dr Kocsi Katalin : Messze még…

Messze még az ég, messze még az éj,

Az egymást kibontó lázas szenvedély.

Vedd le magad a vázról, mondj le hát

A mázról, lépj ki a kötelékek bezáró,

Szenvedélytelen nyomorától! Ölelj!

Tanítsd meg rongy testem énekelni

A mának, hosszú romlásomban utat

Hagyni vágynak, húsvirág bomlásnak.

Keltsd életre is bennem az asszonyi

Vágyat, hogy ne érezzem meg most

Még illatát a tavaszromboló halálnak.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - dr Kocsi Katalin
Szerző dr Kocsi Katalin 82 Írás
1969-ben születtem. Nő. Ezen társadalmilag és biológiailag determinált meghatározás mögött férfi-aggyal, ember-szívvel élő nő vagyok. Két végén égetem a gyertyát. Szeretek csak úgy "van-ni". Kicsit bolondos, kicsit őrült, kicsit én magam és önmagam.