Magyar Csaba : A kertitörpe

A jósvádájú kertitörpe mozdulatlanul strázsált a szemerkél? es?ben.

 

A jósvádájú kertitörpe mozdulatlanul strázsált a szemerkél? es?ben. Barázdált arcán végiggurultak a vízcseppek, hogy lassan összegy?ljenek a szakállán, majd onnan csöpögjenek tovább ormótlan, piros cip?jére.

A kertitörpe rezzenéstelen arccal bámult maga elé, dehát nem azért állították a mogyoróbokor alá, hogy bármivel is tör?djön. Azel?tt, egy belvárosi gimnázium történelemtanáraként jóval finnyásabb volt, ám amióta kiderült, hogy nem képes lépést tartani még a jelennel sem, az életszemlélete is alaposan megváltozott. Miután ráébredt, hogy tudása nem piacképes, végül szendvicsembernek állt, és egy sztriptízbár szórólapjait osztogatta.

Igazán szerencsésnek érezte magát, amikor egy kora?szi este, valószín?leg alacsony termetének köszönhet?en, egy kisportolt külsej?, aranykarköt?s vendég, aki szintén a szexiparban tett szert a vagyonára, a bár el?tt odaintette magához.

– Öreg, akarsz öt rongyot keresni egy este alatt? Könny? meló, él? kertitörpéket keresek a jöv? heti bulimba. Ha hozol valakit magaddal, kapsz mégegy rugót.

A volt történelemtanár nemsokáig töprengett, a munka kissé furcsának, ám elég egyszer?nek t?nt. Ennyi pénzért pár órát minden bizonnyal el tud tölteni mozdulatlanul. Másik jelöltnek pedig ott van a kamaszfia, neki is jól jön egy kis zsebpénz.

A következ? szombaton, a megadott hegyoldali villa felé buszozva, kissé aggodalmasan lesték a gyülekez? felh?ket.

– Azt írják, hogy legfeljebb egy-két futó zápor lehet – nyugtatgatták magukat. Két órával a buli kezdete el?tt csengettek be a k?oroszlánok vigyázta kiskastélyba. Tagbaszakadt portás nyitott nekik kaput, ?k pedig picit megszeppenve követték a fekete pólós, kigyúrt férfit. Ámulva léptek a denevérforma vízköp?kkel díszített tornyos mellékszárnyba. Meglepetésükre legalább tíz másik az eseményre felfogadott kertitörpe várakozott odabent. Néhányukat már fel is öltöztették, egyikükön pedig épp a sminkes, civilben szabadúszó szobrászm?vész, dolgozott. Egy Disney-kiadvány alapján próbálta Szundi-szer?vé varázsolni a jelölt rendszeres borfogyasztástól kissé püffedt fizimiskáját.

– Ha lehet választani, én legszívesebben Kuka lennék – jelentette ki a fiú, amikor megkapták az öltözetüket.

– Akkor ne dumálj annyit! – hangzott a válasz.

A történelemtanár utolsóként került sorra, kicsit lötyögött rajta a nadrág és a cip?je is legalább egy számmal nagyobb volt a kelleténél, dehát kertitörpeként így is kiválóan mutatott. A szobrász a kellékesládikójából el?húzott fehér parókát, a hozzáill? álszakállal és vörös krumpliorral egyetemben gondosan eligazgatta munkaalanya fején. Miután a tükörben megtekintette magát, a történelemtanár is elcsodálkozott tökéletes sminkjén. Egészen törpeszer?vé változott, akárha így született volna.

Munkaadója ekkor lépett be a szobába. Tiszteletet parancsolt minden mozdulata, láttára elhallgattak odabent. Ahogy mutatóujját el?reszegezve megszólalt, sötét zakója alól kivillant vastag aranykarköt?je.

– Na, egész frankón néznek ki! – veregette meg elismer?leg sminkese vállát. – Ti meg gyertek utánam, megmutatom, hogy kinek hol lesz a helye! Nincsen más dolgotok, minthogy ha fúj, ha esik, egyhelyben álljatok, mintha igazi kertitörpék lennétek. Aki megmoccan, húzhat haza lóvé nélkül, s?t a beléfektetett munkát is megtéríti. Az egyik emberem figyelni fog benneteket. Aki viszont profin dolgozik, máskor is jöhet. Értsem?

– A törpék bólogatva követték a felnyírt tarkójú üzletembert, aki sorban kijelölte a posztjukat. A történelemtanár úgy érezte, hogy menni fog a dolog, másként sokkal nehezebb volna egyszerre ennyi pénzhez jutni. Annak pedig külön örült, hogy fiával együtt a bejárattal szemben kapott helyet a domboldalon, így legalább az érkez?ket mustrálgatva kevésbé fognak unatkozni.

Már alkonyodott, amikor fekete és ezüst autóikkal befutottak az els? vendégek. A kerti lámpák fényében a házigazda röhögve mutogatott a törpék irányába. Voltak, akik közelebb is jöttek megszemlélni a látványosságot.

– Ezek tényleg meg sem mozdulnak. Nagyon király! – sikongatott az egyik sz?ke oldalborda.

A történelemtanár több mint három órája állt a helyén, a hatalmas házban már javában dübörgött a buli, amikor bevizelt. Még szerencse, hogy az es? is rákezdett. Aztán csak áztak a fiával a mogyoróbokor alatt és nem mertek egymásra nézni.

Legutóbb szerkesztette - Magyar Csaba
Szerző Magyar Csaba 174 Írás
Már gyerekként is tudtam, hogy írni jó, mégis hosszú időre megfeledkeztem róla. Kicsit a véletlennek is köszönhetem, hogy újra felfedeztem magamnak ezt a nagyszerű játékot.