Szabó Edit Irma : Időkapu negyven íve

Már negyven évgyűrű

körbe ölel téged,

koncentrikus körön

aura-rezgések.

 

Fényes-színes évek

mindig szaporodnak,

bölcs felnőtt-kérgeid

egyre vastagabbak.

 

Tűzgerjesztő álmod

kergeted-keresed,

villódzó szikráit

lassan elengeded.

 

Ködképek mítosza

rád borul, rád hajol,

csillagok násztánca

éneddel párosul.

 

Szellemléptű égben

segítő angyalok,

vigyázzák léptedet,

lengedez sóhajuk.

 

Szárnyára kapott a

botladozó idő,

bolyongó fénylényed

suhanó keringő.

 

Időcsapda árnya

rab-némán boltosul,

árnyék-ráncot rajzol

tán láthatatlanul.

 

Melletted bántóan

fagy-szívek dobognak,

megolvasztod őket,

hiszed, hogy méltóak.

 

Időkapu negyven

íve föléd tárul,

szeretet ajtaja

hittel nyílik-zárul.

 

Negyven gyertya lángja

álommá szelidül,

léted varázshangon

szárnyaló zenemű.

Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:47 :: Szabó Edit Irma
Szerző Szabó Edit Irma 58 Írás
Számomra az írás az önjutalmazás különös formája, amely alkalmas a belső világom kifejezésére. a belső békém, harmóniám megteremtésére. Egy menekülési útvonal a rohanó mindennapok feszítő világában, amely során képes vagyok megállni, s a versírással kikapcsolódni.