Egyéb

Szerelem vég

Mottó: A szerelmet érhető váratlan szélrohamok közül, egysem olyan pusztító és fagyos, mint a pénzkérés./ Gustave Flaubert / Én azt hittem ismerem,de ma, meghalt a szerelem.Bár álmokból vetették ágyáts nem csillapították lázát,Ő nevetve mindent túlélt, de ma meghalt, mert pénzt [… Tovább]

Vers

Hajnali dal

álomfoszlányok ölelte hajnalon szövődik dalom   a napsugár be- szökik az ablakon simítja arcom   megfürdöm benne áradjon rám, hagyom jól esik nagyon   még átgondolom mai feladatom ez jó alkalom   párom kávét főz szűrt neszekből hallom árad mosolyom [… Tovább]

Vers

Vágyakozás

  ha jön még tavasz rügyek között bont ki engem zöld level leszek az ágon te meg cseresznyevirág rádborulok ha szél korbácsol s es? áztat hogy oltalmazzalak cserébe te elkápráztatsz szépségeddel éltetsz engem együtt egymásért adunk értelmet a létnek együtt [… Tovább]

Vers

Elvesztettelek

      Fáradt szavaim döcögnek hozzád, miért hagytál magamra? Összeborult bennem a világ, halvány lett csókod, rúzsos fintora.   Kezed rózsás illata még itt kísért, bár vágyad mélyre halkult. Emlőid óvtak, mint végső menedék,  lelkemből zokogom:  elmúlt.     [… Tovább]

Vers

Tíznaponta

Tíznaponta megidézem atavalyi párosrémeket.Utólag tudom:a fogadalomfalra hányt önnagyító lencse,és a trombita túl halk, hogyaz új év a szerencsét jelentse,bár a pezsg?süveg is jól csókolt.Tíznaponta városrímeket keresekBécsben vagy Budapesten,háthahazacsempészhetek némi életet,mert asztalomnál az unalomócska írógépén csépeli,hogy milyen,ha a határ?r?rültté pecsételi,és a [… Tovább]

Vers

Bánatvirágok

* Kopár, kihalt világ éjsötét tájain kóborlok céltalan, eltűnt idők nyomán. Néha még felsejlik itt-ott délibáb, és e képzelet ami visz tovább. Kövek közé szorultak néma sóhajok: sziklarepedésből utat törő vérző patakok. Lidérces fény csábít: pókháló a ház: kiszáradt a [… Tovább]

Novella

Mennyi kétszer öt? – II. fejezet

A kutyát nem engedték be a templomba. Csak az ajtón keresztül nézte Szalajtó Gáspárt, ahogy az oltár elött Rózsival térdel… *   Rózsi kedves, tenyeres-talpas hajadon volt, mosolygós telihold képpel, örökké csodálkozó párás bociszemekkel. Ha mázsára áll, a mérleg elharapta [… Tovább]