Hónap: 2007 július

Semmi és mégis minden belefér a gondolatainkba.   Semmi     Te vagy a minden gyenge f?szálban, fesl? virágban kézzel fogható!   Te vagy a minden elektroncseppben, csillagrendszerben fel nem fogható!   Te vagy a minden szerteszórtságban, megosztottságban meg nem [… Tovább]

Fa nélküli erd?k, erd? nélküli fák. – Szívekkel, mint szalonnával, szélben leng az ág.   Fa nélküli erd?k, erd? nélküli fák. – Mint a karácsonyfa-gömbök, fán függ a világ.   Fa nélküli erd?k, erd? nélküli fák. – Télen jön majd [… Tovább]

Összetéptem egy fényképemet, amelyen éppen mosolygok. 

  Lágy hajadba szőttem összes napszemű álmom, meztelenek, mint a csillagok. Nehéz reggeleken újra melléd vágyom, levegőm lettél, fetrengve halok. – Tengerszembe ejtett gyémánt csobban, s ríva alámerül. Iszapban hallgat mélyen, sisteregve búsul – egyedül. Nincs kelő fénysugár, úgy élne még [… Tovább]

A világ a látszatok alapján képet alkot rólunk. Mi is megítéljük magunkat, szubjektív elfogultsággal. Egyik sem abszolut igaz és egyik sem totálisan hamis. De ki tudja szétválogatni? Ki ismeri az igazságot?     Távolról Atlasznak látszik, aki a Földet emeli, [… Tovább]

– kortárs kolumbiai költ?n? verse – PIEDAD BONNET (1951- ): 1951-ben született, a bogotai Universidad de los Andes-en diplomázott irodalomból, 1981 óta ugyanezen egyetemen tanít. Hat verseskötet, két regény és négy színdarab szerz?je, a kortárs kolumbiai irodalom széles körben elismert [… Tovább]

gyöngycseppek — #4     Még reszketést szőnek az álmok, Már hidegre gyűrött az ágyam. Még valami érzés moccan, ha látlak.   De simítsd el végtelen ráncom, Már megkopott régelmúlt álmom. Még megtenném újra, és újra, és százszor.   szívem [… Tovább]

Járod az utat, várom a lépted, Már nem várok meg minden tétet. Lehetnék kályha, otthont adó, Kulcsom a zárban, a szoba kiadó. Kiadnám, de nem jön vendég, Messze a bárka, a kik?t? üres még. Ígéretek földjén keres kutat, Szerelmem talán [… Tovább]

Kódorgó lábnyomokkal hátamon Érzem az id? közeledtét, lépted Jöttét, csókjaid ízét s könnyeid.  Merre is keresed magad, Vándor? Meddig húzod fáradt tagjaid még? Messze önmagadtól, a világodtól, Üveghegyed pattanó magányától?  Hát menj, rombolj! Ha így akarod Varázsold át vácsorgássá akaratod. [… Tovább]

Nézz a múltba és meglátod milyen is volt, amikor még itt voltál velem s a boldogság életünk meghatározója volt. Milyen is volt, amikor az esti égen a millió csillagokat csodáltuk együtt. A holdban, egymáshoz bújva gyönyörködtünk, Csókjaink számolatlanúl záporoztak, szerelmünk, [… Tovább]

*   Számonkérés    Egy ember szólt, hogy EMBER akarok lenni.  Nem elég akarni, tenni kell érte, tenni.  Te Ember, ki neved nagy E-vel írod,  talán még egyszer majd visszasírod  az  öntudatlan gyermekkort,  mikor elég volt sírni, hogy enni adjanak.  Mert [… Tovább]

Gyöngycseppek — #3     Most tarkómra simít a vágyad, Most mindenben téged látlak, Már hitemet rég elvesztettem nálad!   Ma vulkánok tetején járok, Még lávának tüzén is fázok, Már vágyunktól izzadtan, csak rád várok!   Szeretsz… …szeretsz hát!   [… Tovább]

A kapcsolatok ‘tartozéka” a szakítás, az elválás is. Ez “könnyes m?faj”, mert nagyon gyakran könnyek kísérik. De nem mindegy, hogy ki könnyezik és miért…     Hányszor meghaltam már, amikor elhagytak, s elindultam kábán világnak, vagy falnak, bánatfürtök n?ttek megsebzett [… Tovább]

(Világ…)   Mikrohullámokkiköt?jébenszörföl?Döbbenet, s Reménypróbálja mégfenntartani magát. Jéghegy-Élvezetolvad Kiszolgáltatottságra,s lesznek felforrt jöv?j?Eleggyé *** (Mi…) A sorscédulák felezési idejeegyre rövidül,és napra napsárgul a kalap a Nagykönyv ismindigéppen nálunksajtóhibás*** (Én…) Én issziklát repeszteniindultam,már zöld mosollyalnyugtáznámszép moha sorsomegy kicsinykövön

Volt egyszer egy n?, akivel a kapcsolat er?sen “karcos” volt. Neki írtam valamikor, régen. Szigeti Gyöngyi: Olajpasztell Bizonytalanság   Karikás ostorként csaptak meg a szavak, magamtól, önként álltam eléd, tudtam, hogy marnak szavaid engem, de nincs mit tennem, a dönt? [… Tovább]