Sonkoly Éva Szerző
Vezetéknév
Sonkoly
Keresztnév
Éva
1 hét 12 komment

Visz az idő, utazom,

Hajnali ködpára vonatom.

Őszi lombok közt

suhanó árnyak,

valami bús dalt muzsikálnak.

* * *

A mólón két ember,

köztük a lemenő napsugár.

Nem kellene, hogy így legyen.

Amíg a Nap fenn volt

gondolatot egybe mosott.

Most, mikor lemenőben

szótlan várnak, mint néma árnyak.

* * *

Az igazi szeretet

nem kér, követel.

Tud várni, akár éveket.

Míg visszatalál hozzá,

aki eltévedt.

* * *

Sok mindenre megtanított az élet,

már azt is tudom, nem voltam más,

mint játék, egy halk csengő a kezében..

* * *

Utakon indultam,

vizeken hajóztam,

nem vitt sehova,

vesztett célom volt.

Utoljára próbálom,

magam útját járom.

 

 

 

Kép: Ábrahám Renáta

 

1 hónap 6 komment

Milyen lehetett

akkor régen,

hosszú ujjak,

szép vonalak.

 

Vérerek, a

szíve már

alig pulzál

Délutánra

fárad…

 

Szép kezek,

biz’ rég volt

mikor még

simogatásra,

ölelésre mozdult.

 

 

10 hónap 9 komment

Régóta gondolkodom

– gazdag a szókincsünk –

sokféleképpen elmondhatnám,

vajon arról szólna… arról,

amit gondolok.

 

Szavak sorban, itt-ott  lényeg.

Összesimult kezek, máskor

magányos séta. Mégsem egyedül.

Valaki ott van – gondolatban.

 

Álmok… egyedül alszom, álmodom.

Okát sem tudom… lassan elmúlik az

egész világom, s tudatlan maradok.

Ki voltam, ki vagyok, – nélküled sokkal

kevesebb, mint veled… s még mindig

szavakat keresek.

*

Van mit biztosan tudok,

hasonlót többé nem vetek – papírra.

 

 

10 hónap 15 komment

 

Kép: Filó Ida

Talán ma összeforrhatna
az éjjel és a nappal,
egyetlen őszi varázslattal.
Oly szívesen bűvölnék
mindenkinek színeket,
tartós legyen a hangulat,
ahogy én is élem. Ragyogó
arany- pillanatok, rőtszín
levelek felett enyhe szellő
hoz, visz üzenetet…
Majd késő éjjel,
szemem lecsukva gondolom:
Bűvöletem, varázslatom…
legyen úgy, ahogy én akarom!
___________
2019. szeptember 23.

 

 

 

 

12 hónap 6 komment

Minden év nyarán
elképzelem, esti séták,
beszélgetés, ami nincs.
Gondolkodom, talán
azt sem kellene, mondd:

Lehetne egyszer,
közelebbi képeket
fújna felém az a szél?
Nem változna már
semmi…

Csak gondolnám itt vagy tán’
Bolond ötletek kavarognak,
itt-ott. Forró a levegő,
bronz-színűre égeti a
nap minden pillanatodat.

 

 

 

1 év 13 komment

Nem lehet azt elmondani
mi történik akkor, ha hűs
fuvallat éri ablakom, majd
nyári napsugár táncot jár.
Reggel messze fut álmom,
lábnyoma sincs, port szitál
emlékeimre a léha felejtés.

Odakint lombok, bokrok,
napsütésben lépkedő
halk üzenet, csak súgja:
Pár hét, s elindulhat
egy csoda, pihe-puhán,
álomból ébredőknek kertek,
virágok, levelek integetnek.

Utcákon fut a szél görget
jókedvet, virágszirmok
hintik eléd illatukat, hisz
nyári virág az egész világ.

*

S mégis valami, tán’ az idő,
mint féreg a gyökeret lassan
kikezdi, titokban messze hordja
– éveimet.

 

 

 

1 év 8 komment

Útszéli gyalog bodza
száraz ága…
madárka üldögél azon,
fejét félre hajtja.

Nézem, s eltűnődöm,
hova lett a tavalyi
kesernyés illata…

Elmúlt, kiszáradt,
körötte napsütötte
lombok alatt apró
sarjak. Ágaikat ég
felé nyújtják…
Honnan jöttek,
ki gondol azzal?

Nézem, csak nézem,
s magam sorsán gondolkodom.
Lesz-e még időm a jövő nyárra,
annak fanyar illatára…

 

 

1 év 9 komment

Szavakat válogatok,
egyet keresek, fényeset.
Gurulnak a betűk…

Jönnek-mennek furcsa színek,
szellő- emelgette levél pereg,
nyár melege lustán biceg.

Látod, levendulaszirmoktól
nehéz a szívem, az a szó…
virágillatból suttogó.

 

1 év 10 komment

Mielőtt elmúlik a nyár,

pipacs a széllel szóba áll:

Mondd te csélcsap,

– simitja a gyűrött szirmokat –

hányat szerettél még,

jártadban-keltedben?

 

Ő, csak te voltál -suttog a szél -.

Másra rá se néznék, mondtam rég.

Elpirul a pipacs, vendége tovalibben.

Ott távol egy másik virágnak suttogja:

Csak téged, csak veled.

Piros szoknyája alá nézeget.

 

Aztán siet tova,

hisz’ jön a többi nyári hónap.

Nyomukban az ősz kopogtat,

söpri  a szirmokat, bibéket tör,

s ő tudja jól, tavaszig csak

emlékeket ringat.

1 év 4 komment

Gondolkodom ki

szeretett, s kit én.

 

Soha senki sem,

vagy talán tévedek.

 

Átgondoltam az életem.

Van mi fontos volt, aztán –

 

Igaz életet reméltem.

Nem boldogot, az más.

 

Előttem áll még, sok szép,

hitem szerint fél életem.

*

Hirtelen ébredek, tudom

rég,  álmokat kergetek.

Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.