Sonkoly Éva Szerző
Vezetéknév
Sonkoly
Keresztnév
Éva
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.
2 hét ezelőtt Nincs komment még

Mostanában mondják:
“Működik a kémia.”

Tanítottam kémiát.
Akkor mást jelentett…

Kémcsőből öntve
Onnan,  ide – akkor rég.

Erősen gondolkodom,
Most érezni  kellene?

Hogy is van?  Öntve,
vagy cseppentve?

Működik? – kérdezem,
S nincs  felelet…

Változó világunkból
– visszatekintek.

Régen hallottam,
Akkor is minek,
“Szeretlek”.

Ma nincs  ilyen,
mert az adrenalin
-nem beszél…

8 hónap ezelőtt 2hozzászólás

 

… régen volt, vagy nem

Önmagam árnyéka

túlmutat rajtam.

Most minden ragyog,

mert így akartam.

Álmodom a fényt,

minden éjjel benne

fürdik a lelkem.

Villanás, egy- egy

pillanat mindent

mutat…

Mit tennél értem,

hogy lásd a ragyogást?

Siker, álmok, keresd

saját világod!

– Rég a tiéd,

miért nem látod?

1 év ezelőtt 5hozzászólás

 

 

Becsülj meg mindent,

mit ad a nap, mert

könnyen lehet bármiből

Egy csalóka pillanat.

*

Öreg idő, múló idő

hozod, viszed

a gondolatot.

*

Hulló levelek

havában tétova

utakon járok.

Előttem a valóság,

mögöttem az álmok.

1 év ezelőtt 7hozzászólás

Hogy lehetne szeretni jobban,
mielőtt kezemről elfogy a fény,
s vele az élet örökre elpereg.

Útszélre kerül a ma,
s a tegnap mellé ül.
Aztán (…)

Nehéz madárszárnyú éjek takarják
a fényt, s többé nem ébredek.
Egyszer még célom lesz minden,
ami volt – Veled…

Hogy lehet?
Most mikor a májusi napsütésben
a virágok is új tavaszról beszélnek.

 

 

1 év ezelőtt 6hozzászólás

Örök kíváncsiság
égeti a lelkem.
Erdők mélye,
patakok csobogó,
hűs vize, kék ég,
messzeség, kanyargó
ösvény…

Indulok utamon,
bejárom világom,
képzeletem
csoda-rengetegét
valóra váltom.

Ősi tölgy tövében
ülve, előttem a
világ-papír,
üzenetem jegyzetelem.

*

Tavaszi virágok.

ti kékek, sárgák.
lilák…
Fúj a szél, dalol
és mesél, magànyos
a szél.

Virágok, szép színesek
talán tudjátok mitől
lett más a világ?
*

Ragyogó napsütésben
apró virágok mellett
nézem egy vándor
poros lábnyomát.

milyen régen lépett
a kék virágokon át.

 

 

 

 

 

 

2 év ezelőtt 4hozzászólás

Mondják: “Szépen megöregedni…”
Hiszen, jó is lenne, tükröm nézem,
gondolkodom.
Éveimet rég nem számolom…
Zenét hallgatok, s közben ott
motoz a gondolat,
ősz-szőkére festett hajam alatt.
Elmúlt éveimre gondolok…
Szép volt, s hiszem lesz még
hasonló. Letörlöm kétkedő
mosolyom. Jövőbe nézek,
s tudom nem hiába
várok.
Kopogtatás az ajtómon,
kinézek, senki, de az illat
fogva tart, ott. Nem látom,
csak érzem, megérkezett.
Hozott mindent, mit évente
szokott, érzéseket, álmot,
édeset. Még látni nem lehet,
de tudom megjött a TAVASZ!
Maszkon át is beszívom
illatát.

2 év ezelőtt 12hozzászólás

 

A magasságos Hadúr elgondolkodott.
Különös, mintha látta volna már Ahmedet.
Keverte a lapokat, felderengett egy folyó,
lassan kiszárad.
Az Eufrátesz mentén ókori birodalmak csodái – elmúltak.
Lassan  a sivatagos tájakról észak felé indulnak…
Majd az újkori népvándorlás is véget ér
– gondolja –  és újra keveri a lapokat.

*

Aranyport fúj a szél,
oly gazdag a világ,
vagy látszat minden…
Lélek-por szitál messzire,
nincs válasz semmire..
Európa erdejében egy bagoly
összecsapja szárnyát, kiált,
– jóslat, hallod a hangját..

 

2 év ezelőtt 10hozzászólás

 

Lassan elmúlik az életem,
Gondolkodom, mi hiányzott.
Talán nem is fontos , de ami
volt, bántó tekintet, szavak,
kevés tett, a szívemnek.
Ha gondolhatok ilyet.
Mert…
Szívtől szívig, ha szeretet vezet,
utad oly’ egyenes, nem kell kitérő.
Minden ajtó nyitva, titok nélkül.
Rég’ tudom, az időnk oly’ rövid,
tél, tavasz…Amit kaphatok, viszonzásul
annyi. Mosoly, tekintet, ki tudja mit hoz
– a végső pillanat, az a nap.

*

Sorok

Remény.
Csalfa álomkép,
miért hinném.

Hit
Mindig becsapott,
itt hagyott.

Magány
Napi vendég,
oly’ megszokott.

A boldogság
a túloldalon jár.

*

Fények, árnyak
Mit tettél?
Árnyékomra léptél.

Bántó ez a közelség,
távolról, szebbnek látsz.

A megszépítőt,
őrizd, ha tudod!

*

Mégis
Árnyékra árnyék simul.
Utolsó kísérlet, ennyit érek.
Csukott szemmel érzem,
kibillent a mérleg.
Mit reméltem,
az  sohasem volt, ott
– nekem.

 

 

 

 

 

 

 

 

2 év ezelőtt 8hozzászólás

Hűvös, őszi este
tüzet raktam,
felidézni melegét
a nyárnak…

Nem vigyáztam,
tenyerembe égett.
Nézem a kormos
kis semmit…
Olyan parány,
halvány
– ősz égette,
vagy a nyár tette –

Hol van az a
“titok”, melytől
lángra kap
még egyszer…
Keresem, csak
keresem.

2 év ezelőtt 8hozzászólás

Tükör előtt ül,
festéket kever.
Arcára színt
mázol, előtted
forog, táncol,
nevettet.

Nem is tudod
talán, hogy
tegnap temetett.
Közöttünk jár,
mégis más.

Vállalni meri
amit te nem,
életének, sorsának
kettős voltát.