Nem tudsz betelni a látvánnyal, ahogy
egyre élesebben kirajzolódik.
Már fordulhatsz bármerre, mindenütt ő
látszik, mígnem egyik a másik után,
mindahány érzéked megadja magát,
és egyedülvalóként közvetíti.
Habozás nélkül oldozod el magad
a ráció árbócától, mert ugyan
miféle kísértésnek is kellene
ellenállnod, milyen váratlan veszély
sodorhatna bajba, hogyha valahány
szirén a te eposzi Pénelopéd.
Mi az én didergésem?
Átok vagy fohász?
Szikláknak feszülő tenger
indulatrajzolata?
Időnk csillagporában
kitáruló szárnyak?
Pikkelyes rozsda repülésünk ívén?
A moccanatlan táj rezgő forróságában
fejtetőre állt zenit?
Csönd és csömör lakmározhat rajtam,
marad a hangom, marad a vérem,
de a szó kevés, ha szó marad,
és a fegyvereimmel sem megyek semmire
ronthatatlan arcoddal szemben:
szerelem!
Égtájak merőlegesén didergek.
Gyönyörűséges ellenségem,
üldözőm,
engedj végre leszállnom a földre,
adj ennem, innom,
hogy életre melegedjek végre!
valaki egykori anyanyelveden
szólít folyékonyan beszél hozzád és
te örülsz hogy képes vagy felismerni
emberemlékezet óta nem használt
szavakat sőt a velük közvetített
elfelejtettnek hitt érzeteket is
a behúzott sötétítő függönyön
átszűrődő fénypászmában lassanként
kirajzolódnak egy gesztikulálva
magyarázó férfi körvonalai
hosszas hitetlenkedés után végül
elfogadod hogy önmagadat látod s
hallod kár hogy túl sok időt vesztettél
épp hogy elfog az öröm és máris felharsan
a jelenbe visszavezető parancs
ereszkedő majdnem elfelejtett dallam
távoli mint az anyaöl
maradéka táltos nagy nyaraknak
és árad
de lehetséges-e áradás
sivatagban
tengerek elsüllyedt medrében
lehetséges-e az eredendő bűnben
vagy csak hallásod hiánya okozza
hiányod
a végképp elsüllyedt kontinensen
víz a vizekhez tér meg
esők árnyéka üldöz
szél támad felemel és
magasból ver a földhöz
mernék ha lennék bátor
mélyebb titkokat tudni
malomkővel nyakamban
újra tanulnék úszni
de csak tétován állok
melegedni szeretnék
kávét rendelni s várni
jobb időt több szerencsét
eltakar az erdő lombja
sűrűsödik az éjszaka
tanúsíthatom így is
a fűszál fényt hullat
apró bogarak erőműve
cikázik köztük
fent én is
aki megvádolva
gyanúba esek gyanútlanul
faggat az éjszaka
vallok
loptam
Tegnap kaptam kézhez a nyomdától az Írmag Könyvkuckó gondozásában „Szelíd és kérlelhetetlen” címmel frissen megjelent válogatáskötetemet.
Kereskedelmi forgalomban történő értékesítését nem tervezem — 100 darabot tiszteletpéldányként a szűkebb baráti körömhöz tartozó személyekhez, valamint a számomra az eddigiekben rendszeres publikálási lehetőséget biztosító internetes irodalmi portálok és nyomtatott folyóiratok szerkesztőihez fogok eljuttatni, a fennmaradó példányokhoz pedig ugyancsak ingyenesen juthatnak hozzá az érdeklődők, amennyiben az ajánlott levélként történő postai kézbesítés költségét, 795,- Ft-ot, azaz hétszázkilencvenöt forintot előzetesen elutalják a 11773133-11380540 számú OTP lakossági folyószámlámra. Számlatulajdonos neve: dr. Bátai Tibor Károly; a közlemény rovatban kérem megadni a feladó nevét és postacímét.
A korlátozott példányszámra tekintettel egy személy számára csak egy kötetet áll módomban küldeni.
minden földi–égi
válság- és világvégi bálszezonban
csillár-galaxisainkkal
egymásba kapaszkodva forgunk
szemhéjunk alatt
a szűnő világ
illetlenül
kifulladásig egymásban kering
te és én
nyitó tánca
ama komor díszletű
szobában
∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙*
minden földi–égi
válság- és világvégi bálszezonban
csillár-galaxisainkkal
egymásba kapaszkodva forgunk.
szemhéjunk alatt
a szűnő világ.
illetlenül
egymásban kering kifulladásig
te és én
nyitó tánca
ama komor díszletű
szobában.
∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙*
minden földi–égi
válság- és világvégi bálszezonban
csillár-galaxisainkkal
egymásba kapaszkodva forgunk.
szemhéjunk alatt
a szűnő világ.
illetlenül
kifulladásig egymásban kering
te és én.
nyitó tánc
ama komor díszletű
szobában.
egyszerűen megtörtént
innentől kezdve folytatás vagy
és csakis ebből a pontból tájékozódhatsz
áthághatod ám megmarad keretnek
eldobhatatlan agresszív iránytű
le kell takarnod hogy eltévedhess
innentől
élesre állított ösztönökkel
kell járnod elaknásított terepen
minek feszegetni ami lezárult
ha egyszer eljutottál a felismerésig
hogy már nem bánt a bélyeg „elutasítva”
fejben olvas
a mutatvány értékét persze némileg csökkenti
hogy nem fel hanem rá
saját múltat vádként a jelenre
vérszemet kapva elhiszi
hogy lát a gondolatokban
egyre emeltebb hangon
magyarázza sanda szándékainkat
leckézteti a leleplezést követelőt
tettenéréssel ér fel
ahogy
és beismeréssel minden magyarázata
