Első szereplő, GÁBOR – vadonatúj garzonlakó és alkoholista – Harmadik rész * Így, tisztába tevés után, amikor a nap besüt az ablakon, a méhecske ott zümmög a pletykavirág körül, még jól is érezném magam, ha nem lennék egyfolytában éhes. [… Tovább]
Messze még az ég, messze még az éj, Az egymást kibontó lázas szenvedély. Vedd le magad a vázról, mondj le hát A mázról, lépj ki a kötelékek bezáró, Szenvedélytelen nyomorától! Ölelj! Tanítsd meg rongy testem énekelni A mának, hosszú romlásomban [… Tovább]
Pusztán hogy vagy, szédülök. Mindenem lehelném ajkadra. Ha álmodban olykor feltűnök, láthatsz, bolyongok magamba. Mint társtalan üstökös rohanok, úgy akarom, hogy rád találjak, cafka fényű elsuhanó holnapok; élek tegnapért, s halok a mának.
* Azzal állítottam be, hogy megvan Kondi telefonszáma! Kondi onnan kapta a nevét, hogy nem látott sokkal többet a vakondnál, vastag lencséin keresztül hunyorgott a világra. Ez persze a tanulásban is nagyon hátráltatta, de a tanárok elnézőek voltak [… Tovább]
Azt hiszed, nem érzem… Minden aggodalmam a tiéd. Minden vágyam körötted leng, mint baljós esti szél. Ha nem hűt le tested hűvöse, felizzok én, mint elhagyott kohóban a szén, s ha majd mégis hozzám érsz, széthullok [… Tovább]
Mert mindig is sejtettem én, hogy ha teliholdidején ujjamat felnyújtom a vízesésfelé, ekkor mennydörgés közepette hirtelenfelragyog az éjszakai szivárvány.Fények és vízcseppek becézgetések t?zijátékaiíme, ez az én testem, dajkáld lüktet?nágaskodó kábulatcsillagszemcsék a szemek mécseseibenszilaj-ösztönös emelked? zuhanása száj, a vér, a leveg? [… Tovább]
