George Tumpeck : Naplemente

2012.11.17. George Tumpeck Média, Vers 40
saját fotó – elkészült a YouTube változat is

Hallgasd meg!

 

Mondd, lesz e csendes nyarunk

s vajon látjuk a megsárgult őszi avart?

Megyünk e még a széllel szemben,

vagy nyeljük a port, melyet felkavart?

Vajon lesz e még erőnk lépni egyet,

és lesz e, ki hallja erőtlen szavunk,

érdekel e más embert is,

hogy születtünk, éltünk s meghalunk.

Legutóbb szerkesztette - Adminguru
Szerző George Tumpeck 301 Írás
BemutatkozásTumpeck György vagyok, 1953 nov. 14-én születtem Budapesten. 1985 óta élek Canadában, először Torontoban, majd az utóbbi pár évben Niagara Fallson. Hobbim a horgászás, szeretem a csendet, az egyedüllétet. Fotózással is foglakozom, és természetesen írok is. Társaságom szerint, jókedéjü, vidám emberke vagyok, én ezt inkább egy bohóc álarcának érzem

Hasonló írások

Vers

Jövőág

2010.03.14. Inaktív Vers 29

.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }(Ihlette Holló László Parasztfiú című grafikája)

Nyárfa testű paraszt fiú,

a nap koldulni járt hozzá,

megpihent vállán,

majd elbújt kulcscsontjánál.

Álmok horpadtak mellkasán,

megtámasztotta derekát,

nevetve elpirult

ágyékkötőjén a nyár.

A sugarak megszámlálták

lábán az izomrostokat,

feszült alatta a föld,

kezében gyönge vessző.

 

Legutóbb szerkesztette 2019.10.29. @ 10:09 – Adminguru

Vers

három sorosak a nyárról

2019.07.12. Szulimán Eleonóra Vers 10

.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

Nyáresti séta

Út menti hársfák

hűs illatát szippantom

minden lépéssel.

 

Néphagyomány

Szent Iván éjjel

tisztító-tüzet gyújt a

lelkiismeret.

 

Kánikulában

Zöld lombok mélyén

szomjas pintyek pihegnek.

Múló menedék.

 

Délutáni szieszta

Nyár-illat őrző

árnyas gyümölcsfák alatt

édes pihenés.

 

Ébredés

Szép szavakból szőtt

haiku-szőnyegen ért

a nyári reggel.

 

lágy szoknya libben

liget fái közt az est

szerelmet ízlel

 

Nyár parazsából

zsebembe rejtek, őszi

hűs reggeleknek.

 

Legutóbb szerkesztette 2019.11.12. @ 14:54 – Szulimán Eleonóra

Vers

szirmokra bomlott a múlt

2011.07.20. Bakkné Szentesi Csilla Vers 29

.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

http://youtu.be/12Q1rHl1DsM

 

Lila akác mögé bújt otthonom,
hol átsiklottam a gondokon,
a Péterfián a helyén már
Pláza magasodik, beton-árny.

Falakhoz simult akkor még
kála virága, százszorszép.
Volt millió percem, hét nyaram,
gyerekek közt ott gondtalan.

Még most is ?rzi a nevetést
a nefelejcs feje, a zsenge-kék,
anyám hangját, az örök der?t,
mi apró szirmokon szétterült.

A sárga rózsát a kertünkben
apám nevelte kedvünkre,
méheknek mindig édeset,
– irigység hozzánk nem lesett -.

A gyöngyike fürtös virága
szerény hírnöke legendáknak,
buggyos-kék apró mezében
Szent Györgyöt idézte nevében.

A hársfák, akácok illata
ablakon belengve egy pillanat,
s ünneppé oldotta az esteket,
annál szebbet nem festhetek.

Varázsolt álmokat hirtelen,
–  kívántam, mindig így legyen –
szerelmet hintett a Hold s az éj,
ezüstös köntös? holdkaréj.

A kardvirág bordó bársonya
asszonyként vonzott és számomra
maga volt élet és ölelés,
mára már csak a számvetés.

Legutóbb szerkesztette 2019.10.29. @ 10:08 – Bakkné Szentesi Csilla