Hónap: 2007 május

– kortárs portugál költészet – Szótagok. A decemberi alkohol hideg és száraz. A cigaretta keser?. Gyógycigaretta. Szótagok. Szótagok, mik valaha verset formáltak.   Az asztallap sima. Egy kanál kellemesen ismer?s, komplex forma. A pohár körvonalai oly élesek és g?gösek. Egy [… Tovább]

Gyötr? vágyak börtönében, verg?dik lelkem, béklyói közt, sötét éj után, csak ködös hajnal jön, szívem sebe mély, cseppenként fogy el vérem.   Lassan közeleg a halál. Sohase bánd, hogy megöltél egyetlen szóval! szép világunt romokban, a vár led?lt s maga [… Tovább]

Egy érzelemnek van kezd? és záró pillanata. Ezek hangulatukban és hatásukban különböznek. Mégis át kell élni, még akkor is, amikor néha visszanézünk….                                                                T?zzománc szavak buknak fel bennem, fényes n?alak emléke lebben, t?z csiholások h?fokát érzem, hallok és látok [… Tovább]

Esti sétámon, a hegytet? szines látványa tárult elém,amint változott és veszett a semmibe.   Hegytet?n ülve néztem a naplementét, Homály lepte el a tájat Távoli, éles képek t?ntek semmibe,                                                        Átalakultak a közeli tárgyak.                                               Ami domb volt, most besüppedt a földbe, [… Tovább]

Törpeláng hunyorog a szélben.Az utat nézem, indulnom kéne.Üresen ásít csomagom a kézbenés ha végleg kihúnyt a fáklya fénye, s aranyaim pengve hullanak a kőre,elengedek mindent, mit összegyűjtötta mohóság s az évek, s most összetörve,hiábavalónak érzem azt, ami fűtött. Csak a [… Tovább]

Szorongásokkal teli a modern élet. És nem csak magunkon múlik, hogy tele vagyunk félelmekkel, visszafojtott vágyakkal, meg nem valósítható reményekkel. Mégis – valami kiút mindig akad…                                                                                                                      Csavargó léted  utakat kutat, közel és távol megkeverednek, s a [… Tovább]

Holtáradt már a fel-lejárkálástólSziluettje megviselt, s mintha márNem is létezne más, csak a vasrácsokS rajtuk túl nem lenne ott a világ Amint a monoton köröket rójaFémléptei dobognak egyre csakMintha misztikus pont körül táncolnaMelyben szunnyad egy ?si akarat A szembogár fénye [… Tovább]

Hol vagy? Nem ad választ virágok d?lése útszéli árokba, hol keresselek én? Nélküled fázom ma. Bokrok jajongó vad haláltusáját tétlenül hallgatom. Figyelem meredten Nap halványulását, vándorló madarak segélykiáltását: lankadó szárnyaik nem bírják a terhet. Elfáradtak. Vége. Belezuhannak ?k ég-föld tengerébe. [… Tovább]

monitorral szemben tízen, tizenketten valamire várunk várunk rendületlen   egymásnak üzenő sok kétségbeesés.. csendes most a torony nincs vígság, nevetés   tudunk-e majd egyszer…. tudunk-e még egyszer…. leszünk-e majd egyszer…. leszünk-e még egyszer….    

Vén erdei rét,boglárkák hímzik zöldjét,kaszapengésig…  

Miért bánkódnál, barátom, elmúlt örömökön? Ne merengj az elmúláson, hisz semmi nem örök.   Látom a t?n? a szivárványt s a harmatcseppeket, az enyészet mindent átjár… Miért? Nem kérdezem.   Kihuny az arany napsugár, ám mégsem siratom, jól tudom: a [… Tovább]

Szánalmas könyörgésem lett hullócsillagod.Egeden fénylett, de unottan taszítottad.Szépnek láttad csillám könnyeim egy hajnalon.Nappal lett, és e gyöngyöket elhajítottad.   Nem illenek már pillangó szavaim hozzád.Tudom, te a mély csöndre vágysz, hol nincs pillangó.Én festenék halk réteket, ha tudnám, ott vársz.Kezem [… Tovább]

    Felrezzentem, távolból hallak még, landolni kezd puhán az égbe fáradt gép. Ott szerettek. Itt nyílik egy más világ, bizsergetnek vágyégető, bús melódiák.   Szúrós por marja ki bőröm redőit, keletnapja felé száll milliónyi hit. Halál táncot lejtő idomított [… Tovább]

Nyugodjon békében Ver? László!   Doktor úr, micsoda szörny? betegsége van? Talán csak nem kell önnek is meghalnia? Miért nem gyógyítja önmagát? Apa nélkül akarja hagyni újszülött fiát?   Keresse meg gyorsan azt a medicinát, mely legy?zi az önért eljöv? [… Tovább]

Óvj! Ölel? karod menedék nekem,s ajándék, hogy még nézhetem kék szemed.Kedves, simíts a vállamra egy csókot,amíg faladra vésem ezt a bókot.

Bolyhos cérnaszál vagy szélben lengedező dísze a határnak   nem vagy színes-ékes fehér gyapjúfonál illatod sincs, mézes   árván hajladozol méheket, lepkéket nektárral nem vonzol   sívó homokbucka hajlékod szegényes füves árok partja   *   Vajon honnan jöttél? Ide, [… Tovább]