George Tumpeck : Naplemente

2012.11.17. George Tumpeck Média, Vers 40
saját fotó – elkészült a YouTube változat is

Hallgasd meg!

 

Mondd, lesz e csendes nyarunk

s vajon látjuk a megsárgult őszi avart?

Megyünk e még a széllel szemben,

vagy nyeljük a port, melyet felkavart?

Vajon lesz e még erőnk lépni egyet,

és lesz e, ki hallja erőtlen szavunk,

érdekel e más embert is,

hogy születtünk, éltünk s meghalunk.

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:07 :: Adminguru
Szerző George Tumpeck 301 Írás
BemutatkozásTumpeck György vagyok, 1953 nov. 14-én születtem Budapesten. 1985 óta élek Canadában, először Torontoban, majd az utóbbi pár évben Niagara Fallson. Hobbim a horgászás, szeretem a csendet, az egyedüllétet. Fotózással is foglakozom, és természetesen írok is. Társaságom szerint, jókedéjü, vidám emberke vagyok, én ezt inkább egy bohóc álarcának érzem

Hasonló írások

Média

ANYÁNAK

2008.05.02. Matos Maja Média, Mese 12

.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

 

(meghallgatom)

Álmomban, álmomban

Nagy fehér ház voltam.

Sok fényes ablakkal

Zöld f?r?l álmodtam.

Álmomban, álmomban

Bús, komor vár voltam.

Tornyokkal, bástyákkal

Harcokról álmodtam.

Álmomban, álmomban

Kis patak víz voltam.

Csobbanó fodrokkal

Tengerr?l álmodtam.

Álmomban, álmomban

Újra csak lány voltam.

Ébren és álmomban

Anyámról álmodtam.

Vers

Csoda

2014.03.26. Fehér Csaba Vers 6

.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

 

Láttam már mindent, mit ember láthatott: 
Sáros Földgolyónak sok-sok hajnalát, 
Éljenző arénát, s gladiátort halni, 
Három rézgarasért kolduló anyát, 
Csillagászt az égen üstököst kutatni, 
Tépett, ócska tollal verset író költőt, 
Láttam a szivárvány tetején a létrát, 
És megéltem közben számos emberöltőt.

 

Hallottam a reggel lusta ásítását, 
Szemlehunyva vártam pattanó rügyekre, 
Kagylóhéjban dúlt a messze ringó tenger, 
Mezítlábas nyarat zártam száz üvegbe, 
Morajlott az ég, szikrát sziszegett a felhő, 
Gondokkal rakottan csikordult a sín, 
Hallottam egy álmot végtelenbe szállni, 
Fájdalommal arcán kacagott a kín.

 

Érzem most a tavaszt: gesztenyefák nyílnak, 
És nem engedett el a gravitáció, 
Fel, a hegytetőig százhuszonöt lépés, 
Galagonya, som és tizenhárom stáció. 
Lásd, egy új nap kelt. Mint a párhuzamosok, 
Végtelenbe tart, ilyen nem volt még soha. 
Keresd, mert ott rejlik. Nem leled? Kutasd csak! 
Nem máshol, benned van, nézd, a Csoda.

 

 

Vers

Kétezer-tizenhárom nyarán

2013.08.17. P. Tóth Irén Vers 12

.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

 

 

Megreked a szó

majd zúdul a hang

mely megindult úgy

mint áradás a Dunán

kétezer-tizenhárom nyarán

hömpölygött az ár

és imádkoztunk mi is

ne vigye el

ne vigye már el

neki úgy sem kell

játékszer minden

mi útjába kerül

visz házat embert lelkeket

hétköznapot ünnepet

 

ajtók ablakok hiába zárva

betör mint rablógyilkos orvul

kikutat titkos sarkokat

ki nyeri meg a harcot

mindig a víz az úr

jön lát és győz

gondoltad

de mégsem így megy ez

mert vannak még helyek

ahonnan feljebb érnek az imák

hiába gondolnád

hogy nem lehet tovább…