Hónap: 2007 augusztus

  Amint nevetett, lassan rájöttem, hogy vele együtt én is nevetése részévé válok, míg fogai csupán véletlenül egymás mellé keveredett csillagokká nem lettek. Magukba vontak a rövid zihálások, minden egyes pillanatyni újjászületésben, végül elvesztem torka sötét barlangjaiban, miknek falát láthatatlan [… Tovább]

  Anyám kunyhója száraz, a reggeli szürke ködt?l megvéd.   Anyám kunyhója meleg, a reggeli bús hidegt?l megvéd.   A közepén ülök, kerek falak között, mit apám épített borókából, jó földb?l.   Amit apám áldott meg dallal, kukoricavirág-porral.   Itt, [… Tovább]

  E nagy, lila lepkének Kezem börtönében Tudás ül szemében, Mit bolond nem érthet.   Tanárként élt egyszer, hajdan Arca tagadó, merev; Diákjai lesték riadtan Ha nagy könyve, botja volt vele.   Mint egy harang bongó hangja, Mely egyszerre érces, [… Tovább]

– kortárs olasz költészet –   Ahogy mellettem pihensz, arcod fölé hajolok s megpróbálom elkapni az álom töredékét, miként egyik gyertyaláng a másikba kap Két lángocska pislákol az éjben, hol a t?z már kialudt és az álom leszállt. Ám az [… Tovább]

Enid Derham (1882-1941), ausztrál költ?, verseit csak halála után adták ki.   Amikor a türelmetlen lélek ketyeg? órát hagy nekünk hátra Nesszusz-ingét magáról lerázva, megtudjuk, mint szakad szét az élet.   Heves a szív, zakatol az elme, a porhüvelyen megosztoznak [… Tovább]

  Özvegy madár siratta kedvesét    Ült egy fagyos ágon; Fenn borzongott a rideg szél,                                          Lenn a patak fázott.   Nem volt levél a csupasz erd?n,    Sem virág a földön, Alig rezdült a leveg?    Csak a malomkerék [… Tovább]

JOHN KINSELLA – több mint harminc kötet szerz?je, kortárs ausztrál költ?, az él? ausztrál irodalom egyik meghatározó alakja.   Mindig visszapillantunk, magához húz az érzés, hogy mi volt ott korábban – süllyed? utak, zokogó talaj (sebhely sebhely hátán), vízmosásba fulladt [… Tovább]

  Messzi, csillagos ég alatt Hadd nyugodjak, ásd síromat; Víg éltemen víg halál arat És földbe fekszem, magamtól.   Ezt a verset vésd síromra: „Itt fekszik, hová szíve húzta, Hazajött a tenger matróza, És a vadász is a dombról."     [… Tovább]

Ã?Å¡jabb Yeats-fordítás a költ? itteni tisztel?inek kérésére, és remélhet?leg örömére is (kívánságm?sor).   Gyere, játssz velem; Mért szöknél futva Erd?rengetegben, Mint hogyha puska Lesné léptedet? Annyit teszek csak: Megvakarom fejed S mehetsz, szabad vagy.

  Menekül már a fecskeraj, mindent száraz avar takar, ?sz hordja el az életet… Te vajon még megérkezel?   Át újra hadd öleljelek, míg két szemembe néz szemed, s hadd pihenjen fáradt fejem megnyugvást adó melleden…   Hányszor jártunk hegy-völgyeket [… Tovább]

  Én nem vagyok te – de nem adsz esélyt nekem, hogy én én legyek.   „Én a helyedben – " de tudod, én nem vagyok te, mégsem engeded, hogy önmagam legyek.   Belekontárkodsz a dolgomba, mintha tiéd volna, és [… Tovább]

Lenn a f?zligetnél kedvesemre leltem;          Kis, hófehér lába hozta át a kerten. Kért, könnyen szeressek, mint levél n? a fán; De nem így tettem akkor, ifjan és balgán.   Ott álltunk ketten egy folyóparti réten, Szikár vállamra szállt keze, [… Tovább]