Féltékeny vagyok

(meghallgatom)

Féltékeny vagyok a Szélre,
amikor fúj és csókol Téged.
Féltékeny vagyok a Napra,
hogy ragyog, s hajad simogatja.
Féltékeny vagyok a Holdra,
hogy körbefonja álmaid egét.
Féltékeny vagyok az Éjre,
mikor lágyan betakar Téged.
Féltékeny vagyok…, s mégis:

A Szélben én csókollak Téged,
a Nap sugarában kezem
lágy simogatását érzed;

Majd az ezüst Holddal álmokból
álmaink mélyére lépek,
s az Éj fekete köpenyével
én ölellek körbe Téged

 

48látogató,1mai

Szerző Vékony Andor 114 írás
Születtem Kiskőrösön, majd együtt nőttem a város Petőfi kultuszával, s valószínűleg ezért nem lettem költő. Egy ilyen kis városnak elég egy géniusz. De írok, és az úton lépdelve, hosszabb - rövidebb szünetekkel versekbe gyömöszölöm életemet. Szabad versek, kötött formába préselt impressziók és főleg haikuk színesítik utamat. Színesítik és őrzik, amíg a net virtuális világa őrzi írásaimat. A net költészet pillangó lét, a pillanat művészete: Ma még létezik a lap, ahová írsz, holnap "Error 404, a lap nem elérhető" felirat tárul a címre kattintó elé. Ennyi volt. Műveimet virtuális barátaimnak és annak a néhány kedves embernek szántam és szánom, aki engem is olvas. ** Földet művelek, palántázok és oltok. Alszom. S a lélek... Alszom. S a lélek álomvilágot alkot. Kettős lét örvény... Kettős lét... örvény, verseskönyvet írok és földet művelek. (Sárközi László - Vékony Andor: IV.)

8 Komment

Hagyj üzenetet