel mérsz, de hisz nagy úr vagy, S egy talpalatnyi föld elég nekem. Hol a tagadás lábát megveti, Világodat meg fogja dönteni." Madách Imre: Az ember tragédiája