Sonkoly Éva : Je t’ame

 

… régen volt, vagy nem

Önmagam árnyéka

túlmutat rajtam.

Most minden ragyog,

mert így akartam.

Álmodom a fényt,

minden éjjel benne

fürdik a lelkem.

Villanás, egy- egy

pillanat mindent

mutat…

Mit tennél értem,

hogy lásd a ragyogást?

Siker, álmok, keresd

saját világod!

– Rég a tiéd,

miért nem látod?

Legutóbbi módosítás: 2022.02.13. @ 20:00 :: Serfőző Attila
Szerző Sonkoly Éva 581 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"