Gősi Vali : Gyönyörű terhünk

 

Barlang mélyén,

megkövült kincsek ős-titkáról

suttog úgy a múlt,

ahogy bús-mozdulatlan

sötét szemed óvó leple,

szempillád alól

valami időtlenségben rejtőző

mély titok

lopódzik „azóta” felém

hangtalanul,

míg végre

egy fukar könnycsepp

csiszolatlan,

apró gyémántként

a tenyerembe hull,

elárulva rút kétkedésem,

s szinte vakít a szégyen,

amiért ebben a furcsa,

fájó időtlenségben

kétkedve kutatom

megkövesült,

rejtett fájdalmadat,

amely – már tudom –

örökre

a kettőnk

gyönyörű terhe,

bús

titka

marad…

 

Elengedtük.

Elment örökre

a végtelenbe

a fiam,

a fiad…

 

Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:45 :: Gősi Vali
Szerző Gősi Vali 287 Írás
Nekem a vers a lelkem is... http://lelekhangok.blogspot.hu/