Hónap: 2013 július

    szögesdrót bástyáid mögött kuporogsz csak szemed lángol vadul minden vágyad hogy hamuvá égess hiába minden szó testbeszédet pusztít vak hited és már hiába szeretlek kevés akár a gyermeket kinek lefogják két kezét hogy önmagát ne marja tovább szelídítelek [… Tovább]

A múlt kifakult, csak zajos embertömeg vagy a jelenben, ahogy még visszanézel,  a szád beszél, talán hiányzom is és értem én, hogy nehéz hátra hagyni, hisz’ ugyanúgy én se tudtam, hol volt az elég, de már csak az nehéz, ha [… Tovább]

reflexió Kőműves Klára: – korul-belül – c. versére     A báj, ha gyermeki még: lehet isteni… Ha nem rontja homály. Ám, ha felnő a Nő, s a pénzt szépséggel keresi, rájön-e valaha: ki volt Bartók, Weöres vagy Kodály? S [… Tovább]

    Nagy a világ, járok benne, mintha csak egy irka lenne, ahol minden ott van sorban, mégse lehet tudni, hol van.

Nem visz messzire a dallam, csak annyira simít belém béna gyászt, mint gyermekkoromban az ég ha megrázta nehéz kontyát, s haragosan villogtatta vöröslő szemét…   Most is csak esdeklem! A hőség könnyeket mart belém, s véresre kente súlyos láncát a [… Tovább]

az égövről Egy szempár: két mély kút. Három: Él. Négy: kő, múlt. Öt: újul. Hat: sugár. Hét: kehely. Nyolc: fut, áll. Kilenc: szól. Tíz: feled! Tízen Egy: izenet. Tízen Két: egy tucat:   Hited és megélt utad!

+18     cseppnyi illat, vágyad tüzes szemem vizslat, ágyam üres karom ölel, vágj már hanyatt gyere közel, mindent szabad szaggasd ruhám, idd a nedvem ajkad buján, szívja nyelvem bőröm reszket, tiéd vagyok érzem nyerged, beléd halok párnám izzad, körmöm [… Tovább]

      …nem érkezel.   Konok arccal állsz. Nekem háttal. Talán a holnapra várva, de az mindig késik… Vagy, ahogy sok-sok éve. Mozdulatlan. Tőlem messze. Pedig, ha közelebb jönnél, látnád, itt a fák hegyén lángol a nyár, és minden [… Tovább]

gyerekvers/mondóka     Ice-bice bóka, Sárika meg Jóska Fatövébe ültek, Sóska lapit ettek.   Ice-bice bóka, Savanyú a sóska! Sárika meg Jóska  Fanyalog azóta.    

gyerekvers/mondóka      Egyet mondok neked én, Piros meggy az ág hegyén,  Gyere, másszunk a fára, Szedjünk meggyet kosárba.   Meggyel ízes a lepény, Aki eszi, nem szegény, Míg a tálban lepényt lát, Megnyalhatja az ujját!      

    Miért teremtettél ilyennek?! Érzem fogát csikorgó hidegnek, barlang pincéjének rejtekén, megbúvó házak lelketlen, tejszagú emeletén.   Éj derekán a Hold táncra hív, félholtan bolyongva, keresztbe láncolva lábaim. Vívódva küzdök lüktető ereim vérvonaláért, vállamra borulok.   Emlék… együtt ültünk [… Tovább]

M. Laurens alias Lőrincz Miklós  DALOLJ RIGÓ!   – dal nektek, kik haza vágytok egy életen át –     Künn a rigó valahol, A párjáért fenn dalol. Almák fáján énekel: Szívem szakad énnekem.   Dalolj rigó fenn a fán! [… Tovább]

itt maradtam belső rendetlenségben kifut fazékból a lé vakolat omlik a matracon fekete lábnyom ilyenné lett ma a lelkem   száradó könnyeket csipeszelek a felháborodás erős kötelén lenge fájdalom minden perc és a szél ordít zárt ajtók mögött   kifelejtettem magamat [… Tovább]

messze jársz egyre messzebb magadban magamban kereslek szívemen félelem-  tüskék díszelegnek   égre tetovált keresztek utat hazudnak egy más világba de mi ide születtünk ebbe a félhomályba és most itt állunk bambán ébredésre várva hazatalálásra   valami betegség buta járvány [… Tovább]

  Gyötrő kínban heverészek, mint a csontig fagyott részeg, lelkem szomorú fűz lombja, hajlott törzsem behúzódik ledőlt árnyékomba.   Amióta elhagytalak, darabokra hullott a Nap, tested sziluettje ívét visszahajtja rám az Isten égbe vivő hídként.   Mindegy, bűnös vagy ártatlan, [… Tovább]

  Hajnal   Silbak konténer. Szezonális választék: érd be ennyivel.   *   Szerda   Fosztott konténer. Életolvadt nagykabát! Neved: hulladék.   *   Oldalborda   Lépcsőn asszony ül. Mazsolázott szemétre ráesteledik.