Éltem. S most meghaltam. A mélység csendben elnyel. Megállíthatatlan süllyedek a semmibe, miként egy halom súllyal összeláncolt holttest. Csúszom, csúszom csak a mély pokol felé egyre, körüllettem semmi más, csupán a néma csend, id?tlenségben múlnak az évek s [… Tovább]
Az áprilisi Feleségek cím? lapban megjelent egy cikk az írásomból. Ezt szeretném most közzétenni. A történet sokak számára hihetetlennek és valótlannak t?nhet. De amit írok, sajnos nem mese, nem is egy unatkozó háziasszony agyának buta szüleménye. Mert megtörtént, méghozzá velem. [… Tovább]
Dr. Mikes Ern?, a megyei kórház köztiszteletben álló belgyógyásza, szokásához híven, vasárnap délel?tt benézett az osztályára ellen?rizni, hogy rendben folynak-e a dolgok. A finoman ?szül? magas férfi, huszonöt éve került els? és mindeddig egyetlen munkahelyére. Lelkiismeretes orvos hírében állt, [… Tovább]
– kortárs portugál költészet – Szótagok. A decemberi alkohol hideg és száraz. A cigaretta keser?. Gyógycigaretta. Szótagok. Szótagok, mik valaha verset formáltak. Az asztallap sima. Egy kanál kellemesen ismer?s, komplex forma. A pohár körvonalai oly élesek és g?gösek. Egy [… Tovább]
Bárkámat vitte, sodorta az áramlat a nyílt tengeren, tört evezőimet szorongatva hason feküdtem, könyékig a felgyülemlett vízben, mert ilyen kis árbócost kaptam a parton, a kikötőben, ilyen lélekvesztőt, foltozottat s ily űzöttet. A tengeren, vajúdás előtti illat lebegett; a szél [… Tovább]
Részlet Horia Stancu: “Aszklepiosz” című regényéből.* Egyesek azt mondják rólam, hogy ifjúkoromban sokat utaztam Egyiptom földjén és, hogy a gyógyítás tudományát az egyiptomi papoktól szereztem. Igaz, oda is eljutottam a mükénéi Agamemnón király hajóján, de a sors [… Tovább]
Gyötr? vágyak börtönében, verg?dik lelkem, béklyói közt, sötét éj után, csak ködös hajnal jön, szívem sebe mély, cseppenként fogy el vérem. Lassan közeleg a halál. Sohase bánd, hogy megöltél egyetlen szóval! szép világunt romokban, a vár led?lt s maga [… Tovább]
Egy érzelemnek van kezd? és záró pillanata. Ezek hangulatukban és hatásukban különböznek. Mégis át kell élni, még akkor is, amikor néha visszanézünk…. T?zzománc szavak buknak fel bennem, fényes n?alak emléke lebben, t?z csiholások h?fokát érzem, hallok és látok [… Tovább]
(Ver? Laci emlékére) a ház mögötti árnyasoncsenevész akác osons mintha részeg volnaa falhoz d?lt dalolvafeledni karcos bánatát én csendben alatta ülökköröttem édes b?nökzsonganak a darazsaks akár egy apró vonatgyík suhan a vakolatág ütötte résein furcsa ez a látomása [… Tovább]
Esti sétámon, a hegytet? szines látványa tárult elém,amint változott és veszett a semmibe. Hegytet?n ülve néztem a naplementét, Homály lepte el a tájat Távoli, éles képek t?ntek semmibe, Átalakultak a közeli tárgyak. Ami domb volt, most besüppedt a földbe, [… Tovább]
Egy elaggott harcos a városban ballagott,Hogy elnyerje a királylány kezét legott.Lován a szijjazat lógott, mint a gatyaGúnyolták is ezért, hová mész te gyagya? Milyen tervet ?riz az elméd, te gügye? Mert tudnod kell, a királylány a [… Tovább]
Törpeláng hunyorog a szélben.Az utat nézem, indulnom kéne.Üresen ásít csomagom a kézbenés ha végleg kihúnyt a fáklya fénye, s aranyaim pengve hullanak a kőre,elengedek mindent, mit összegyűjtötta mohóság s az évek, s most összetörve,hiábavalónak érzem azt, ami fűtött. Csak a [… Tovább]
Szorongásokkal teli a modern élet. És nem csak magunkon múlik, hogy tele vagyunk félelmekkel, visszafojtott vágyakkal, meg nem valósítható reményekkel. Mégis – valami kiút mindig akad… Csavargó léted utakat kutat, közel és távol megkeverednek, s a [… Tovább]
I. szereplő: GÁBOR – Első rész * GÁBOR Ahhoz képest, hogy koporsó, elég tágas és világos ez a szobácska. Főleg azt a falon futó pletykavirágot szívesen nézem — az él. Él, pedig nem mozog, nem beszél, csak nő. Nekem [… Tovább]
Két változatban megírt két kisregényről van szó. A els Változat alcíme: – Garzon a negyediken. A második Változat címe: – Valódi ház vesztakályhával * ELŐSZÓ Egészében is túl rövid, kicsi és kicsinyes életünk álmainak netovábbja, egy valamirevaló [… Tovább]
Holtáradt már a fel-lejárkálástólSziluettje megviselt, s mintha márNem is létezne más, csak a vasrácsokS rajtuk túl nem lenne ott a világ Amint a monoton köröket rójaFémléptei dobognak egyre csakMintha misztikus pont körül táncolnaMelyben szunnyad egy ?si akarat A szembogár fénye [… Tovább]
Hol vagy? Nem ad választ virágok d?lése útszéli árokba, hol keresselek én? Nélküled fázom ma. Bokrok jajongó vad haláltusáját tétlenül hallgatom. Figyelem meredten Nap halványulását, vándorló madarak segélykiáltását: lankadó szárnyaik nem bírják a terhet. Elfáradtak. Vége. Belezuhannak ?k ég-föld tengerébe. [… Tovább]
monitorral szemben tízen, tizenketten valamire várunk várunk rendületlen egymásnak üzenő sok kétségbeesés.. csendes most a torony nincs vígság, nevetés tudunk-e majd egyszer…. tudunk-e még egyszer…. leszünk-e majd egyszer…. leszünk-e még egyszer….
Vén erdei rét,boglárkák hímzik zöldjét,kaszapengésig…
Rigójancsi, misebor, esetleg birkák is… * A békében eltöltött áldott éveket irigy étvággyal, nagykanállal zabálja az idő. Rózsi is csak akkor vette észre, hogy létezik egy égi homokóra, amikor félig már megtelt az alsó tartály, s azt aztán igazán jól [… Tovább]
Arcotokra a múlhatatlan fájdalommegérdemelt ráncokat már nem vájhatott.És hiába sírnátok örökkön érte,Szemeteket az id?tlenség simítja szépre. Fehér b?rötök a Nap meg se szánja,szépnek a márványt az öreg Hold találja.Könnyetek hiába marná a Földet széjjel:az öröklét fest fehérre minden éjjel. Szemetek [… Tovább]
Miért bánkódnál, barátom, elmúlt örömökön? Ne merengj az elmúláson, hisz semmi nem örök. Látom a t?n? a szivárványt s a harmatcseppeket, az enyészet mindent átjár… Miért? Nem kérdezem. Kihuny az arany napsugár, ám mégsem siratom, jól tudom: a [… Tovább]
Szánalmas könyörgésem lett hullócsillagod.Egeden fénylett, de unottan taszítottad.Szépnek láttad csillám könnyeim egy hajnalon.Nappal lett, és e gyöngyöket elhajítottad. Nem illenek már pillangó szavaim hozzád.Tudom, te a mély csöndre vágysz, hol nincs pillangó.Én festenék halk réteket, ha tudnám, ott vársz.Kezem [… Tovább]
Felrezzentem, távolból hallak még, landolni kezd puhán az égbe fáradt gép. Ott szerettek. Itt nyílik egy más világ, bizsergetnek vágyégető, bús melódiák. Szúrós por marja ki bőröm redőit, keletnapja felé száll milliónyi hit. Halál táncot lejtő idomított [… Tovább]
Nyugodjon békében Ver? László! Doktor úr, micsoda szörny? betegsége van? Talán csak nem kell önnek is meghalnia? Miért nem gyógyítja önmagát? Apa nélkül akarja hagyni újszülött fiát? Keresse meg gyorsan azt a medicinát, mely legy?zi az önért eljöv? [… Tovább]
– Egy internetes fórumon találkoztam a Mesterrel… láttam a bemutatkozó oldalán, hogy nagy ember. Sorolta a díjakat, amiket kapott a munkásságáért, köztük egy Kossuth-díj! Pedig azt nem osztogatják csak úgy, semmiért. Beszélgetés – Egy internetes fórumon találkoztam [… Tovább]
Testemet s lelkemet te élteted, akár földet a h?s nyári zápor, létezésem miattad végtelen harc, mint a fösvény pénze: kínmámor. Szívemben úr felh?tlen boldogság, s mégis, hogy elveszítelek, félek, fogságban tart e szabadság-rablánc, s elégek e menny-pokol tüzében. Elemészt [… Tovább]
Óvj! Ölel? karod menedék nekem,s ajándék, hogy még nézhetem kék szemed.Kedves, simíts a vállamra egy csókot,amíg faladra vésem ezt a bókot.
Jóles?en h?vös emlék a forró nyárban… Réges-régi telek emléke dereng fel bennem… Kicsi gyermekként térdig a hóban, ami persze nem a hótakaró hibája volt, nekem volt túl rövid a lábam. Apámnak jó, ha a bokájáig ért. Szép szál, daliás [… Tovább]
Bolyhos cérnaszál vagy szélben lengedező dísze a határnak nem vagy színes-ékes fehér gyapjúfonál illatod sincs, mézes árván hajladozol méheket, lepkéket nektárral nem vonzol sívó homokbucka hajlékod szegényes füves árok partja * Vajon honnan jöttél? Ide, [… Tovább]
Tartalom másolása nem engedélyezett!